Atami

Az itteni kellemes alvást - ami az előző éjszaka nem adatott meg az utcai forgalom forgalom zaja miatt - egy kiváló japán reggeli követte: angol leírással a reggeli kilenc tételéről és azok elfogyasztásának szokásos módjáról. A fő fogás grillezett szárított hal, frissen (az asztalon) párolt zöldségekkel, rizzsel, kis algával. Az egyebek: helyi előételek, házi tofu, lágytojás). Fekete szója tea. Ebédnek is elment volna. 

Az Ashi tó a vulkáni peremen belüli magaslat leomlása nyomán - a lefolyó vizet az omladék által felduzzasztva - keletkezett. Ezen hajóztunk fél órát a tó dél-keleti kikötőjébe. 

Sajnos az idő kicsit párás, felhős,szürke. Így nincs sok esély szép képekre - pedig lenne mit fotózni. 

A kikötőből felsétálunk a sogunátus idején jelentős ellenőrző pontra. Ez egyike volt azoknak az ellenőrző pontoknak, melyeken keresztül a sogunátus a feudális urakat kézben tartotta illetve az emberek mozgását követte. Különösen az uraságok fővárosban - tulajdonképpen túszul - tartott asszonyai nem utazhattak el engedély nélkül. 

A régi állomás ma nagyjából eredeti formájában múzeum és egy kis kiállítás. Megér egy látogatást.

Ezt követően Atamiba indultunk busszal, kb egy óra. A szálláson lepakoltunk és megnéztük a várost. A Kinomiya templom volt a cél. Itt egy termetesebb japán srác kezdett velünk beszélgetni. Nemzetközi tanulmányokat folytat Tokióban, valamikor focizott, járt idén Németországban és Auschwitzba szeretne eljutni. 

Együtt indulunk egy valamikori elit fördő szállót (ilyesmit neveznek ma is még Ryokan-nak) megnézni, ami ma múzeum (Kiunkaku). Vegyes nyugati és japán építészet és berendezés, gyönyörű japánkert. 

Még együtt megnéztük a tengerpartot, közben tört angolsággal és a Google translate segítségével elbeszélgettünk. Aztán a srác rohant valami találkozóra. A tervezett fürdőlátogatását így is kihagyta. 

Mi vacsoráztunk egy rament és visszamentünk a szállásunkra. Este még némi munka, telefon, net és egy onsen fürdő - ha már itt van kéznél.