Laoag Luzon sziget északnyugati részén van. 10 után ébredtem fel. Az első kellemetlen meglepetés az volt, hogy a bal lábszáram, a bokám felett viszket. Sok helyen. Kicsit a jobb is. Az is több helyen. A sok kis piros folt nem tűnt szúnyogcsípésnek. Egy idő után az ágyi poloska réme derengett fel. Ahhoz viszont kell jó pár óra, hogy kellemetlen legyen. Nehéz volt eldönteni, hogy az előző szállás vagy a masszázs szoba a gyanúsabb-e.
A különbség viszont elég jelentős. Ugyanis az utóbbi eset egyszerűbb, ott nem volt bent szinte semmi holmim a szobában, azaz nem kell(ene) sokféle ellenintézkedést tenni. Végül ez tűnt sok szempontból a valószínűbbnek. Remélem nem tévedek.
Kis készülődést követően reggeli után kellett nézni. Lementem a városba. A főbb látványosságok közül pár a környéken van, a többi néhány kilométer. Majdnem dél van, Egy csomó helyet bezárnak. No meg november 1. is van, ez pedig igencsak katolikus ország (nem annyira mint néhány más, ahol ez nemzeti ünnep - itt nem az).
A szálloda a város központjában van, közel mindenhez, ami számít egy ilyen helyen: városháza, néhány nagyobb üzlet, piac és környéke, bankok, biztosítók és ennek megfelelően sok ember és forgalom. Az első kellemetlen élmény, hogy kolduló gyerekek is előkerülnek. Ez persze nem a gyerekek hibája, nem is velük van a gond, hanem a körülményeikkel. Ettől még kellemetlen, mert a helyzet lehetetlen több szempontból is: (1) nem tudod, hogy a pénz hova kerül a végén; (2) ha egynek adsz, rengeteg kerül elő azonnal; (3) ha élelmet vennél neki, az nagyon nem szerencsés megoldás az adott körülmények között. Szóval elhajtod :-(
Közlekedési táblából kevés, dudaszó helyettesíti. A kis triciklikből viszont sok, nagyon sok. Ez itt a városi tömegközlekedési eszköz, ha nincs motorod, esetleg autód (láttam újnak tűnő Ford Mustangot és egy hasonló állapotú, sportos Lexust is).
Ami nincs, az jellemzően egy hely, ahova be lehetne ülni egy kávéra meg valamire. Közben lassan dél lett. Ami biztosnak tűnt, egy Meki: valami rizs-csirke-ananász juice kombó lett így a reggeli.
Süllyedő Torony (Sinking Tower)
Ilyen, ha bizonytalan, homok alapokra tornyot építenek: kicsit süllyed: innen a neve.
St Williams templom
A realitás és a "prospektus" képek kicsit eltérnek.
Épp szertartás van
Tobacco emlékmű
A királyi dohány monopólium megszüntetésének emlékére (1781-1881).
A városháza
Ez éppen a régi épülete lehet, mert amennyire meg tudom ítélni, itt épp nincs nagy élet és az állapotából kiindulva nem is lehet.
A megyeháza
Itt működnek is a dolgok láthatóan.
Marcos Igazságügyi Palota
Ez is működő intézménynek tűnik.
Vonósok, gitárosok a parkban - vagy vmi ilyesmi
A levegő 33 fokos, de száraz. Egy idő után jobb ötletnek tűnik visszahúzódni a szállodai szobába és újraértékelni a helyzetet. Manila 500 km innen. A buszok (igazi buszok) sebességét az internet kb 40 km/h-ra becsülgeti. 12 óra innen + a helyi közlekedési dolgok + néznivalók + szervezés (erre lenne kb 4 napom).
Látnivalók kb a fenti színvonalon.
A másik, városközi közlekedési eszköz a Jeepnee. A Jeep szóból ered a neve (meghosszabbítással), mint a valós mérete is. Belül, hosszában üléssor mindkét oldalon. Ez rövidebb távra működik, szóval rajtam sokat nem segít. Mivel szállásokat sem foglaltam (a mait kivéve), nagy a szabadságom. Manilába visszarepülni innen egy reális opció, jegyek is vannak elég tűrhető áron. Manilára az elutazás előtt lesz még 1 napom, így lehetne még plusz pár.
Egy helyi példány Jeepnee - mindegyik próbál egyedi (is) lenni
Vigan, innen 80+ km, ahova még át lehetne autózni egy napra valahogy (2 óra egy irányba), de hasonló lenne mint, itt - valószínűleg.
Végül egy (rossz?) döntés és gyors akció: repülőjegy Manilába, még egy éjszaka itt, de a reptérhez közelebb, mivel a gép reggel 6-kor indul és ebben a szállodában nincs hely sem, 3 éjszaka - nagy diszkonttal - Manila belvárosában.
Most már csak a maradék délután és a holnapi nap kérdéses. A szállást délig kell majd elhagyni. Koraeste még teszek egy kört a városban: vacsora és innivaló beszerzés. 5 körül már alig van nyitva valami. Végül egy helyinek tűnő Chowking nevű gyorsétteremben rendelek valami tészta ételt, veszek egy mangót, vizet.
A kevés alvás miatt gyorsan jön az álmosság. Kialszom magam. Reggelit 8-ra kértem, felhozzák a szobába: egy virsli, rántotta és rizs. Mellé Nescafé '3az1-ben' évek óta nem kóstolt csodája (bár előző nap teát kértem). Hozzá termoszban forró víz. Nem nagy a különbség egy tejes agyon cukrozott tea és e között.
Van reggelre pár dolgom, hó eleje van. 12-ig túl is jutok rajtuk. Irány a város. A szolgáltatásokkal most sem jobb a helyzet, hogy több üzlet van nyitva.
Egy szupermarket kis ételudvarral és már karácsonyi hangulattal
A tervem, hogy a két városon kívüli látnivalóhoz elmegyek. Keletre van egy katolikus plébánia, nyugatra pedig tengerparti homokdűnék.
Végül egy triciklissel megegyezek a templom irányába szóló és a visszaútról.
Santa Monica Plébánia templom
Kis ligetben van több épület. Így hangulatosabb, mint Laoag temploma. Ez egy másik kis település, itt a triciklik helyi engedélyszámmal vannak ellátva. Útközben sokkal szebb, ápoltabb épületek, mint a városban. Ember nincs sok a környéken, pár fiatal itt húzódik meg - gondolom iskola után.
Belső udvar egy részletre
Egy szokatlan installáció egy sarokban a templom belső részében
A belső tér
Tengerparti homokdűnék
A következő etapra is megegyezek az arccal. Ez egy harmadik település, mint ahogy útközben látom. Több helyre is ki lehet menni a dűnék közé, én rábíztam valamennyire, hogy pontosan hova vigyen. Megálltunk egy kis telepnél, tele járművekkel: különböző homokfutó eszközök: quad, jeep, ilyesmik.
Egy nagyobb csoport platós járműveken nagy táblát eléjük téve fotózkodik boldogan. Majd elindulnak a dűnék felé - sofőrrel. Az utasok a platón állnak. Hm ... fura élvezet. Vezetni lenne az igazi.
Maguk a dűnék részben ritka növényzettel fedettek, részben homok van csak. A járművek nyomai itt-ott kijárták a maguk útját.
Távolabb egy hasonló depo sejlik fel. Üzlet az üzlet.
Kicsit feljebb sétálok, készítek pár fotót. Közben a háttérben sötétedik az ég alja: esőfelhőknek tűnnek.
Visszamegyünk a városba, a hotelhez. Ott még megalkuszok a másik hotel felé vezető útról. Nem szeretnék elázni. Berakom a hátizsákokat és gyorsan át is érünk.
Szerencsére, mivel negyed óra múlva már esik is egy csendes eső. A közelben van egy egyetem, így van 7-eleven (a térkép szerint étteremféle is). Egy vacsora még elkelne, aztán korai fekvés jön, mert korai a kelés. A szállás triciklivel elvisz a reptérre, 4:15 az indulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése