Hiroshima

Reggel a fiatalember készít nekünk japán stílusú reggelit. Jól esik, de - az aikidó ezdésére tekintettel - elég korán kelünk. 

Jó hír, hogy az előző napi felhők a napsütésnek adták át a helyüket.

A pakolás után elindultunk Hiroshimába. Épp elérjük a shinkansent. Kiváló hely a blog írására. 

A városban a szálláson lepakolunk és megnézzük a történelmi emlékhelyet. Közben könnyű ebéd,  rendes kávé. 

Délután négy körül a fiatalember újra csatlakozik hozzánk, együtt kóstoljuk meg a méltán híres okonomiyakit. Amolyan palacsinta japán módra: a tésztán káposzta, tojás is bele van sütve és mindenféle dolog tehető rá (sertés hús, rák, osztriga, stb. A majonézen kívül barna sajátos szósz ad neki igazán jó ízt. Ettem már máshol is ilyesmit, de itt még tésztát is adnak hozzá, amitől nagyon laktató lesz egy adag. 

Este sikerül a fiatalember PC-jén live F1 streaminget találni, így a verseny sem maradt ki.

Hiroshima margójára 

Japán megtámadta Pearl Harbourt és a Maláj félszigetet a háború elején. Itt, Hiroshimában ledobták az első háborús atombombát a háború végén. 

Feltehetően a támadásokat, a háborút elszenvedők nem olyan kormányokra szándékoztak voksolni, akinek a politikája oda vezet, hogy mások bombákat dobjanak rájuk. 

Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy mihez vezet, ha a gyűlöletkeltés lesz a politika alapja és így választunk vezetőket. 

A háborús emlékhelyek nem javítják a  valamikori áldozatok életminőségét. A miénket sem, de kellene tanulni belőlük ...