Bagan 1.

Mandalayből a busz 7:30-kor indul. Ébredés 6-kor, csomagolás, motoros taxi, reggeli (fánk, de lehet, hogy inkább lángosszerű izé). Busz. Bár van légkondi, mégsem fagyasztó. 7 óra.

Első utastársam egy kedves, de angolul szinte semmit nem tudó fiatal szerzetes. Megkínál vmi olajos-édes keksszel; én meg őt "hazai" rágóval. Meikhtilában addig mutogat, míg lefotózom a múlt heti balhéban felgyújtott egyik épületet. Nincs szükségállapot a látszat szerint.



A második utastársam egy aranyos lány. Tíz perc után telehány két körben egy átlátszó műanyag zacskót az - ezek szerint. -értelmetlenül elfogyasztott ebéddel. Aztán felakasztja az ülés ruhafogasára békésen lengedezni, mint egy győzelmi zászló. A busz dél körül megáll fél órára. Egyenebéd: a tegnapi vacsihoz hasonló rizses kombó -persze fizetni kell érte, de jól esik a kaja.



Kettő után érkezünk. 7 óra - utálom a buszt. Taxi (motoros itt tilos, ez meg annyi, mint a reggeli motoros taxi és a buszjegy együtt) és így jutok a lefoglalt szállásra. :-(

Bagan

Három település van egymás mellett: régi és új Bagan illetve Naung U. A távolság kb. 10 km.



A szállásomon ingyenes a kerékpár. Ezzel indulok 4 körül megnézni a környéket. Az útikönyv több ezer pagoda, sztúpa jellegű, többségében a XI-XIII századi építményről tesz említést. Ezek között vannak jelentősebbek és "futottak még".



Már a taxiból is számos látszott, de kerékpárról tényleg lenyűgöző a látvány.



Fotózgatok a naplementében. Bemegyek egy nagyobba, kislány jön, hogy a szomszédos épületből van jó kilátás.



Jól beszél angolul, 13 éves, tényleg jó a kilátás. Persze el akar adni képeket vagy a családi ajándékboltból valamit, de ezť kihagyom - inkább az oktatásához járulok hozzá ...
A városkában beesek még egy (a világon egyetlen) thanakha múzeumba.



Ez az a fa, ami jó naptejnek és a múzeumban bemutatottak szerint - szinte minden részét hasznosítva - számos más dologra is: epilepszia, sebek, láz, fejfájás, menstruáció, stb. Mindenestre az biztos, hogy része a Burma ősi gyógyászatának. A hely pedig jópofa.



A túrát egy zöldséges sülttészta koronázza meg némi helyi sörrel és blogírással. Egészségetekre!

Mandalay - Mingun

Nagyjából egy órás hajóút Mandalayből Mingun.



A hajón összefutok az angolokkal.

Egyik volt helyi király Mingunban akarta felépíteni a legnagyobb pagodát, de meghalt mielőtt elkészült volna.



 A több ezer téglából álló alapja kissé romosan megtekinthető. Régebben fel lehetett menni rá, de négy hónapja megtiltották és nem is tetszett nekik, hogy megpróbáltuk.



A világon itt van a legnagyobb működőképes harang (Mingun Bell; a legnagyobb Moszkvában van, de az törött).














A félbe hagyott építmény anyagából jutott másik, befejezett templom építésére. Azt meg is csodáljuk.

A visszaindulás előtt még ettünk az itt megismert német és amerikai utastársammal lepényszerűséget (babos, hagymát meg valami zöld...).

A hajó 2 körül ért vissza. Már reggel is motor-taxival jöttem a hajóhoz, most is ezzel megyek tovább. Egy út pár száz forint a távolság és alku függvényében.


Várat még magára délután a "világ legnagyobb könyve", a Golden Palace (ami nem a palotában van, és a Palota (az a nagy négyzet alakú erőd, amit már kívülről egyszer körbejártam).



A 729 kőtábla mindegyike külön sztúpában van elhelyezve egy szentély körül (Kuthodaw Paya).



Rajtuk a Buddhizmus alapvetései (Tripitaka), további 1774-n pedig ezek magyatázata a szomszédos templomban -innen a "legnagyobb könyv" jelző. A Golden Palace valamikor a Palotában volt, de szétszedték és a falakon kívül újra összerakták. Valamikor királyi rezidencia volt, szépen faragott, díszített, aranyozott fa építmény. Túlélését is áthelyezésének köszönheti.



Ugyanis a Palotát a második világháborúban lebombázták.



Így magában a Palotában, annak középén rekonstruált építmények láthatók, a 6+ km2 terület többi része tiltott katonai zóna. Sok is az őrkatona, de látszik gyakorlótér, lakások, boltok, veteményesek sokasága is befelé haladva.



Ezzel vége is Mandalay megtekintésének.Még egy estebéd az utcasarkon (Biryani - rizs izékkel).

Mandalay - Amarapura

Kirándultam. Amarapura a világ leghosszabb (1300 yard) teakfa (tikfa vagy indiai tölgyfa) hídjával 11 km-re van Mandalaytól.

A szálló reggelije után (tea - felszolgálva: benne sűrített tejjel; két kis banán, két lekváros (?) szendvics kenyér, két fánkszerű rudacska; vajon az angolok hagyományozták ezt rájuk vagy azt hiszik, h ez nagyon európai?) vártam még a helyi repülőjegyekre (nem jöttek), aztán elindultam a környéken: lehet bérelni taxit, motoros taxit (valaki visz a motorjával), motort, kerékpárt.



Végül kerékpár mellett döntöttem. Alacsonyabb, mint kellene, de működött. A forgalom folyamatos, kaotikus és nagyon poros-büdös a levegő. Azonban lehet haladni. A járművek sokfélék: traktorszerű képződményektől kezdve a toldalékolt motorokon át a jobb- (nemrég álltak át jobb oldali közlekedésre) és ritkábban bal-kormányos autókig minden fellelhető. Buszként bármi megteszi, amire sok ember elfér: felemás traktor, platós akármi ülésekkel, kisebb-nagyobb buszok a tetejüket is hasznosítva. Egy kisebb motoros koccanásos baleseten túl semmi probléma nem volt (ez sem engem érintett, hanem két motorost). A duda viszont itt is szól állandóan, mint Hanoiban.



Azonban a híd (U-Bein) tényleg látványos a Taungthaman tó felett.





Az emberek mosolyognak, kedvesek és nincs eladói nyaggatás. A hídon ismét összefutottam a tegnapi német arccal - ő a motoros taxit választotta. A híd mindkét oldalán pagodák, monostorok, fiatalabb-idősebb szerzetesek, kevesebb apáca. Sok helyi és kevesebb nemzetközi turista.



Az út mentén kisebb településfélék. Egyszerűség, szegénység és sok szemét.



Visszafelé útba esik a Mahamuni pagoda a nagy, aranylemezekkel folyamatosan ellátott (csak férfiak mehetnek be és helyezhetnek rá újabbakat) és így növekvő központi Buddha alakjával. A templom körül számos kőfaragó, igen poros módszerekkel dolgozva gyártja az újabb szobrokat.

Vajon hány Buddha egy élet?

Az útikönyv ajánlotta aranyműves környéken inkább csak az ékszerboltok hemzsegtek, így ott csak áttekertem. Azonban útközben gyülekező szerzetesek csoportját láttam, majd újabb kisebb csoportokat és szokatlanul sok egyenruhást. Tán tüntetés készülődött? Nem mentem vissza megnézni ...

Visszavittem a kölcsönzött kerékpárt és a reggeli illetve útközben vett ananász és kukoricás lepény után valami étel után néztem.



Az Ayeyarwady folyó partján találtam egy helyi étteremszerűséget: csirkés (és persze sok zöldséges) sült tészta egy helyi sörrel (640 ml) és egy capuccinóval jólesett. Lassan visszanyertem erőmet és már csak egy fürdő hiányzott.

A helyiek a folyóban fürödtek, mostak, de én mégis a szálloda zuhanyzóját választottam.

Esti meglepetés: a repülőjegyek a portán vártak. Szépen kézzel írva. Air Bagan járataira. Nekik zuhant le egy gépük karácsony körül.

Mandalay 1.

Pattayáról reggel hétkor indul az első busz Bangkok nagy repterére, az út kb. két óra. Onnan a régi reptérre, ami ma fapados reptérként szolgál óránként, félóránként van shuttle busz (jeggyel vagy boarding passzal ingyenes). Így a 11:00 órás gépet éppen el lehet érni.

Éppen. Már külön pultnál adom le a csomagom, aláiratják velem, hogy nem garantált az aznapi megérkezése és másnap saját költségen mehetek érte. :-(

Megérkezek. Külön kis szobában folyik a vízum kiadása: három egyenruhás hölgy, kedvesek, mosolyognak, teszik a dolgukat, viccelődnek. Egy japán arc a másik kuncsaft. Számítógép, fotó. Vízum és menjek csak át az immigráción, kikerülve a még mindig méretes sort. Fura... Megyek. Jön egy tisztféle. Megállít, de meglátva a friss vízumot tovább enged. Közben kérdezem, hogy nem gond-e, hogy csak egy napra érvényes? De megnyugtat, hogy ez így jó négy hétre.

A gépen helyet cseréltem egy angol arccal (így egymás mellé kerültek a párjával). Most velük együtt váltok pénzt és várjuk a csomagokat. Az Air Asia (AirAsia.com) dícsérete: megérkezik az enyém is. Egy taxival megyünk a városba.



A levegő vagy 40 fok, de nagyon száraz (Pattayán párás). Pusztaság, pagodák.

A szállás rendben: ez volt az egyik, amit Skype Outtal telefonon foglaltam. Lepakolok és irány a város. Már 2 óra is elmúlt (5:30 az időeltolódás Magyarországhoz képest). A piacon át vezet az utam. Por, nyűzsgés.

Olyan mintha Kubát kereszteznénk Vietnámmal. Vagy talán Laosz vagy Kambodzsa hangulata juthat még eszembe. Eszem: rizs, csirke édes-savanyú módon. Helyi sör (640 ml).

A délután maradékát a négyzet alakú régi várfal mentén töltöm (2,5 km oldalhossz).

Átlósan a Mandalay Hill pagodái és templomai nyújtanak egy 300 m magas, 1000+ lépcsős kitérőt szép kilátással a naplementében.

Hazafelé mindenféle környék útba esik. A várfal melletti vizesárok népszerű találkahely. Vannak helyi panelok, szegény és gazdagabb környékek.
Egy boltot kereső német sráccal futok össze. Eszünk még valamit egy utcasarki helyen, sörözünk, megbeszéljük a tapasztalatainkat.

Jót alszom. Éjszaka és reggel van párszor áramszünet, a generátor működik, de a klíma ilyenkor áll.

Bipo (talán Bee Pow?) jut eszembe, az első burmai, akivel találkoztam: ő volt 1993-ban Chiang Maiban a hegyi túravezetőnk. Akkor az a város is ilyen poros hely volt. A srác meg kedves, mint az itteni emberek: mosolyognak, kérdeznek, segítenek ...

Egy kis háttér info

Okostelefonról emailben is lehet postolni. Ennek két előnye is van: lehet használni az ékezeteket és nem kell a böngészővel küzdeni. Így talán a burmai viszonyok között is könnyű lesz újabb postokkal jelentkezni. Sajnos szerkeszteni keveset lehet, de fotókat becsatolni a telefonról könnyű,  bár elhelyezésükbe nincs beleszólásom. Mindenesetre ez a megoldás kényelmesebb, mint a régi PDA-n írni,  majd felkűzdeni a blogra.

Ékezetek

Persze előfordulhat, hogy PC-ről készül majd bejegyzés és akkor marad a jól megszokott ékezetek nélküli forma.

Nyelvi kihívások

Azt már korábban is írtam, hogy a thai írás számunkra olvashatatlan.  Bár nyelvi értelemben a burmai egész más, ez sem olvasható. Nehezítésül még a számoknak is van helyi írásalakja. Angolul nagyon kevés dolog van kiírva (az utcák számozásán kívül, mivel itt sorszámozott utcák vannak, mint New Yorkban), így csak találgatod, hogy amit megnézel az az e, mint ahova el akartál jutni.
A bankjegyeken mindkét írás jelen van :-)

Pattaya

Eddig Pattayán töltöttem az időt. Az útamnak - szervezési okokból - az elejére került a pihenős része.

Talán nem is baj, hogy így adódott. Az otthoni készülődés után jó volt a medencénél napozni, kerékpározni (15-35 km), futni (6 km + 16 emelet), mászkálni az ismerős helyeken és megnézni,  hogy mi változott.

Két szembetűnő változás van. Az egyik az orosz nyelvű feliratok növekvő száma. Mostmár szinte mindenhol minden oroszul (is) ki van írva, sokszor az angolall még kűzdő helyiek már orosz szavakkal próbálkoznak.  Az ok egyértelmű: rengeteg orosz ajkú vendég van.

A másik változás az épülő kondók (apartman házak - régiesebben: panel épületek) száma. Szerintem több ezer lakás készül. Kisebbek (30+ nm-től) - a hely függvényében - már 8 mFt körül elérhetők (a jelenlegi "kedvező" forint árfolyam mellett).

Elmentem az egyik nap búvárkodni a már ismerős ukrán céggel. Jól megy nekik az üzlet: a homokos part helyett immár a kikötői mólótól indulnak az új hajójukkal. A vendégek itt is jó részt oroszok. Mindenesetre nélkülem nem kellett volna az angolt aznap gyakorolniuk. Apró érdekesség, h a velem párban merülő orosz búvármester Aucklandban él és úszást oktat. A mellettünk merülő, épp Advanced Open Water Padi búvár tanfolyamot befejező páros egyik tagja 27 méteren (elég korlátozott vizibilitás mellett) a szó szerinti eltűnésével tette emlékezetessé merülésünket. Így jöttünk is vissza a felszínre és a megnézni tervezett hajóroncs vár a legközelebbi alkalomra. (Persze az arc feljött a felszínre. Ennyit ér a gyorstalpaló tanfolyam: 1 hét alatt a semmiből szerzett bizonyítvány.)

Meghallgattam felvételről az egyik thai rock híresség, Sek Loso (*) koncertjét. Egész jó zenét játszik. Bár a felvételen thaiul énekelt,  vannak angol számai is.
* A keresztnevét a thaiok által rövidítve használt High Society (Hi So)  ellentettjeként választott művészneve követi (Low Society).

Az időjárás meleg, 28-32 fok (vö: Bangkokból, Yangoon 35-38 fok), eső talán, ha kétszer esett, az is gyorsan-sok. Az alkalmazkodást a 20 fokra légkondicionált helyek teszik próbára ki-be menet. A sport reggel és este is ugyanolyan. Talán a hajnal lenne jobb ;-)

Egy masik blog - ajanlo

Szeretnek ajanlani - egy mar tavalyrol is ismert - tars blogot: ime

A cime magaert beszel.

Újra úton

Lassan eltelt egy év ...

Az ide turisztikai cél: Myanmar (leánykori nevén Burma). Az út 19 napos lesz. A terv a térképen.

Az országról sok info van a neten, nem másolnám őket ide.

Ami az utazást érinti, kell vízum: követség Bankokban (2 nap után lesz vízum 20 USD), a kormányzat e-vízuma fejlesztés alatt. Közvetítők intéznek vízumengedélyt a határra (reptér) a neten: 70 USD. Ez a megoldás,  fizetés PayPal-on. Hasonlóan Vietnamhoz, kapsz egy szkennelt helyi nyelvű levelet egy táblázattal (benne a neved) és reménykedsz.

Bangkokból az AirAsia kedvező áron repül Yangoonba (régi főváros, majd innen jövök vissza) és Mandalaybe (ide megyek). Kell két repjegy az országon belül is. Sajnos a négy helyi - gyanítom állami - légitársaságnál egy ideje nem működik az internetes foglalás.

A vízumot intéző - egyébként utazási - iroda emailen ígéri, h az első szállásra majd elküldi a két jegyet; fizetés helyben,  készpénzben, USD-ben.

USD: A netről  tudni, hogy Myanmarban a dollárt szeretik, ATM gyakorlatilag nincs, bankkártyát nem fogadnak el. A dollár bankjegyek lehetőleg 100-as címletek legyenek, 2006. vagy későbbiek, gyűrődés, tűrés, írás, jelölés, szakadás, szennyeződés nélkül,  kerülve bizonyos sorozat számokat is. Van Budapesten néhány pénzváltó, aki hallott már ilyen igényéről és van a kínálatban megfelelő bankjegy. (Megjegyzem, akkor drágáltam a 230 körüli árfolyamot. :-( )

Nincs roaming az országban. Lehet SIM-t venni állítólag 20 dollárért (ha elfogy a keret, új SIM, új szám). Meglátjuk, mindenesetre kilockoltattam (kikódoltattam) egy régebbi mobilomat. Állítólag a net sem megy mindenhol és ahol van ott is a modemes szolgáltatási színvonal várható. A neten persze erről is megoszlanak a vélemények: számos szállásáról írnak jókat (tripadvisor.com).

A szállásfoglalás sem megy neten oly könnyen, mint akár Vietnamban. Az első szállásomat (Mandalay) például telefonon (Skype out) foglaltam.  Majd  meglátjuk, hogy sikerült-e.

Miért Myanmar?

Már 2006-ban felvetődött, hogy az akkori ázsiai körútnak Myanmar is része legyen, de akkortájt nem volt nekünk megfelelő repülőjárat. Így kimaradt. Most eljött az ideje.

Tegnap a net nézhető lengyel híradó szükségállapot kifizetéséről tudósított. Ellenőriztem a neten: tényleg így van és még útba is esik - van még addig 10 nap. Majd meglátjuk.