Cebu

 

Cebu városban van két éjszaka. Látnavalók a szigeten vannak bőven, a város - sajnos - kevésbé érdekes.

Bohol szigetről nem is siettünk nagyon, a dél körüli komphoz indultunk el. Az egyszerűség kedvéért vettünk onilne jegyet. 

A két órás út végén a szállodához egy-egy motoros taxival mentünk fel kevesebb, mint 2 km-t. Mókás a hátizsákokkal egy kis motoron utasnak lenni.

A délutánt a környék látnivalóinak letudásával, vacsorával és éjszakai piac megtekintésével töltöttük.

Magellán keresztje

Egy nyolc szögletű épületben van egy kereszt. Emberek is vannak bőven sokan gyertyát gyújtanak. 

Minor Basilica of the Holy Child of Cebu

Az épületegyüttes egyik bejárata a fenti épület mellett van. Az udvaron rengeteg ember, egy területen állványok mécsesekkel. Keringési iránnyal és emberek hada megy újabb mécseseket gyújtani. Sok templomból ugyanis kitiltották a gyertyákat, mécseseket. 

Ugyan vasárnap van és érthető egy katolikus országban a sokaság, de ez itt nagyon sok. Az udvar egy része két oldalról ülőhelyekkel határolt, ahol szintén sokan vannak. Maga a templom is tele emberekkel és a fő hajók melletti udvaron sem csak mi vagyunk. 

Közeben megszólal egy hang a hangszórókban, amire a templomban ülők felállnak és hátra fordulva néznek kifelé. Elég fura. 

Kisvártatva megértettem, hogy a mise a kinti területen zajlik majd - ezért a sajátos beállás.

Mellesleg itt tényleg tömegek mindenféle korosztályból csatlakoznak a miséhez és a mindennapokban is jelen van az ország keresztény vallásossága. Ez leginkább feliratokban jelenik meg illetve az autókban kiakasztott keresztekben. Ez utóbbit az egyik taxisofőr szinte minden manőver után megfogta és valamit mormolt hozzá. A reggelinél a szállodákban vagy éppen a gyorséttermekben is látni, hogy evés előtt keresztet vetnek. Régen láttam ilyen erős vallási jelenlétet egy társadalomban.

Cebu erőd

Egy elég kis területet körbe ölelő várfal maradt fent, amit meg lehet nézni és a falon körbejárni.  

Cebu katedrálisa

Ebben a templomban is épp szertartás volt, itt az épületen belül, de sokan kívülről követték.

A második napra maradt két kicsit távolabbi program. Ehhez valahogy kijjebb kellett jutni: bátran a helyi buszjáratot választottuk. Ehhez különböző eszközök vannak a jeepnee-től kezdve a kisebb buszokig (ezek persze nyitott ajtóval, hogy valami maradjon az utasoknak a veszélyérzet fenntartására.

A járatok a google mapsen is tetten érthetőek. Bizonyára a menetrendet nem tartják, de az útvonal szempontjából működni látszottak. A mi járatunkat jeepnee szolgálta ki. Egy darabig. Amikor már csak ketten maradtunk egy kapaszkodós hosszabb szakaszra, az arc megállt és ránk szabadított motortaxisokat. Végül az egyikkel megalkudtunk valahogy ... Ő ezt egy motor + két utas konfigurációban értelmezte (oda-vissza, de két viteldíjért), ami az izgalommal együtt különös élménycsomaggá vált. Odaértünk.

Leah emlékmű

Az eredeti neve Temple, de ez inkább egy emlékmű. Leginkább egy arc, gazdag arc építette a felesége emlékére. Nem feltétlenül szerényen, de a Taj Mahalhoz szokták hasonlítani. 

Ami a stílust illeti, az Caprit idézte nekem, no meg a görög klasszikus építészetet (ami nem is titkolt model volt).

A visszafelé vezető úton volt a második megálló, kellett egy kis séta is oda. A jeepnee-ről leszállva indultunk és kisvártatva valamiféle ellenőrzőponton kellett átmenni beírva magunkat a nagykönyvbe (amiről nem volt tiszta, hogy minek a nagykönyve). Mellesleg szóltak, hogy ne is nagyon fotózzunk semmit útközben. Van akkora fegyver, ami miatt egy ilyen kérést tiszteletben tartasz.

Ami a miértet illeti (rossz kérdés, nem tettük fel), arra jutottunk, hogy a célunk egy puccos lakózónában van és valószínűleg a burzsoázia érdekeit védték, akik itt laknak (mi csak Rózsadombként cimkéztük). De lehet, hogy tévedtünk.

Cebu Taoista templom

Végül elértünk az épületig. Ott csak két további szabállyal kellett megküzdeni: fotózni csak kint lehet (az épületeken belül nem) és maszkot kell viselni (amit persze mindjárt valaki el is adott nekünk). Nem könnyű a turista élete.

Maga az épület közepesen érdekes volt. Sajnos nem volt itt semmi kis kiállítás, mint korábban hasonló helyen. 

Mindkét hely a város feletti hegy oldalában volt, így egész jó kilátás nyílott a városra, ami nem is olyan kicsi: egy millió lakos a városban és  kb  három millió a vonzáskörzetében.

A városba visszafelé a jeepnee-k, amik nekünk megfeleltek volna vagy tele (csordulásig) voltak vagy nem jöttek. A vége egy igazi taxi lett. Aminek viszont a sofőrje fogta fel kicsit későn az úti célunkat. Addig mi navigáltuk. Ezzel google alapon nem is volt addig baj, amíg lezárásokba nem futottunk. Túllendültünk ezeken is. 

Gorordo Ház múzeum

Ez kicsit hasonló épület, mint a Manila Ház volt. Valamennyire bemutatja egy vagyonosabb család valamikori életterét.

Yap Sandiego ősi épület

A legrégebbi épület a városban

Ezzel nagyjából a Cebubeli programjaink véget is értek. Még kávéztunk, ettünk és blogoltam. Másnap indulunk Coron szigetére, ami egy repülést jelent majd.

Azt meg kell jegyezzem, hogy Cebu város nem az az igazi turista célpont. Nem mondom, hogy nincs itt semmi érdekes, de bizonyára szerencsésebb a sziget más, szebb részeire összpontosítani: azok azonban a várostól igen messze esnek, ami közlekedési szempontból jelent nagy(obb) kihívást annak, aki nem egy csoportos programmal érkezik ide.