A reggeli után csomagolás, indulás a reptérre. A cél Boracay szigete. Ez az első szép tengerparti sziget, ami a programom része.
A reptérre az LRT-vel indulok. Ez nagyjából megy is rendben, persze nagy a meleg és a vonaton is sokan vannak. A terv tovább menni busszal az egyik állomásról (ahol annak idején az LRT-vel megismerkedtem).
Hatalmas a tömeg, feliratok alig, a google még mindig nem szereti a több szintes struktúrákat. A busz(ok)hoz eljutni elég reménytelennek tűnik, akármelyiket is veszem számba a lehetőségek közül. Végük a gordiuszi csomót egy taxival vágom át. A második taxissal megalkuszunk.
Megkérdezi, hogy mikor megy a gép :-O Egyébként is beszélgetős az arc. Aztán, látva, hogy van idő (volt) még felvesz valakit az út széléről, elvisszük egy közlei kaszinóhoz: innen tudom meg (látom is, mondja is), hogy a környéken van néhány nagy aranyra színezett hatalmas épület. A sofőr szerint lányokkal csalják be a bűnbe az embereket - nagyüzemben. Szerinte a FB-n (v hasonlón) kezdik és szép türelmesen építik fel a személyes találkozásig az üzletet. Az ember mindig hall valami újat.
Közben elérünk a terminálig (ez másik, mint korábban). Modernebb, megy is minden gyorsan, annak ellenére, hogy ember van itt is sok, de sorok gyakorlatilag nincsenek. Így még itt írhatok egy óra blogot, mivel gyorsan végzek a formaságokkal.
Én is egy ilyenen ülök
Az AirAsia is korrekten repüli le a 40 perces utat. A kis reptéren is megy minden frappánsan egész a kijáratig. Ott hatalmas a kavarás. Én nem intéztem semmit transzfer ügyben a szállással, gondolván, hogy megoldom az odajutást. Végülis így lett. (később ez nem is bizonyult rossz megoldásnak ár tekintetében).
Terminál-kikötő transzfer - újabb kialakítású tricikli
Mire lehet pénzt kérni: a reptér pár száz méter a kikötőtől, ahonnan magára a szigetre átvisz egy hajó kb 15 perc alatt. Az érkezési terminál persze a reptér másik végében van: szóval tricikli-tuktuk vagy vmi ilyesmi.
Aztán gyors egymásutánban: környezetterhelési díj, kikötői díj, komp jegy (ami inkább hajó, lásd lent). A túlparton még egy elektromos tricikli a hotelig.
A hotel is érdekes hely. Elég nagy, a parton van gyakorlatilag. Hosszú lista, hogy miként kell viselkedni, csak készpénzes letét, a WiFi gyenge (:-O ). Úgy egyébként rendben van.
Délután van egy telefonhívásom (amolyan munkaféle). Ehhez inkább a mobilnet lesz megfelelő. Ez nem panaszkodás, csak ennyit a kiemelt két szolgáltatásról: Breakfast, WiFi .
A szálloda előtti part balra, jobbra és naplemente környékén:
A szigeten nem csak a turistákkal fizettetnek környezetterhelési díjat, hanem elektromos triciklik és más elektromos járművek is járják az utakat. Sok. Ez pozitív. Persze vannak még benzin és dízel üzemű eszközök is. Turistából pedig csak azt engedik ide, akinek van szállásfoglalása. Ennek ellenére sokan vagyunk. Az egész sziget egy nagy turisztikai üzem és a nem is annyira eldugott hátországa, ami úgy Ázsiában elég furán tud kinézni. Mármint szemét, romok, szegénység, stb.
Estére nézek valami helyet vacsorázni. A part gyakorlatilag egy sétány, amin kaját, masszázst, italt, és minden mást ajánlgatnak. A szabad úthossz (ami alatt nem tolnak valamit eléd) kb 5 méter. Keresek programot másnapra. Az egyik opció felfrissíteni búvár ismereteimet. A parton pár méterre a szálloda lejárójától van is egy búvárcég. Némi egyeztetés után reggelre hagyom a döntést. Boracay egyrészt állítólag nagyon szép, másrészt közel 4 hét intenzív turistáskodás után pár lazább nap nem árt.
Nem lett lazább: másnap reggel megbeszéltem egy 11 órás kezdést. Némi ismétlés (teszt, felszerelés összeállítása, átvizsgálás, medencei gyakorlás) után kimegyünk a tengerre egy merülésre.
A délutáni kávézás, estebéd, blogírás után nincs is már nap. Úgy tűnik itt is "csak" aktív pihenés maradt :-) Két nap gyorsan elszállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése