Nyugis napnak szánom. A hajnali repülés simán ment. A városba jutás nem annyira. Egy busz elvitt a gyorsvasút megállójához (LRT, Light Rail Transit, Könnyű Vasúti Szállítás - amolyan metro a város felett 2-3 szinttel, több vonala van Manilában).
Hajnali gép
A buszról leszállva az állomás felé valami bevásárló központocskán vezetett át az út. Ember szinte sehol, pedig az utca tele volt. Aztán a Ticket szó felé indulva lett bőven ember, sor, csomag átvilágítás, újabb sor. Van itt erre a szolgáltatásra prepaid kártya (beep néven). Egy üres (vmi spec jegyet áruló) ablaknál kérdem, hogy van-e ilyen kártya (amit minden állomáson árulnak a szolgáltatás honlapja szerint), de a hölgy - utánakérdezve - közli, hogy ezen az állomáson nincs; az én célállomásomra rákérdezve pedig a hosszú sorra mutat. Ott meglepő módon a hölgy szó nélkül ad egy beep kártyát és útbaigazít a másik vonal felé (a papírból az is kiderül, hogy 70 egység elhasználható a 100-ból, amit fizettem (100 peso=650 forint). Átmegyek közben egy újabb bevásárlóközponton (ott is őr nézegeti a csomagomat, aztán beenged. Újabb csomag átvilágítás. A két platform közül kérdéssel derül ki a megfelelő, információ nincs (vagy én nem látom).
A vonat jön is, gyors is. Nyolc megálló. Nincs tömeg. Aztán kis séta a hotelhez. Szoba 14:00-től, most van 9:30. Fizetés készpénzzel (mivel a terminált javítják :-O ): ez kicsit meglep mivel ez elég jól kinéző szálloda. Felajánlottam, hogy kivárom, mondván 1 nap elég kell legyen erre :-)
Utcakép a környéken 1
Az utcán egyre inkább az az érzésem, hogy Új-Delhibe csöppentem, csak nincsenek tehenek mindenfelé az utcákon. Lassan ráhangolódok az új módira. A következő pár órában megnéztem a környéket, ittam egy kávét majd még blogoltam a szálloda halljában.
Binondo Templom
Véletlenül rátaláltam egy nevezetesebb templomra is.
Még a szállodába visszafelé - a technológia javulásába vetett bizalomhiány miatt - próbáltam kivenni pénzt automatából (nem ment, úgy tűnt, hogy csak a helyi kártyát szereti) és váltani is (e tekintetben az árfolyam okozott kis csalódást). Végül egy privát pénzváltóhoz indultam. A hölgy épp nyitotta az ajtót egy folyosón. Nem volt egy bizalomgerjesztő hely. Viszont mondott egy jó árfolyamot USA dollárra. Megkérdeztem a maradék tajvani dollárról is. Az címletfüggő volt, de nem volt belőle sok, beváltottam azt is. Bár ez így elég lenne a szállodára, jobb azért a készpénz nálam és a szállást kártyával fizetni. Ki tudja, a szigeteken mire lesz jó a bankkártya (vagyis mire nem).
Végül jól esett a szobában lefürdeni és lepihenni. Túl jól. Valami nem stimmelt a közérzetemmel. Vagy megfázás, vagy influenza, vagy covid. Meglátom majd.
Közben lehívtak a portára, hogy a terminál rendben van és tudok kártyával fizetni. Öten állták körbe (a menedzser, a recepciós, akivel eredetileg beszéltem, egy srác (londíner?), egy másik hölgy (ő kezelte a terminált) és még egy recepciós figyelt. Két time out után ismét elváltunk, azzal, hogy majd reggelre.
Aztán ismét telefon a szobában, hogy most már tényleg működik. Ismét megjelent a stáb és - láss csodát - sikerült a tranzakció.
Rendeltem a szobába egy levest, mivel már nem volt kedvem kimenni kaját hajkurászni. Jól esett. Kb magyar húsleves szokatlanul fűszerezve.
Közben a hallban egyre több ember, kimondottan ünnepi szerelésben (helyi viselet, valami szalaggal a többség nyakában. Különböző korú arcok, de a ruházatukból láthatóan más-más státuszban. Az egyik fiatalabb arcot kérdezem, hogy mi ez a felhajtás: A helyi vendéglátók szövetségének éves díjátadója. A parti a második emeleten lesz majd. A srác mondja, hogy ő is díjazott lesz. Megköszönöm az információt (még hasznos lehet).
Vissza a szobába. Megjön a kaja is. Aztán újabb telefon: a reggeli kiszolgálási időtartama. Hm .. ettől hülyébben biztos nehéz lenne megoldani ennek az információnak a közlését. Ez egy 18 szintes szálloda legalább 10 szobával szintenként (mondjuk a 3-tól az 160+ szoba).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése