Utolsó nap nehezen indul, az F1 éjjel kettő után ért véget :-(
A szobareggeli és pakolás után elindulunk körülnézni a környéken: itt van a Terminus (ide érkeztünk a vonattal, de akkor nem foglalkoztunk az épülettel, mellette a Posta főépülete. Megnézzük őket kívül-belül, mindkettő az angol időkből származik.
Mumbai régi részéről az újabb felé indulunk taxival. Mumbai régi részén nincs sem motoros, sem kerékpáros riksa (ki vannak tiltva, mondjuk így is van elég forgalom).
Az észak-déli forgalmat egy Sea Link nevű híddal gyosítják: tekintettel a város szigetekből illetve félszigetekből kialakított szerkezetére, ez jó megoldás. Maga az híd kétszer négy sávos és fizetős. A fő áthidalása hasonlít a Megyeri híd szerkezetére. (A TripAdvisor szerint ez #1 látványossága a városnak, szépen éjszakára kivilágítva. Azonban este - direkt erre indulva a reptérre - kiderül, hogy a kivilágítás szünetel. Feltehetően védelmi megfontolások miatt.)
Első célunk a Mount Mary Basilica, egy katolikus templom kissé északra a Sea Linktől. Innen kis sétával a tengerparti Bandra Forthoz megyünk. Inkább egy parkosított domb, elvileg jó kilátással a Sea Linkre és a városra. Elvileg, mert a pára és a szmog együtt ezt az élményt meggátolja.
Az erődöt még a portugálok kezdték építeni, aztán persze jöttek az angolok. Néhány faldarabon kívül semmi. A park pedig leginkább a hindu és muszlim vallás nyilvános szexuális megnyilvánulások tiltására vonatkozó szabályainak nyilvános megszegéséhez ad teret.
Az utolsó előre eltervezett célunk a Shree hindu templom (TripAdvisor #2). A legnagyobb hindu ünnepen nem vagyunk egyedül a környéken. Beállunk a sorba. Leadjuk a fényképezőket, cipőt. És kivárjuk a sorsunkat. Az emberek hosszú tömött (ez itt szó szerint értendő) sorban járulnak a kis oltár elé, ajándékokkal, pénzzel. Előbbiek amolyan csere tárgyak: az oltár előtt három arc elveszi ezeket (virág, kókuszdió, virágfüzér sokszor kis műanyag kosárkában - a templom körüli bazárok gazdag kínálatából), majd némi gyors átrendezés után vissza ad valamit az adakozónak. Mindez oly gyorsan zajlik, hogy a megfontoltabb haladású indiai projektekhez szokott szem el sem hiszi, hogy így is lehet.
A pénz viszont kis réseken eltűnik :-( És az adakozó is, hiszen hátulról már nyomul a következő csapat.
Jó tanács: nem a Diwali ünnep a legjobb időpontja itt az elmélyült szemlélődésnek, de élménynek viszont érdekes. Különösen, hogy az oltártól magunk is kis sárga ponttal távozunk a homlokunkon.
Kávé, kis is séta a környéken. Változatos: toronyházak jobb-rosszabb állapotban vagy épp építés alatt (jó sok), míg az út másik oldalán amolyan nyomortelep (ennek is vannak fokozatai). Ez a párosítás az egész környéket jellemzi és a taxiból látszik, hogy az új városrészek többségére is jellemző. Itt-ott látunk rendezettebb részeket sok kerítéssel, ráccsal, őrrel (sok helyen az ATM-ket is őrzik).
Visszaindulunk a régi Mumbaiba. Még nézelődünk, vacsorázunk (ismét finom minden) és a szálláson még van mód lezuhanyozni e repülőút előtt.
A taxival a reptér felé átszeljük a várost és a Sea Linket. Maga a reptér új és szép, 2015-ben az Év reptere volt.
Tengerpart
Kell még írni egy pár szót a tengerpartról. A városban több helyen van parti sáv: ezek is változatosak. Hol sziklák, hol homok. Van sétány (több kilométeres is) és van nyomortelep (tengeri kilátással).
A fő sétányon sok fiatal (este nagyon sok) és a Diwali ünnepre tekintettel állandó petárdázással és tüzijátékkal telik az idő - ezt a taxiból is élvezzük.
Maga a víz barna (feltehetően nem természetes okokból) és az illata sem az a tipikus sós tengerparti... Kár.
