Kyoto és a reptér

Ma este indul a gépünk hazafelé. A délelőtt még szabad, de délután kell találni egy vonatot, amivel az esti gépet biztonsággal elérjük. A reptérre is jó a Rail Pass, így Tokióban csak átszállunk. 

Délelőtt végül a Fushimi Inari Taisha templomra esett a választásunk. Két megálló vonattal. A templom a több ezernyi (egy prospektus szerint tízezer) halvány piros kapujáról híresült el: a templom feletti hegyen ilyen kapuk keretezte út vezet végig, itt-ott kisebb szentélyekkel megszakítva az utat. Végül felérünk a csúcsnál lévő szentélyhez, majd egy másik úton le. 

Így jártuk be a Senbum Torii (ezer Tori kapu) utat. 

A tömeg lent óriási, fentebb kicsit szellősebb. A hely maga nagyon hangulatos, az erdő szép az út igazán egyedi látvány. Nagyon örülök, hogy ide eljöttünk és talán a legjobb befejezése egy szép túrának ebben a különös, de már ismerős országban. 

A pályaudvari ebédet, ami ismét igen finomra sikeredett, a száguldás követi Tokió, majd Narita reptér felé. 

A legjobb szolgáltatás a reptéren a zuhanyzó: kevesebb, mint 3000 Ft és repülés előtt jól esik. 

Kyoto 2.

Utunk utolsó teljes napja. A szálláson volt reggeli. Utána indultunk a Nijo Castle-t megnézni. A világörökség része. A jelenlegi épület jó része ugyan rekonstrukció, de a palota megépítésekor a shougunátust szolgálta, mint a shogunok kyotoi lakóhelye. 

Az épületben számos festett fal van, az egyes termek használatának megfelelően. A kert és egy kapcsolódó másik kert zárja itt a túránkat.

Innen kis vonatozással Arashiyama-ba megyünk. Itt, már a városon kívül, nagyon szép hegyoldal és folyó mellett van a Tenryuji Templom. A sárkányos termét megnézzük, de a többit (főépület, kert) kihagyjuk. Mindenért igen szép belépőt kérnek: úgy tűnik a templomot ápoló zen buddhista szervezet a gyarló földi körülmények között is hatékonyan megleli a maga útját ;-) 

Megnéztük a Togetsu-kyo hidat, ahonnan jó a folyóra és a dombra a kilátás. Ebédre japán curryt eszünk: barna, enyhén curry ízű szósz vmi hússal, rizzsel, salátával. Finom, de nem pótolhatatlan. 

A városba visszaérve körülnézünk a pályaudvar tíz emeletes modern épületében. 

A közeli Hagashi Honganji Templom lesz a következő megálló - állítólag a világ legnagyobb fa építmenyével. 

Befejezésül a Sanjusangedo 1001 Kannon szobrot felvonultató épületéhez indulunk, de már zárva a pénztár. Ez megmarad a következő útra ... 

Kyoto 1.

Reggel elindultunk az állomásra, ott reggelizünk és vártuk egy kicsit a vonatra. 

Kyotoba érkezve a szálláson lepakoltunk, majd elindultunk a közelebbi helyekre, amiket kinéztünk magunknak. 

Kenninji Templom 

Egy közeli templom, nagy kerttel szép épületekkel. Az épületek belső része helyett tovább indulunk. 

Gion környéken 

Itt van egy utca, ahol nagyon régies épületek vannak, itt hét éve este gésákat is lehetett látni. Egy idegenvezető épp az utca végén lévő gésa iskolánál mesél: öt évig "inaskodnak", havi két szabadnap, évi egy hosszabb eltávozás; utána van fizetett szolgálat. Házasság kizárva, de barát, gyerek lehet. Ki lehet szállni, de van aki 85 évesen is csinálja. 

Most sokkal kevesebb a környéken a turista, mint hét éve (akkor a cseresznyefa virágzás idején voltunk itt, áprilisban). Ez jót tesz a hely élvezhetőségének.

Megebédeltünk. Kivételesen thai kajára ültünk be, de nem volt túl autentikus. Japánban japán kaját kell enni. 

Yasaka Templom és Chion-in Templom 

A főút végén áll az egyik templom, felette a dombon felfelé park, attól nem messze a másik templom. Szép séta. Sajnos kilátás a fák miatt nincs a városra. 

Shijo Dori út és a Nishiki Market 

Estére a város közeli, puccos bevásárló negyedébe mentünk. Itt van egy kisebb piacszerű rész is, sok dolgot meg lehet kóstolni (nem is fogtam vissza magamat). 

Persze arra ügyeltünk, hogy a forgalmat ne mi lendítsük fel. 

Japánosságok

Kuka

Ez az a tárgy,  ami az utcákon, tereken, vasútállomásokon nincs, meglepő módon szemét sincs (nagyon ritkán látni). Vidd a szemetedet haza! Ami a helyieknek még talán megoldható, de nekem fura lenne felszállni a repülőre két hétnyi szeméttel ;-) 

Az utcára áruló fagyis előtt sincs szemetes. Ugyanakkor az ott álló srác (a fagyizóhoz tartozott) örömmel vette el a szalvéta+kiskanál kombó szemetünket. 

Jobb híján maradnak a multik kuka lelőhelyként: Starbucks, Meki, 7/11, stb.

Később itt-ott találunk kukát, pl vasútállomáson, de nem könnyű. Ha mégis sikerül, akkor legalább három, de inkább négy felé kell a szemetet válogatni és ezt komolyan is veszik. 

Padok 

Nagyon ritkák a városok közterein. Általában a nagyobb városokban parkok sincsenek. Menni kell ... 

Ugyanakkor a helyi szokások szerint menet közben nagyon nem illik enni: a streetfoodot is állva el illik fogyasztani. 

Tanárok 

Említettem több alkalommal, hogy nagy számú, különböző korú diákság volt jelen a programjaink során. Ami feltűnő volt és később megfigyelés tárgya lett, azok a tanáraik: igazából az az érdekesség, hogy - szinte teljesen függetlenül a diákok korától - a tanárok fele férfi volt, és azok is inkább fiatalabbak, mint idősebbek. 

Úgy tűnik, hogy a tanár szakma társadalmi presztízse valahogy más erre felé, mint otthon. 

Toilet 

Japánban örökzöld téma. Nem is írnám meg újra a szokásos dolgokat. 

A 2010-es utamhoz képest a kezelőszervek számos helyen az ülőke mellől a falra kerültek, ami mindenképpen fejlődés, mivel így jobban kézre esnek. 

Bár láttunk hagyományos (értsd: pottyantós) WC-t is, az elmondható, hogy szinte mindenhol nagyon tiszták. Még az oszakai metró állomáson is inkább úgy néz ki egy mellékhelység, mint Budapesten egy több csillagos szállodában. 

Eddig az egyetlen kivétel talán Nara állomáson volt: amolyan magyar kocsma szinvonallal. Persze itt sok a külföldi turista is :-o 

A közlekedési eszközök mentén bőven vannak WC-k, könnyű megtalálni őket mivel jól ki vannak táblázva és természetesen ingyenesek. 

Zöldség-gyümölcs 

Japánban rengeteg helyen van kaja. Azonban alig-alig lehet zöldségeket, gyümölcsöket találni, az is drága (relatíve). 

Piacok léteznek, de turistaként nem esnek útba vagy látómezőbe. 

7/11 (Seven-eleven) és Family Market 

Két üzletlánc. Városi környezetben szinte egymást érik. Olybá tűnik, mintha nem is lenne más élelmiszer üzlet a környéken (Esetleg egy Lawson, ami ugyanez a kategória). 

A kínálatuk eléggé alapvető, mindenből egy kicsi. Előnyük a hosszú nyitvatartás és talán az is, hogy alkoholt is árulnak. 

Levegő 

A hőmérséklet 15-28 fok között változik (éjszaka-nappal). Szóval nincs 35 fok odakint. Mégis rengeteg helyen úgy megy a légkondi, mintha Thaiföldön lennénk (és ott sem mindig indokolt). 

Persze számos helyen a légkondi és a levegő cseréje egy rendszerben van megoldva, ami biztos előnyös így vagy úgy, de a szállodai szobában vagy megfagyunk vagy büdösben ébredünk (sok helyen az ablak nem nyitható), a vonatokon (érdekes, hogy a shinkansen e tekintetben is üdítő kivétel), metrókocsikban dől a hideg és nemigen van hova elbújni, számos étteremben, kávézóban hasonló a helyzet (ezt még súlyosbítja, hogy a dohányzás sincs mindenhol tiltva az éttermekben :-o). 

Az az érzésem, a japán szervezettség és racionalitális számára e területeken még vannak kiaknázatlan lehetőségek.

Maszk 

A fiatalember szerint az egészségügyi maszk, amit itt nagy divat viselni, elsősorban azért kerül fel valakire, mert valamilyen betegsége miatt a többiekre tekintettel van (mármint, hogy ne kapják el tőle) és csak másodsorban hordja egy kisebbség saját biztonsága miatt. 

Mintegy érdekességként megemlíteném az egyik kávézó tini párját: a maszkos lány simán etette kanalával a neki igencsak udvarló fiút. Hm ... 

Okayama

A reggeli ismét saját szervezés, ma egy 7/11-ben (v)ettünk jórészt helyi dolgokat. 

Okayama is kastély város, szép újjá épített kastélya van, amit megnéztünk. Mellette Japán három legszebb kertjének egyikeként említett nagy japánkert. Nagyon szép és jól ápolt. 

Délután a közeli Kurashikibe indulunk,  a régi kereskedelmi negyedet felkeresni. 

Nagyon hangulatos, a régi Japán épületeivel teli utcácskái vannak, kis üzletekkel, amolyan Szentendre. Ezek az épületek valamikor tartományi raktárakként szolgáltak, de volt köztük ipari üzem is. Eredeti stílusban újították fel őket és az utcákon sincsenek modern reklámok. 

Bár kiesik a fő turista útvonalból, érdemes ide ellátogatni. Az is előny, hogy turistából is elviselhetető számú van, nincs zsúfoltság. Talán ez volt az eddigi legjapánabb hangulatú hely, ahol jártunk; bár szamurájok itt sem rohangáltak az utcákon. 

Estefelé indulunk vissza Okayamába. Ilyen szép szökőkút vár minket az állomás előtt. 

Egy kis színes

Tegnap olvastam egy hírt, miszerint 2017-ben magyar fiatalok (18-30 év között) számára is megnyílik a Holiday Working vízum lehetősége Japánba. 

Mazda múzeum és Miyajima sziget

Ez a nap egy szabadtéri reggelivel kezdődött. Aztán egy rövid vonatozás után a Mazda múzeumban voltunk, ahova előre regisztrálni kellett. 

A múzeum egy kiállítási részből és a működő, kevert típusokat összeszerelő, jórészt humán erőforrást használó gyár látogatásából áll. Kb másfél óra. 

Kedves hölgy angolul mesélve kísér minket. A gyárban sajnos tilos fotózni. A Mazda hiroshimai cég, kis történelem, technológia (itt fejlesztették ki sorozatgyártásra a Wankel motort), jövőbeli tervek. Tipikus jól szervezett látogatás, talán kicsit gyors tempóban - ingyenesen. 

A nap fő látnivalója, kissé hosszabb vonatozás és kompozás után Miyajima sziget. Hangulatos sziget, kisebb heggyel, számos templommal, kicsit turistás. Körbenéztünk, ebédeltünk. Az idő is jó volt. 

Estefelé egy kávé után együtt indulunk shinkansennel Okayama felé és a vonaton veszünk búcsút a fiatalembertől. 

Okayama az állomás előtt egy érdekes szökőkúttal fogadott minket. 

Hiroshima

Reggel a fiatalember készít nekünk japán stílusú reggelit. Jól esik, de - az aikidó ezdésére tekintettel - elég korán kelünk. 

Jó hír, hogy az előző napi felhők a napsütésnek adták át a helyüket.

A pakolás után elindultunk Hiroshimába. Épp elérjük a shinkansent. Kiváló hely a blog írására. 

A városban a szálláson lepakolunk és megnézzük a történelmi emlékhelyet. Közben könnyű ebéd,  rendes kávé. 

Délután négy körül a fiatalember újra csatlakozik hozzánk, együtt kóstoljuk meg a méltán híres okonomiyakit. Amolyan palacsinta japán módra: a tésztán káposzta, tojás is bele van sütve és mindenféle dolog tehető rá (sertés hús, rák, osztriga, stb. A majonézen kívül barna sajátos szósz ad neki igazán jó ízt. Ettem már máshol is ilyesmit, de itt még tésztát is adnak hozzá, amitől nagyon laktató lesz egy adag. 

Este sikerül a fiatalember PC-jén live F1 streaminget találni, így a verseny sem maradt ki.

Hiroshima margójára 

Japán megtámadta Pearl Harbourt és a Maláj félszigetet a háború elején. Itt, Hiroshimában ledobták az első háborús atombombát a háború végén. 

Feltehetően a támadásokat, a háborút elszenvedők nem olyan kormányokra szándékoztak voksolni, akinek a politikája oda vezet, hogy mások bombákat dobjanak rájuk. 

Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy mihez vezet, ha a gyűlöletkeltés lesz a politika alapja és így választunk vezetőket. 

A háborús emlékhelyek nem javítják a  valamikori áldozatok életminőségét. A miénket sem, de kellene tanulni belőlük ... 

Kobe

A város a marhahúsáról híres. Minket inkább a barátom fia vonzott ide, ugyanis ő itt lakik jelenleg (egyéves "holiday working"vízummal van itt). Miután egy órára volt a találkozó megbeszélve, délelőttre terveztünk programot. 

Sajnos már Oszakában zuhogó esőre ébredtünk, ami Kobere is kiterjedt, de lassan csillapodott. Lassan. Így a Kobere délelőttre tervezett kert látogatást sake múzeum programra cseréltünk. 

Az állomáson kávézunk egy helyi kávézóban. Talán elég annyit mondani, hogy nincs presszógép. Most sem kedveltem meg a filteres tejes kávét. 

Bár induláskor már nem esett, amire leszálltunk a vonatról a múzeumnál, újra nekikezdett. Túléltük. 

A múzeum az egyik jelentős sake gyáré és ingyenes a belépés. Bemutatják a munkafázisokat és az eredményt is meg lehet kóstolni. Utána pedig - nem nagy meglepetés - vásárolni is lehet. 

Tovább vonatozva összetalálkozunk a fiatalemberrel és a szálláson lepakolunk, aztán ebédelünk egy kis helyi étteremben. Itt nincs menü sem angolul, sem képek a kajákról. Így a fiatalember japán tudására hagyatkozunk, ami olvasás és beszéd tekintetében is kielégítőnek tűnik. A kaja itt is finom és az adag sem is kicsi. 

A szálláson kicsit összeszedjük magunkat, röviden találkozunk az Airbnb-s vendéglátóinkkal (a fiatalember is náluk lakik már egy ideje, külön lakórészeket adnak ki), majd elindulunk a városba. 

A közeli parkban épp valami könnyűzenei dzsembori van: nyávogós lányok és egy keményebb rock formáció nyomja éppen a park két végében. Köztük sok ember, oldalt kajás standok. 

Innen Kobe kikötője felé indulunk, utunk egy jó része a háromdimenziós városdesignnak megfelelően a föld alatt illetve épületeken (pontosabban üzleteken) keresztül vezet - hosszan. A végén csak kijutunk a szabad levegőre és egyúttal Kobe jelképévé vált toronyhoz. Kilátó, kinézünk. 

A kínai negyed érintésével visszamegyünk a szállásra, kis pihenés. A napot a hely szellemének megfelelően egy kobe marhahúst felszolgáló étteremben zárjuk. 

Az asztal közepén tűz, rostéllyal. Itt sütögetjük a megrendelt húsokat. Kevés zöldség és finom szószok egészítik ki a menüt. És mindez jóval olcsóbb itt, mint pár éve Ginzában (Tokió) volt.

Nara

Egy óra alatt el lehet jutni vonattal Oszakából Narába. Nara 720 körül lett az ország fővárosa egy időre. Rengeteg régi épület van a városban, a világörökség része. 

Mint Japánban általában, itt is számos épület elpusztult a idők során, de a legfontosabbakat rendre újra felépítették. Hol változatlan, hol valamilyen modernizált formában. 

A városnak ezek a régebbi részei a leginkább emerléptékűek. A napunkat három templom meglátogatása köti le.

Kohfukuji templom 

E templom van a városhoz a legközelebb. Szép öt szintes pagoda is áll mellette. Egyik épületét épp felújítják. 

Innen tovább indulva van egy kis városi épület, benne pár eszközön a földrengés biztos (inkább csillapított) építési technológia és a megoldások hatása kerül bemutatásra. Egy versenyautóülésben földrengés szimulátor is kipróbálható - különböző rengéserősséggel és a csillapítás hatásával is. Nagyon jó kis hely. 

Todai-ji templom 

A központi szentélyben három nagy Buddha alak van. Itt fotózni is lehet. Azt talán még nem említettem, hogy - néhány kivételtől eltekintve - Japánban nem veszik le a cipőt a templomba lépéskor. A szentélyhez néhány monumentális kapun keresztül vezet az út.

A fő épület körül számos további is van, ezek jó része nem látogatható. 

Innen egy nagy parkon keresztül jutunk a harmadik templomhoz. A parkban, mint Nara ezen a részen mindenfelé, rengeteg szelíd és éhes őz el. Élelmezésükről a turisták gondoskodnak, őket pedig az őz eledel árusok szolgálják ki. Szép evolúciós eredmény ;-) 

A park - szó szerint - tele volt gyerekcsoportokkal, hat évestől tizenhat évesig. Lelkesen turistáskodtak ők is. Egyenruhában, egyensapkában. 

Kasuga Taisha templom 

Szép parkos környezetben van, az oda vezető úton, a parkban rengeteg laterna van, melyek nagyon kellemes hangulatot árasztanak. 

A templom egyik épületében épp valamilyen ceremónia folyt, szépen beöltözött személyzettel, zenével. 

Befejezésül még ebédeltünk egy jót a belvárosban, aztán visszaindultunk Oszakába. 

Némi nézelődés után pihenéssel telt az este. 

Osaka

A félig japán, félig nyugati reggeli után oszakai városnézés volt a programunk. 

Az oszakai vár 

Az oszakai vár helyreállított fő épületét a vár falai és kert veszi körül. Az épületek mind megsemmisültek vagy háborúban vagy tűzvészben. A fő épület nyolc szintes, múzeum. Itt sem voltunk egyedül, rengeteg iskolás csoport volt a látogatók között. 

A vár falai hatalmas kövekből kerültek kialakításra. Megvan még a vizesárok a falak körül és számos kapu. 

Shitennoji templom 

A következő állomásunk ez a nagyon fontos buddhista templom. A fő épület épp rekonstrukció alatt áll, de a mellette található szentély és az ötszintes pagoda látogatható. 

Két jelentős Buddha alak van itt, szép a kerítés belső oldalán futó folyosó is.

A templomkertben van egy kisebb temető és a szokásos épületek. Turista - meglepő módon - viszonylag kevés. 

Tsutenkaku (Hitachi) torony 

Oszaka jelképévé vált torony körül vendéglátó helyek, ezek egyikében ebédelünk. Maga a torony nem túl szép - szerintem. A tegnapi kilátó után ezt kihagyjuk. 

Kikötő 

Egy kis metrózással eljutunk a kikötőbe, megnézzük a tengert és a hajókat. A közelben szép függőhíd, óriáskerék (ez már a harmadik, amit Oszakában látunk). 

A városba visszaérve elnézünk még az üzleteiről hites Namba negyedbe. Itt van egy utca tele játéküzletekkel (ami itt elektronikus játékokat illetve fantáziavilágokat jelent), manga boltokkal (manga rajzok, könyvek, filmek, bábuk - tulajdonképpen minden, mit ezzel a cimkével el lehet adni).

Innen még hazafelé útba esik a Dotombori utca, mely inkább puccos divatüzleteiről híres. Mi inkább a hatalmas emberáradaton ámultunk, de ez legalább olcsó volt.

Az este "meglepetés programja" a mosás volt: a közelben lévő önkiszolgáló mosoda teljesen jó lett volna, egyedül a lemerült mobilom töltéséhez nem volt konnektor (ez szerintem elég gáz, mert így mivel üti el az ember az időt?). Végül a szomszéd étteremben töltöttem fel valamennyire, de már az is fogytán (persze az arc ott sem beszélt angolul és nem nagyon örült, hogy ilyen segítséget nyújthat). 

Végül két amerikai arccal beszélgettem. Ők dolgoznak itt, a Boeing számára beszállító helyi cégnél a gyártástechnológiát felügyelik. 

Fuji helyett - Osaka

Másodszor mossa el az eső a Fuji oldalába tervezett kirándulást. Így került - nehéz döntést követően - a címbe a "helyett" szó. 

Az új-zélandi úton alaposan megismert drizzling (apró szemű kitartó eső) fogadott minket reggel. A reggeli és a pakolás után se javult a helyzet és a Fuji időjárás előrejelzés sem biztatott erre a napra semmi jobbal. Van ilyen az életben. Vajon lesz harmadik alkalom is? 

Így a japán stílusú reggelit és döntésüket követően helyet foglaltunk a shinkansenre Osakaba (este egyébként is oda mentünk volna). Lett egy kis időnk még kávéra a vonat előtt.

Beck's Coffee Shop: ez egy rendes kávézó az állomás épületében. Miután a Japán Vasútak üzemelteti, mondhatnám, hogy "vasúti resti", de attól tartok, hogy - a fogalmat ismerők esetében - súlyos félreértést okozna ez a szóhasználat a minőség tekintetében. Szóval ez itt a Starbuckshoz állt közelebb. Végülis ilyen értelemben nem lenne rossz egy "keleti nyitás". 

Két+ órás száguldás után megérkeztünk Osakába. Közben az idő is javult, bár felhők maradtak, de a hőmérséklet a megnyugtató 20+ zónába emelkedett. 

Szállás. Délután a séta egy ebéddel kezdődött, aztán megnéztük a szemerkélő esőben a várost az Udema Sky Building 40. emeleti kilátó szintjéről. 

Innen a Tenjinbashisuji bevásárló árkádba mentünk (ez ugyanis fedett), mely arról híres, hogy ez a leghosszabb egyenes bevásárló utca Japánban (2,6 km). Egyébként amolyan piac - üzlet átmenet és elég sok dolgot kapni lehet, egyáltalán nem turistás. 

Fáradtan értünk vissza a szállásunkra. 

Atami

Az itteni kellemes alvást - ami az előző éjszaka nem adatott meg az utcai forgalom forgalom zaja miatt - egy kiváló japán reggeli követte: angol leírással a reggeli kilenc tételéről és azok elfogyasztásának szokásos módjáról. A fő fogás grillezett szárított hal, frissen (az asztalon) párolt zöldségekkel, rizzsel, kis algával. Az egyebek: helyi előételek, házi tofu, lágytojás). Fekete szója tea. Ebédnek is elment volna. 

Az Ashi tó a vulkáni peremen belüli magaslat leomlása nyomán - a lefolyó vizet az omladék által felduzzasztva - keletkezett. Ezen hajóztunk fél órát a tó dél-keleti kikötőjébe. 

Sajnos az idő kicsit párás, felhős,szürke. Így nincs sok esély szép képekre - pedig lenne mit fotózni. 

A kikötőből felsétálunk a sogunátus idején jelentős ellenőrző pontra. Ez egyike volt azoknak az ellenőrző pontoknak, melyeken keresztül a sogunátus a feudális urakat kézben tartotta illetve az emberek mozgását követte. Különösen az uraságok fővárosban - tulajdonképpen túszul - tartott asszonyai nem utazhattak el engedély nélkül. 

A régi állomás ma nagyjából eredeti formájában múzeum és egy kis kiállítás. Megér egy látogatást.

Ezt követően Atamiba indultunk busszal, kb egy óra. A szálláson lepakoltunk és megnéztük a várost. A Kinomiya templom volt a cél. Itt egy termetesebb japán srác kezdett velünk beszélgetni. Nemzetközi tanulmányokat folytat Tokióban, valamikor focizott, járt idén Németországban és Auschwitzba szeretne eljutni. 

Együtt indulunk egy valamikori elit fördő szállót (ilyesmit neveznek ma is még Ryokan-nak) megnézni, ami ma múzeum (Kiunkaku). Vegyes nyugati és japán építészet és berendezés, gyönyörű japánkert. 

Még együtt megnéztük a tengerpartot, közben tört angolsággal és a Google translate segítségével elbeszélgettünk. Aztán a srác rohant valami találkozóra. A tervezett fürdőlátogatását így is kihagyta. 

Mi vacsoráztunk egy rament és visszamentünk a szállásunkra. Este még némi munka, telefon, net és egy onsen fürdő - ha már itt van kéznél. 

Hakone kirándulás

Kamakura állomásról egy átszállás után elértük Odawara állomást és egy privát vasúti vonalon haladtunk tovább ismét egy átszállással Gora állomásra. Innen libegő kabinokkal lehet a tó partján fekvő Togendai-ba jutni, ahol a szállásunk lesz. 

Út közben vannak látnivalók. 

Mi Owakudani állomáson a vulkáni tevékenység nyomait és a forrásvizek származását keresnénk. Sajnos egy 2015-ös kisebb vulkánkitörés óta a látogató ösvényeket, melyek hét éve még látogathatóak voltak, lezárták. Így elég messziről látható csak ez az érdekes terület. 

Természetesen a kénes forrásvízben főzött és így megfeketedett héjú tojások árusítása zavartalan - aranyárban. Azonban elfogyasztott tojásonként - egyes források szerint - plusz hét életév nyerhető. Bocs .... 

Owakudani 1044 m a tengerszint felett, de a környező vulkanikus csúcsok 1400 m körüliek. Az egyik épületben egy kis múzeum van szinte szimbolikus áron, mely nagyon szépen mutatja a környék geológiai történetét. 

Amire a kabinnal eljutottunk Togendai-ba jól megélénkült a szél és már délután négy körül járt az idő. A szállásunk - barátom fiának a javaslatára a Ashinoko Ichinoyu szálláson van fél panzióval (gyk: vacsorával és reggelivel). A szállás nevét azért említem, mert bátran ajánlom mindenkinek, aki épp erre jár.

Korai érkezésünk egyik előnye, hogy a hat órai vacsora előtt még marad idő a japán onsen (forró vizes fürdő, itt természetesen valami vulkáni forró vízzel) élvezetére. 

A vacsora menü angolul is megvan. Alapvetően shabu-shabu (gázláng felett forró vízben magadnak főzöd a zöldségeket és a húst), de van kis előétel, savanyúság, rántott hal, valami tofus csoda is és rizs - természetesen. Desszertnek shorbet (valószínűleg japán yuzu citrus likőrrel készült), italnak sake és sör. És mindez kedves japán stílusban és minőségben. Befejezésül még megkóstoljuk a fekete szója teát (Black Soy Bean Tea vagy Kuromame tea), amit sokan az egészséges japán étrend egyik gyöngyszemének tartanak).  El is repül nagyjából két óra mindezzel. 

 Némi netezés és alvás. 

A fotón épp a sikló, ami a vonat és a libegő között volt még... 

Kamakura

A szállásról elmentünk a legközelebbi kis vasútállomásra. 

Valami nem volt rendben, mert egy vonat - az ellenkező irányba ugyan - nem került elő időben. Volt valami szokatlan bemondás is, de azt mi nem értettük. A mi vonatunk kijelzőjén is fura ábra jelent meg a vonat érkezése helyett. 

Egy segítőkész helyi arc elmagyarázta gyenge, de lelkes angolsággal, hogy vmi történt és lehet egy óra késés is. Javasolt alternatív megoldást, de nem tűnt számunkra elég meggyőzőnek. Vártunk. 

Kis idő múlva megérkezett a vonatunk. Sokan voltak rajta, állóhely jutott és kb egy órát mentünk. Később sem lettünk kevesebben. A gondolat, hogy a tömeg pont oda tart, ahova mi is (Kamakurába) így fordult valósággá. 

Érkezés után a szállásunkra vittük a csomagokat, a tömeg pedig szépen eloszlott a látnivalók között. 

Lepakolás után mi is elindultunk.

Hasadera Templom 

Ez a hely a kb 9 méteres álló Buddha alakról híres, ami a szentély fő alakja. Egyébként szép templomkert veszi körbe. Innen látszik a tenger és a homokos part, de nem nyújt kiemelkedő látványt. 

Kotoku-in Templom 

Itt egy nagy kültéri Buddha szobor a fő látványosság. Körülötte a szokásos épületek. 

Közben eljött az ebéd ideje. Elindultunk a város központjába. Útközben egy fiatal európai-japán lány páros szólított meg minket a "honnan jöttetek" szöveggel. Némi nyögvenyelős kvíz elvezetett a megoldáshoz. Közben megtudtuk, hogy az európai lány német, egy évre cserediák, a japán a barátnője, 16 évesek, Kawasakiból jöttek át egy napos kirándulásra. 

Együtt beültünk egy étterembe és a japán lány helyismeretét kihasználva rendeltünk kaját. Sokszor a német fordított, jobban nyomta a japánt, mint a japán az angolt. 

Ebéd után a méltán híres és 'q' drága zöld tea poros (amolyan tea őrlemény) fagyival vigasztalódtunk. Aztán még két templom jött, míg a lányok visszaindultak Kawasakiba, mi pedig egy kis sushi beszerzése után haza.

Tsurugaoka Hachiman-gū Templom 

A fő út végében áll a következő látnivaló. Semmi különös, a szokásos. Ami mégis érdekessé tette, hogy egy esküvő végére értünk oda. Az enyhén túlkorosnak tűnő vőlegény és a menyasszony is szép tradicionális ruhában feszített. A násznép pedig öltönyben, kosztümben. 

Zenairai Benten Szentély 

A pénzmosás itt szokás. A helyszínen található kis fonott tálakba teszed az aprót, rituálisan átmosod vízzel a kis barlangban és szigorúan "természetes" száradás után meghozza a szerencsédet. 

Nikko

Két óra vonattal Tokióból Nikko. A sogunátus alapítójának sírhelye és néhány igen régi templom lelőhelye. 

Tokióból shinkansennel (a japán - tényleg - gyorsvonat) indulunk és félúton átszállunk egy helyi vonatra. 

Nikkoban egy kis séta az állomástól a világörökség részét képező épületegyüttes. 

Az első megállónk a felújítás alatt lévő Rinnoji templom. A felújítás annyit tesz, hogy a szentély köré építettek egy hét szintes épületet és ebben folyik a munka. Maga a szentély és a felújítás néhány szintje is látogatható. 

A szentélyben három jelentősebb Buddha szobor foglal helyet. Mint általában, az épületen belül tilos a fotózás. 

A második templom a Taiyuin sintoista szentély köré épült. Hosszú lépcsősor vezet felfelé több épületet érintve. 

A harmadik templom a Futaarasan szentély köré épült, szintén sintoista. Jellemző minden templomra, hogy a központi szentély mellett több épület van: forrásvíz a megtisztuláshoz, harang, sztúpák, szobrok, kapuk, kívánságfa (inkább gyűjtő hely, pénzért vehető kis táblákra kell a kívánságot felírni és felakasztani - tuti az eredmény, csak ki kell várni ;-) ) és a kihagyhatatlan kegytárgy árusítás (általában szerencsét hoz az életedben - sajnos nincs hozzá időbeli garancia, de ára az van) illetve emlékkönyv bejegyzés helye (egy kis könyvbe néhány irásjel kézi bejegyzése illetve piros bélyegzők lenyomatai kerülnek).

Meg kell jegyezni, hogy Indiához hasonlóan Japánban is viszonylag nagy az átjárás a vallási irányzatok és a kapcsolódó szimbólumok között beleértve a tiszteletadás formáit is, mely összefoglalóan az alábbi: állj be a sorba, ha rád kerül a sor, kihúzod magad, bedobod az adományod, japánosan (derékból, egyenes háttal) meghajolsz kétszer, kezeidet összeteszed magad előtt, majd kettőt tapsolsz váll szélességből, meghajolsz egyszer és tovább állsz (valahogy innen az ereklye árusok felé vezet az út). 

Az utolsó megállónk Tokugawa Ieyasu sogun sírja (Tosho-gu), az előtte lévő szentély és a Síró Sárkány szentély illetve még pár épület a felfelé vezető úton. A nap el is ment ezzel a kis nézelődéssel. 

Itt sem voltunk egyedül. A többiek többsége japán, mint ahogy minden hangos útbaigazítás és magyarázat nyelve is. Az arc az arcomba üvölti amit épp mond, pedig jó eséllyel vélhetné, hogy nem értem. Mindezt persze baromi kedvesen és udvariasan. Ezt el kell fogadni. 

Az állomás felé menet még megállunk egy kései, de már nagyon kívánt ebédre: ramen (japán leves) egy régies stílusú, nem túlságosan lehúzós helyen. 

Az időjárással eddig igen nagy szerencsénk volt: napos-felhős, kissé széles az idő, 15-25 fok között változik a hőmérséklet, viszont az eső eddig elkerült bennünket :-)

Tokió 2.

A mai is hosszú nap volt. A reggeli után a szállásunkhoz közeli Suitengu sintoista templomot néztük meg. Úgy tűnt, hogy a "keresztelőkre" specializálódott a hely. Számos pár volt ott kibabákkal ünneplőben. 

Innen nem messze régi stílusú üzleti negyed található (Ningyocho), mely leginkább a magas épületek közé beékelődve álló régi pár szintes házakban foglal helyet. Hangulatos hely, de túl modern a környezet. 

Asakusa a Sensoji templomról (Asakusa jinja) híres. Maga a szentély a VII. századig vezeti vissza a történetét. Buddhista gyökerei vannak, de az épületek a sajátos japán keverék stílust követik leginkább. 

Népszerű hely. Metró megállótól a templomig vezető utak tele vannak üzletekkel (kaja, árucikkek, turista holmik stb.) és ennek megfelelően turistákkal is (itt a turista 90%-ban helyi japán turista). A "tele" szót pedig szó szerint kell érteni. Még a zebrához is sorban állás volt néhol. 

A templom kertben vettünk streetfoodot és később megpihentünk egy kávé mellett. 

Akihabara városrész az elektronikai üzleteiről híres. Mi ezen felül megnéztünk egy állomás épületben berendezett amolyan design üzleteket (mAAch ecute KANDA MANSEIBASHI - akármit is jelentsen ez az elnevezés), kézműves élelmiszer piacot (Chabara) és kézműves iparcikk árudát (2k540) is. Utóbbiak is a vasúti sínek alatt kerültek kialakításra. 

Itt is találtunk egy templomot (Kanda Myojin Shrine), ahol épp japán elő zene szólt. Itt is ettünk egy kis streetfoodot. 

Shibuya városrészben (Harajuku, Takeshita Dori) még jutott idő a divat majmolók és az őket ellátó üzletekre: gondolom már nem kell említeni, hogy itt is hatalmas tömeg hömpölyög az utcákon. 

Hazafelé még ettünk egy könnyebb vacsorát. 

Tokió 1.

Az első ébredés után még sikerült elaludni és csak fél kilenckor felkelni. Ezzel a jetlag nagyjából el is van talán intézve. Napközben egyszer ugyan elálmosodtam, de túl is lendültem rajta. 

Mást nem is tehettem, mivel a reggeli (a szállodában a szobához jár: tojás, virsli, dzsem nem túl szellemes kombója) után este kilenc-tíz között értünk vissza a szállásunkra. 

Első utunk a Tokyo állomásra vezetett (internet SIM és a vasúti béreltünk elintézése véget), majd a császári palota látogatható keleti kertjét néztük meg. 

A viszonylag új Tokió Nagyváros Kormányzati Épület 45. emeleti kilátószintjéről ingyen meg lehet nézni a várost. Innen látszik, hogy Tokió tényleg hatalmas település. (Annyi trükk van azért a kilátó szinten, hogy a legérdekesebb irányba csak az étteremből van kilátás - annak aki azt megfizeti). 

Egy gyors, utca szinten elfogyasztott ebédet követően indultunk tovább. Elsétáltunk a Yoyogi (Shibuya) parkba, ott található a Meiji Jingu sintoista (japán vallás) szentély. 

A késő délutáni kávét követően megnéztük a régi Tokió hangulatát idéző Shinjuku "Golden Gai" utcácskáit a számos öreg kis üzlettel, bárral.

A nap maradékát Shibuya központjában a vásárolni induló  fiatalok tömegével töltöttük. Nem voltunk magányosak. A tömeg hatalmas és szinte minden kapható. 

Estére még egy udon (japán tésztás kaja) is becsúszott. 

Érkezés Tokióba

A repülőút nyugodtan kezdődött. Tulajdonképpen nyugodtan is ért véget.  Közben kicsit hosszú szünet volt Dohában (kb 6-7 óra). A repülőn sikerült elég jól aludni.

A határátlépés nagyon gyorsan megvolt, csomagok is elég gyorsan megjöttek. Adat SIM-et nem kaptunk, mivel a kinézett épp kifogyott. Aztán indult is a vonatunk a városba. 

A hasonló nevű szállodába mentünk (benéztem a mienk nevét), így még egy metró megállót kellett tolni. Végül sikeresen megérkeztünk és egy kis berendezkedés után aludni tértünk. 

Fárasztó volt a hosszú repülés (kb. 6 óra, 7 óra várakozás és 9+ óra). Hazafelé csak rövidebb megálló lesz. 

Újra - Japán

Úgy adódott, hogy lengyel barátom egyik fia hosszabb időre Japánba utazott. Ez jó apropónak tűnt egy utazásra és hagytam az apuka által rábeszélni magam az utitárs szerepre.

Igyekeztünk olyan utitervet összerakni, hogy számomra is legyenek új helyek, de persze magában hét év után érdekes lesz visszatérni ebbe a különös országba.

Nagyjából ezekre a helyekre tervezünk elmenni: térkép

A nagy távolságokat a Japan Rail Pass (Japán vasúti bérlet) 14 napos változatával fogjuk áthidalni. Az oda-vissza utat a Qatar Airways biztosítja az új reptéren (Doha) keresztül.

A többi rajtunk múlik ;-)

Pattaya ismét

Az Atlantis Condón töltök három napot a haza indulás előtt (itt laktam egy éve is). Jó ide visszajönni. Kamobodzsai futótársam elutazott ma reggel: nem jön a napokban futni, cserébe viszont van erre a pár napra egy robogóm. 

Az első reggel egy futással kezdődött a tengerparton (előbb ébredtem, mint terveztem). Szeretek itt futni. Semmi különös és mégis van valami kellemes hangulata :-) 

Némi rendezkedés és reggeli után elindultam F1 idénynyitó futamot nézni (itt pont délben kezdődött). Sajnos a szokásos helyen csak a takarítónő volt ott és nem akarta sem bekapcsolni a tv-t, sem rám hagyni, hogy kapcsoljam be :-( 

Egy gyors tankolás után a bárok környékére mentem, az egyik helyen nagyobb társaság volt és a képernyőn valami F1 - internetes adás. A vendégek finnek, legalább tízen, a közvetítés is finn nyelven ment (ha a magyar hasonlóan hangzik, mint a finn az idegeneknek, akkor elég idegesítő lehet egy idő után). 

Többen Raikönnen szerelésben. A helyi "telekomos" szerelő épp routert jött cserélni és nem értette,  hogy a gondos, lassú munkája miért okozott oly nagy felfordulást 11:58 körül. Aztán minden megoldódott és épp elkaptuk a második rajtot. 

Az külön öröm, hogy Vettel nyert :-) 

A délután egy kis vásárlás, fürdés, zápor, vacsora kombóval telt. 

A következő nap tartós esőre virradt és maradt is így kora délutánig. A futás helyett egy kis konditerem, majd munka és az elutazás előtti dolgok. Estére egy japán étterem.

Az utolsó napon már szép napos a reggel, megvolt a futás, pihenés, masszázs, pakolás és este a busz a reptérre. 

A buszon is van csomag és súly korlátozás (ez új: egy nagy csomag, max 20 kg és egy kézipoggyász; súlyosabbért, többért fizetni kell), ami rendben is lenne. A mindenes hölgy (jegyellenőr, csomagcimkéző, csomagpakoló), alacsony thai középkorú hölgy, a busz mellett megemeli az előttem álló arc csomagját és már kéri is a többletsúly díját (a váróban van mérleg). A fazon nagyon ideges, szentségel és fizet. Közben a hölgy viselkedése is csak a bunkó szóval írható le pontosan és tömören. 

Kérdezi az én csomagom súlyát: 18 kg mondom (csak úgy becsülve), a hölgy: cinikus vigyor, emelés, túlsúly árazás, buszjegy elkobzása - a nyomaték kedvéért. Tiltakozom, ismét bunkó, végül beviszem a csomagot a mérleghez: pont 18 kg. Erre elhúz (se egy elnézést vagy vmi...)  Kár szerintem ezt ilyen lehúzósan intézni :-( 

A repülés a Qatar Airways járatain simán telt és a budapesti landolás után a poszt is kikerült. 

Így repült el egy újabb tavaszi utazás :-) 

Egyebek - Új-Zéland

Víz

Furcsa dolog, hogy Ázsiában nem iszol csapvizet, hacsak külön nem jelölik, hogy az iható (no meg el is hiszed nekik). Új-Zélandra érkezve rutinból vettem egy üveg vizet - aranyárban. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt iható a csapvíz is, hacsak külön nem jelölik, hogy az nem iható (ezt itt érdemes elhinni). 

Így aztán sok csapvizet ittam. A déli szigeten nagyon jó a víz minősége (az íze is). Átkompozva az északi szigetre a csapvíznek amolyan magyaros mellékíze lett szinte mindenhol. Ez furcsa volt, az okát nem tudom. 

Van még egy olyan szokás Új-Zélandon, amit nem árt tudni: bármilyen kávézóban, étteremben, ahol fogyasztasz valamit ingyen hoznak vizet az asztalodhoz vagy találsz kikészítve és kiszolgálhatod magad. Ha van vizespalackod, azt is szívesen megtöltik (benzinkúton is). Ezt jó tudni ;-) 

Visszaérve Ázsiába újra veszed az ivóvizet - itt viszont legalább olcsó. 

Repülő 

Az AirAsia járatain sokat utaztam. Diszkont, de az a barátságos fajta. Most a hosszútávú járatát is kipróbáltam és ár-érték arányban nem lehet rájuk egy rossz szavam sem. Persze a jó árat ki kell fogni... Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy ilyen "kifogott" ár híján már szegényes a fedélzeti szolgáltatás (se személyes monitor, se közös tv, nincs takaró, kaja, pia ingyen). 

Tranzit (Gold Coast)

Egy repülőnyi ember leszáll a gépről: oda viszont biztonsági ellenőrzés nélkül nem kerülhetett. Mire fel a cirkusz újra?  Értem én, hogy a helyiek felelnek az induló járatokért és így kötelesek végig csinálni a procedúrát. 

Azt már nehezebb érteni, hogy az utasok miért úgy viselkednek, mintha életükben először esnének át ilyen ellenőrzésen. 

Az ilyen kellemetlenséget is be kell kalkulálni az árakba és az értékekbe.

Kínai repülőjegy 

Nehezebb bekalkulálni a kínai légitársaságok és a helyi hatóságok ügyeit. Sokan éltek át kellemetlenséget az átszállások során. Sajnos ezt most szűkebb környezetem kárán magam is tapasztaltam. 

Nemzetközi jegyet úgy adtak el, hogy abban a két nemzetközi járat között egy helyi (országon belüli) járat is volt beszúrva (be kell lépni az országba és ki is kell onnan lépni). Erre viszont a tranzit vízum nem alkalmas. Tehát rendes, kétszeri beutazásra alkalmas vízumot kell szerezni az oda-vissza útra, ha ez leesik neked, azután hogy vettél egy jegyet. Ha nem, megszívod. 

Egy arc azt is mesélte, hogy a tranzit során kihallgatták és arról faggatták, hogy miért Kínán keresztül utazik (az igazság, hogy olcsó a jegy nem hatotta meg őket) :-( 

Kiwis (Kiwik) 

Ettünk kiváló olasz kiwit. Azt árultak. A helyi kiwinek majd most, ősszel lesz a szezonja. Majd otthon biztos lesz a boltokban. 

Nem láttam most viszont kiwi madarat. Mivel éjszakai madár, a szabadban nem is nagyon lehet vele találkozni. Azonban vannak kiwi házak, ahol az éjjel és a nappal fel van cserélve (megvilágítás) és ott megfigyelhetők. Ez most kimaradt. 

Ami kimaradt 

Ami még kimaradt - a teljesség igénye nélkül: találkozás kea-val (helyi intelligens papagáj féle), Milford Sounds, Glow worms cave (világító állatkák barlangban), Aucklandtől északra elmenni illetve a déli sziget északkeleti és teljes déli része) 

Szóval még érdemes lehet visszmenni. 

klia2

A cím a Kuala Lumpur International Airport 2 (diszkont terminal) rövidítése.

Az itt töltött 12 óra miatt érdemelt ki egy külön posztot. 

Aucklandből rendben elindultunk (bár rosszul emlékeztem az indulásra, de a kocsi leadása miatt eleve időben mentem. Még egy gyors kaja is belefért :-) 

A Gold Coast (Brisbane) megálló ismét a lelkiismeretes és aprólékos biztonsági ellenőrzéssel telt. Ez van. Majdnem végig aludtam (ablak melletti helyet sorsolt a gép és az sokkal kényelmesebb, mint középen). A hajnali négy utáni érkezést követően két  korábbi bangkoki AirAsia járatra történő feljutási kísérlettel folytattam, de minden nekem sem sikerülhet. Ki kellett várni a délután 4:10-es járatot (erre szólt a jegyem). Végülis harmad árért lehet várni is ;-) 

Ami viszont a helyzet előnye lett, az a F1 időmérő, mely az egyik tv-n ment és éppen időben ért véget a járat indulása előtt. 

Egyébként a reptér elég tűrhető, sok a hely, el lehet lenni. Az egyik Lounge-ban, ahova be tudtam menni még egy zuhanyozás is belefért. 

A várakozás közben egy arc mesélt a kínai átszállás nehézségeiről. Úgy tűnik nem csak a mi utastársunknak gyűlik meg a kínaiakkal a baja. Hát csak óvatosan az olcsó jegyekkel.....

A nap végére még maradt két buszozás (a diszkont reptérről Bangkok fő repterére és onnan Pattayára).

Régebben a repterek közötti buszra jó volt a repült AirAsia boarding pass. Most nem. Induló járat kell a másik reptérről. A szerdai hazafelé útra szóló repjegy email mentette meg a helyzetet (az arc jól megnézte, kiírta a járat számát, de a dátumot nem figyelte - a specifikus bürokrácia diszkrét hibája :-) 

Pattayán már vártak és el is borozgattunk egy darabig, megbeszélve az új-zélandi tapasztalatokat. 

Hobbiton és Auckland

Némi nyűglődés után maradtunk az eredeti programunknál és aranyárban megnéztük a Gyűrűk Ura forgatásához épült települést. 

A közel két órás vezetett túra során a számos film számos - általam nem ismert - jelenlétére hivatkozott az idegenvezetőnk és próbálta érdekességekkel fűszerezni mondanivalóját. Ha ismerném a filmet nagyon érdekes lett volna, de így is nagyon szép helyen voltunk és tetszett a program. 

Délután már Auckland felé autóztunk jó ütemben. Az idő szomorkás volt, így - mivel utastársamat északon kellett kitenni -, megálltunk az első napokban kimaradt Tengerészeti Múzeumnál és megnéztük az érdekes kiállítást. Mind a maorik és rokon népek hajózási története, mind a gyarmatosítás utáni eszközök bemutatásra kerülnek. Szóval ez a hely is megér pár órát. 

Az utastársam marad még ismerőseinél két napot én pedig leadtam a reptérnél a kocsit és felszálltam Thaiföld felé az AirAsia járatára. 

Good Bye New Zealand ;-) 

Rotorua

Itt jártam már 1993-ban és akkor is nagyon megfogott a vulkáni örökség még látható része. 

Wai-O-Tapu 

Számos területen lehet vulkáni utójelenségeket látni. Talán ez az egyik legérdekesebb. Itt voltam már és sok töredékes emlékem volt a helyről, melyeket jólesett feleleveníteni. 

A délelőtt 10 után némi mosószappannal működésre késztetett gejzír nagyon látványos (anno a környező helyen tartott rabok mosás közben így fedezték fel magát a gejzírt a melegvízű forrás alatt). 

A séta a további jelenségek között különböző kioldott ásványoktól más-más színben feltörő víz, gőz és az ezekből kialakuló lerakódások mentén vezet. A helynek enyhén kénes illata van. 

Rotorua 

A város Kuirau parkjában is láthatók vulkáni jelenségek, de közel sem olyan látványosak. Az itt kezdett sétánk egy maori falun keresztül vezetett a város mellett elterülő Rotorua tó partjára. Kis pihenés után elindultunk utolsó szállásunkra, Matamata városkába. 

Ugyanakkor nem sikerült a számos maori kulturális show közül olyat találni, ami nem tűnt amolyan "echte ungarische folklore" jellegű lehúzásnak. Így ezt inkább kihagytuk.

A vacsora Matamataban friss sült sügér volt, ami igencsak finomra sikeredett. 

Tongariro Crossing

Tongariro Crossing 

Ez a leghosszabb trekk a kirándulásunk során: közel 20 km a környező vulkánok között vezető ösvényen. 

A szomorú valóság pedig úgy kezdődött, hogy az időjárás előrejelzés alacsony felhőket és szemetelő esőt (drizzling) jelzett előre (és nem tévedett - utólag már tudjuk). 

Szóval kicsit szomorú reggel volt az ébredéskor (6:15), de semmi dráma. A parkolóban még mindig minden száraz (7:45). A busz, mely átvisz az indulási pontra már útközben törölgette az ablakot (8:15). 

A szemetelő eső nem egy tragédia, de 5 órán keresztül van már hatása: teljesen átázott cipő, nadrág, alsó, erősen nedves esőkabát és az 1200 méter szintelmélkedés miatt izzadt ruha alatta. A hátizsák jó része átázva. A felhőknek köszönhetően a látótávolság minimális - még jó, hogy olvastam korábban arról, amit ma nem vagy alig láttam. A szél szintén jól jött a felső szakaszon: hűtött és eljuttatta a vizet az öltözékem még száraz zugaiba is.

Ugyanakkor láttuk két szép kráter tavat, holdbéli tájat vulkáni kőzetekkel, esőerdőt (esővel :-)), és sok hozzánk hasonló lelkes turistát. 

A kérdésre, hogy egy ilyen távot mennyi idő alatt lehet letolni, biztos 6-8 órát mondanék. Más a válóság: nekem 5 óra alatt sikerült. Nagyon vágytam a száraz ruhára, ami szerencsére a parkolóban lévő autóban volt. 

A Taupo Lake mellett indultunk Rotorua felé. Itt fedeztem fel, hogy a fényképezőgépem is megadta magát az esőnek. Valószínűleg túlságosan beázott. Remélem kiszárad és újra működni fog (bár műszakilag nem kell így lennie). 

Maga a trekk - a hágó környékét leszámítva - nagyon könnyen járható, a fenti szakaszon van némi laza vulkáni törmelék. 

Waikite Valley Thermal Pools 

A délután már ebben a szabadtéri termál fürdőben talált minket. Jól esett a nedves trekk után és talán a megfázás kockázatát is csökkentette. Majd holnapra kiderül. (Kiderült: a megfázást megúsztam

Maga a fürdő egyszerű hely. Kültéri medencék különböző hőfokra kevert termál vízzel. Öltöző, kávézó. 

Az este a kárelhárítással telt. Egy vacsora persze belefért Rotoruaban. 

Wellington

A reggeli után vendéglátóink dolgozni, mi várost nézni indultunk. Bár a lakásból szép kilátás nyílt az öböl bejáratára, a város innen nem látszott. 

A kocsival leálltunk a Te Papa Múzeum parkolojában (fizetős) és tettünk egy sétát a belváros felé. Az épületek inkább modernek. A belvárosból Cable Car vezet fel a hegyoldalba. Onnan már jobb kilátás volt az öbölre. Lesétáltunk a botanikus kert mellett vezető úton. 

A városban vissza indultunk a Te Papa Múzeumba. Ott a maorikról (itteni őslakosok) megnéztük a kiállítást (ingyenes). Egy kávé után indultunk négy+ órás utunkra Turangi felé. 

Megálltunk még vásárolni a kormányzati negyedben: itt még a St. Paul katedrális és a Parlament épülete esett utunkba. 

A hosszú út egy része sivatag jellegű száraz földek között vezetett. Aztán ismét kizöldült a táj. Turangi üdülőhely kissé kihalt volt, de így is találtunk vacsorát. A szálláson foglaltunk helyet a másnapi transzfer buszra.

Picton és a komp

A mai reggel (a szállás scone - pogácsa - reggelije után) egy rövid trekkinggel kezdődött: a Tirohanga Track a Hill Top View pontra vezetett, ahonnan gyönyörű kilátás volt a Malborough Soundra. 

Ezt egy rövid városnézés és kávézás követte. 

A délutánt az északi szigetre induló kompon töltöttük (több, mint öt óra a be- és kihajózással együtt). Az első óra a Sound vizein telt, itt is nagyon szép látvány fogadott minket. 

Az előző este motorosok meséltek az átkelés során látott delfinekről, de ez nekünk sajnos kimaradt. 

Estére, már Wellingtonban utastársam magyar ismerőseihez mentünk aludni (no meg vacsorázni, inni, beszélgetni).

Picton és a komp fotó

Abel Tasman fotó

Abel Tasman Nemzeti Park

A mai nap programja egy 12 km-es (ami kis kitérőkkrel 15 km lett) trekk volt az Abel Tasman Nemzeti Parkban. 

A reggel egy fél órás buszozással kezdődött a szállásunkról, majd egy egy órás hajóút következett a tengerpart menti öblök mentén. A reggeli felhők eltakarták még a napot és a szél is elég hűvös volt. 

Délutánra szép napos idő lett. A Medlands Bay öbölben szálltunk ki, megnéztük a közeli Bark Bay-t, majd a túra hol a parton, hol a környező erdőkben vezetett egészen az Anchorage Bay-ig. Innen délután hajóval tértünk vissza a kikötőbe, majd busszal a szállásunknál várakozó autónkhoz. 

Talán jobb lett volna az egyébként ingyenes busz transzfer helyett a saját autóval eljönni a hajóig (az ajánlatos foglaláskor a szálláson javasolták a buszt a parkoló telítettségére hivatkozva. Elfértünk volna...).  Annyi előnye volt a busznak, hogy a sofőrünk odafelé mesélt pár érdekességet a környékről. 

A nap zárása egy - chowder vacsorával együtt - három órásra nyúlt autózás volt Picton felé. Az esti meglepetés a temető melletti, stílszerűen "Tombstone" (Sírkő) nevű backpackers jacuzzija volt (forró vízzel). Itt mesélt a kompot kísérő delfinekről egy motoros arc. 

Pancake Rocks és Westport

A kései érkezés miatt a Pancake Rocks (Palacsinta sziklák - amolyan rakott palacsinta jelleggel) megtekintése reggelre maradt. Az eső lassan elállt - ismét szerencsénkre. 

Egy erdei trekk (Truman) a közelben: úgy emlékeztem - rosszul -, hogy ott fókákat lehet látni. Hát nem. Azonban szép esőerdőn keresztül sétáltunk le a tengerig vissza. 

Persze a fókák sem maradtak ki.  A Westporthoz közeli világítótorony megtekintése után rátaláltam a fóka kolóniára is, akik simán túlélték az elmúlt kilenc évet (akkor jártam itt utoljára - csak semmi politika). 

A nap további része utazás volt egy ízletes indiai vacsorával kombinálva (csirkés tikka masala). 

Franz Josef gleccser és Shanty Town

Reggel sem lettünk sem okosabbak, sem gazdagabbak. Maradtunk a trekkingnél a gleccser végéhez. Felmenni gyalog erre sem lehet ugyanazon okból. 

Franz Josef gleccser trekking 

Mivel én a Fox gleccseren már jártam, a Franz Josef mellett döntöttünk. A parkolótól az út a valamikori gleccser helyén vezet felfelé a jelenlegi végéhez, mely egyre feljebb húzódik (felmelegedés). Maga a gleccser 2-6 méter/nap sebességgel halad lefelé. A végét csak kb. 500 méterre lehet megközelíteni. Így is nagyon monumentális látvány. 

Shanty Town 

Egykori aranyláz helyszíne, egy skanzen, amit lassan fejlesztenek. Jórészt a XIX. századi életviszonyokat lehet megismerni itt. Kicsit "vadnyugati" stílus, de azért új-zélandi. 

A zárásig el is voltunk itt. 

A vacsora Greymouthban ért minket. Azt sejtettem, hogy a leendő szállásunk körül nem lesz túl sok étkezési lehetőség, ezért döntöttünk a korábbi városi megálló mellett. Nagyon finom és óriási adag gombakrém levest ettünk és egy kis spenótos quiche-t.

A szállás Punakaiki tengerpartján volt. Kár, hogy későn értünk oda, mivel a tenger is szép látvány lehetett nappal. Az estét mosásra szántam (volt mosó- és szárítógép) és egy kis vörösborral merítettem bátorságot a feladathoz. 

A nyugati part felé

Wanaka kihagyhatatlan látványossága a Wanaka Tree, egy fa, mely a tóban áll. Igaz, hogy most épp a tó vízszintje elég alacsony és a fa száraz lábbal épp elérhető, de ez nem mindig van így. 

Reggel programunk a fának - a tóparti sétaúton elérhető - meglátogatása volt. Elkészültek a fényképek - állítólag ez a világ legtöbbet fotózott fája. 

Makarora egy kis turista központ a Haast átkelőn, ami a déli sziget hegyvonulatának keleti és nyugati oldalát kapcsolja össze. Itt csak egy rövid erdei túrát tettünk. Egy stoppos amerikai utasunk innen indult több napos túrára a környező hegyekbe. 

Útközben kényszerű pihenőt okozott az, hogy a Wanaka tóból egy helikopter épp vizet szállított több körben egy kőomlás következményeinek a felszámolásához, hogy az út újra biztonságosan járható legyen. 

Haast környékén lenéztünk a tengerpartra: kietlen táj és sandfly-ok. Néhány fotó után tovább álltunk. 

Utolsó érdekesség erre a napra a Matheson Lake. A trekk körbe vezet. A tóban nagyon szépen tükröződik a környezete. Sajnos a felhők a naplemente látványától megfosztottak minket, de azért nincs mire panaszkodni. 

A szállásra hajtottunk és egy kellemes vacsorával zártuk a napot. A backpackers közös zuhanyzója (ez az első ilyen szállásunk) nem aratott utastársamnál nagy sikert, de aztán a tisztaság utáni vágy győzött.... 

Az este nagy kérdése a helikopteres gleccser túra volt (kb. 90.000 Ft/fő). Máshogy a gleccserre (mármint a jégre) jelenleg nem lehet feljutni (korábban voltak trekkinges vezetett túrák, de a lenti szakaszok instabilitása miatt ezeket leállították). 

Wanaka 2

A mai nap a Federal Dinner's kávézóban kezdődött egy kiadós reggelivel. Ide nem véletlenül jöttünk: egy nagyon kedves barátom dolgozott itt pár éve és küldött velünk némi apróságot volt kollégáinak. Ők nagyon örültek a nem várt látogatásnak, mi pedig a finom reggelinek (természetesen fizettünk érte).

A nap hat órás programja a Roys Peak trekk volt. Az 1500 méternél magasabb csúcsról gyönyörű kilátás nyílt a környékre. A trekken 1200+ méter a szint emelkedés. Kicsit alulterveztük a vízszükségletet, de simán leértünk. 

A csúcsról gyönyörű volt a kilátás a tavakra és a környékre, beleértve a déli Alpok távoli havas csúcsait is. Megérte a küzdelmet. 

A városban még meglátogattuk a barátom másik ismerősét is a Ruby's moziban - amolyan XX. század közepi amerikai hangulatot árasztó hely. Fura, de kellemes. Elbeszélgettünk az ismerőssel, majd vacsoráztunk az előző nap már bevált helyen. 

Ott egy ír-angol házaspár mellé ültünk le és beszélgettünk el velük (előző nap amerikaiak voltak az asztaltársaink).

Wanaka 1

Reggel egy rövid autózás után a Diamond Lake és Rocky Mountain kapcsolódó trekk volt az első programunk. Innen gyönyörű kilátás van a Wanaka melletti Lake Wanaka és Hawea tavakra. Ez különösen szép volt az elmúlt napok esőzését felváltó szikrázó napsütésben. 

A következő programunk a Puzzling World labirintusa és egyéb érdekességei voltak.

A szállás elfoglalása után egy kis tó parti naplemente még színesítette programot. 

Vacsora a Big Fit étteremben, amolyan összeválogatós egy tál kaja. 

Wanaka 9 évvel ezelőtt eléggé csendes város volt, estére "bezárt". Manapság számos hely várja a turista tömegeket és nyüzsgő élet van egész nap. 

Lake Tekapo és Sealy Tarns

Még mindig esett reggel. A mai a leghosszabb nap a levezetendő kilométerek tekintetében: majd 400 km.

Az eső lassan alábbhagyott, itt-ott a nap is kilátszott a felhők között. 

Az első megállónk a Lake Tekapo, melynek partján egy ki templom és tőle nem messze a juhászkutya szobra áll. Ez utóbbi úgy kapcsolódik a templomhoz, hogy a pásztorok legfontosabb segítője,  míg a templomot a "Jó Pásztornak" emelték (a jó pásztorok). 

A MtCook lenne a mai fő program. A hegy a felhőkbe burkolózott. Azonban az esőszünetet kihasználva a Sealy Tarns trekket sikerült teljesíteni. A 600 m szintelmélkedés szép kilátással kecsegtetett, de sajnos a felhők miatt a látvány eléggé fényszegény volt. Persze maga az út így is jó élmény. 

Az este egy thai étteremben végződött, finom pad thai mellett arizonai turistákkal osztottuk meg Trumpról nézeteinket. 

Christchurch

Utam legszomorúbb napja. Eredetileg két utastársam csatlakozott volna ma Magyarországról, de sajnos egyikük - részben az én figyelmetlenségemnek köszönhetően - nem jutott el idáig. 

Így innen ketten utazunk tovább :-( 

A reggel esős volt, mint az előző nap. Ennek ellenére lassan elindultam a városba.  A reptérre kora délután kellett kérni.  Előtte felettem a városban az autót és csináltam egy gyors bevásárlást. 

Addig a reggelin kívül a változó intenzitású esőben megnéztem Christchurch pár éve földrengés súlytotta belvárosát: a sok építkezés között már sok új épület áll.  Számos régebbi épület még a felújításra vár. 

A város működik. 

Délután utastársammal az enyhülő esőben bejártuk a város távolabbi részeit is. Vacsora egy hangulatos kis kávézóban (ezek amolyan éttermek is).

Stoppolás helyett

A következő állomás Christchurch. Kb. 500+ km. A tervem az volt, hogy autóstoppal megyek. Stoppolni könnyű itt és fel is vesznek. 

Szerdán az időjárás előrejelzés elég nagy esőt jósolt szombatra (ekkor voltak az áradást okozó esők az északi sziget északi részén). 

Elkezdtem más megoldás után nézni. Így akadtam rá a "Transfercar" oldalra (bérautót kell elvinni az egyik helyről a másikra, nincs bérleti díj,  csak a benzint kell fizetni, no meg a büntetésesket és az önrészt, ha baleset történik) és - harmadikként - bejelentkeztem egy Nelson-Christchurch repterek közötti fuvarra szombatra. Legnagyobb meglepetésemre másnap jött az email, hogy enyém a "munka". 

Nelson repterére a barátaim épp szombaton repülő ismerősei vittek el délelőtt (őket egy helyi Facebook csoporton keresztül leltük fel ez ügyben).

Az út sima volt, de végig esett az eső. Volt egy csúnya baleset: többször megpördült, összenyomott autót mentettek :-( 

Útközben döbbentem rá, hogy eddig milyen szerencsés is voltam az időjárással. 

Stoppos sem volt, kivéve egy német lányt, akit persze fel is vettem a nem túl öreg Toyota Corollába. 

Te Waikoropupu Springs és a Pupu Hydro trekk

A Te Waikoropupu Springs a hegyek kőzetei által megszürt víz feláramlása miatt kialakult kis tó, melyből a víz a tenger felé folyik. 

Állítólag a világ legtisztább forrásvize. A trekk körbe kerüli a kis tavat. Nagyon tiszta, jól látszik a feláramlások miatt mozgó kis kövek tömege. 

A mai másik program a Pupu Hydro trekk. Egy régi kis vízerőmű, melyet mintegy technika történeti emléket üzemképesen helyreállítottak. 

Fent a vízesés vizét részben elterelik és egy kis erdei csatornán elvezetik és egy csövön az erőműhöz eresztik. Ezt lehet egy pár kilométeres körön körbe túrázni. Természetesen gyönyörű erdei környezetben. 

A napot egy reggeli futás nyitotta a parton, majd a reggeli és a kávézás után a kirándulások. 

A délután már másnapi elutazás előkészítésével telt el (mosás, pakolás, munka). Azért volt idő egy ízletes vega pizzára is vendéglátóimmal a vicces nevű Dangerous Kitchen-ben. 

Farewell Spit fotók

Az elozo poszthoz ...

Egy helyi ...

Tengerparti sivatag

... tengerrel

Az eros szel hatasa a hullamok tetejen

Farewell Spit

Wainui Falls

Farewell Spit és ....

Itt, Golden Bay öbölben kötött ki Abel Tasman, aki a modern korban (1642) először járt erre holland hajókkal. Maga a Farewell Spit egy 27 km-es zátonyszerűség tele homokdűnékkel, ami az öblöt nyugatról védi. 

Wharariki Beach 

Igen erős szél volt, míg ott voltam. Kis séta a legelőn. A parton hátszéllel indultam és reméltem, hogy az apály segít eljutni a másik útig, ami a partról visszavezet a parkolóba (ha ez nem megy, akkor széllel szembe kellett volna visszmenni, az pedig hozza a homokot a dűnék felől - időnként olyan erős volt, hogy fájt a homokszemek landolása a bőrömön). 

Egy szikla keskeny ösvényén átjutva sikerült is megtalálni a visszafelé vezető utat. 

Maga a hely gyönyörű: tengerpart, víz által megdolgozott sziklák, homokdűnék és a part zöldben...  A barátaim szerint itt készült az egyik Win10-es screensaver fotó. 

A túra után még egy rövid kaptató az Old Man kilátóhoz, fotók. Ebédre egy chowder (amolyan tengeri kütyüs krémleves). 

Hazafelé még megállok Abel Tasman emlékoszlopánál. 

Innen nem messze egy kis túra a Wainui Waterfallhoz. Sandfly-ok (kis légyszerű csípőgépek). Kávé. 

Este pihenés.

Pohara - a környék

A reggeli után megnéztük a környék sziklamászó helyeit egy kisebb futással kombinált túra keretében. 

Hazafelé felvettük a munkára jelentkezett arcot és még egyet, aki előkerült - kertészkedés lesz a feladatuk. 

Otthon a munkák kiosztása után, a ház alatti védett területen egy kis túra. A kőzetek itt rengeteg barlangot rejtenek, a kis erdőben is több lejárat rejlik és néhány mélyebb szakadék. Komoly balesetek is előfordulnak itt. Annyira sűrű a növényzet, hogy annak ellenére, hogy hallod a járműveket, fogalmad nincs a kivezető útról. A barátomnak volt ;-) 

Egy kis hangulat surujebol

Egy helyi lakos

 Egy masik "haza"

 Kilatas a csucsrol

 Egy szukebb atjaro kifele

A kijarat

A délután további része az elmúlt napokban elhanyagolt munkákkal telt (ide értve a blog posztokat is). Első - jármű - vezetési próbán is átestem, amikor visszavittem a fiatalokat a szomszéd településre. 

Közben megérkezett egy francia Tantrix játékos és az ismerőse. Velük vacsoráztunk később. 

A második napra egy túra jutott. A cél az Awaroa Lodge kávézója egy kis autózás után: trekking, majd átkelés az apály miatt sekély vízen (víz, iszap homok). Kávé, találkozás a franciákkal és a dagály előtt irány vissza - ez utóbbi nekem futás volt. 

A késő délután pihenés otthon.

Par kep az "atkelesrol: