Pattaya 1

Úgy döntöttem, hogy nem húzom az időt és reggel elindultam Pattayára.  

Gyorsvasút a reptérre, onnan busszal tovább.

Egy órára Pattayán voltam. Az utazási irodában talkoztam a lengyel barátommal és több régi kollégámml is. Gyors ebéd a régi "menzán". 

Tulajdonképpen ezzel az utam érdekes, felfedező része le is zárul. Pattaya amolyan otthon érzés, különösen az itt töltött munkás hónapok után. 

A tervem, hogy visszaállítom az edzésrendet, rendbe teszem a számítógép hibája miatt elmaradt dolgokat és élvezem a napfényt. 

Van még pár tervezett poszt, melyek a technika hiányában váratnak magukra, de előbb-utóbb majd megjelennek. A mindennapi posztolâs ritkulni fog, de nem tűnök el teljesen. 

Abban az épületben lakom, melyben a covid alatt laktam. Közel a tengerhez. Gyorsan vettem még gyümölcsöket és pár dolgot ami a lakásban kellett. Utána elmentem este futni egyet, nyújtani, csobbanni a medencébe és a napot a megérdemelt gyümölcssalâtâval zártam. 

Banán, mangó, ananász, pomelo, marakuja kókusztejjel

Bangkok

Reggel ment minden gyorsan és a reptéren meg is tudtam reggelizni. 

A repülőn alvás és olvasás volt az elfoglaltság. A thai beléptetés meglepően gyors volt és a légiutasoknak már a érkezési kártyát sem kell kitölteni. 

Gyorsan be akartam érni a szállodába, így a hivatalos reptéri taxi mellett döntöttem. Sajnos a sofőr nem egészen járt a helyes úton... A 23 kilométer 46 körül járt a taxiórán érkezéskor. Az összeg is arányosan nőtt - természetesen. Nem tudom hogy csinálta, de rövid vita után csökkentett az áron. Nem a legjobb érkezési élmény.

A szobát adták azonnal. A következő a  Lenovo Exclusive Service Center felkeresése, ahova volt időpontom is. Jött is róla pár email, nehogy elfelejtsem. Nagy várakozásaim nem voltak, de egy gyors szétszedés talán jól jöhet megtudni a probléma okát. A hely csak 1+ kilométer. Az interneten irtak hideget-meleget erről a sswevízről. 

Próbálom elmondani nekik, hogy van időpontom. Nekem sikerült, de a dekódolás láthatóan nem. Egy hölgy és egy úr. Angolul alig.... A problémát érti, teszteli USB-C-vel. Nincs töltés. 

Aztán: sok nap a hibabehatárolás, sok hét az alkatrész. Kérdezem, hogy valaki aki technikus és angolul beszél van-e? Nincs, ők majd elküldik a gépet valahová. Búcsúzunk. Tökéletesen értelmetlen szolgáltatás. 

Egy szinttel lejjebb sok IT bolt és szerviz. Bemegyek az egyikbe, egy arc beszél angolul és érti a dolgokat. Ritka kombináció. Szerinte is alaplapcsere szokott ebből lenni (az internet népe és egy magyar szerviz e-mailben is erre engedett következtetni).

Egy kávé mellett emésztem az élményeimet. Az már inkább vicces, hogy délután jött egy email, hogy elmulasztottam a foglalt időpontban megjelenni 😯 Most azon gondolkodom, hogy nem Lenovo lesz a következő gépem (pedig eddig nagyon elégedett voltam). 

Mára elengedem a dolgot és leteszem a gépet a szállodában, irány a város. 

Vizibusz. Kicsit körülnézek, négy éve nem voltam Bangkokban. Mintha minden egy fokkal megint rendezettebb lenne. Pár nap eltéréssel harminc éve voltam itt először. Nagy változás ment végbe azóta. 

Itt is megy már a karácsonyi felhajtás. Marketing. 

Vacsora és kis tűnődés a holnapi programon. 

A vizibusz... 

... és az útvonal egy szakasza 

Erewan Shrine

Show must go on - a vallási üzlet egy év alatt több, mint 2 milliárd (!) bath bevételt hozott itt, amit jótékony célra fordítanak. 

Egy újabb alkotás, mögötte egy újabb pláza

Itt - bizonyos értelemben - fehér lesz a Karácsony 😀

Manila 4

Tagaytayből busszal tértünk vissza Manilába. Kerestük egy kicsit a google  maps szerinti gyorsabb (2:20 helyett 1:20 óra) járatot, de az valószínűleg csak digitális térben létezik. Mivel épp két eső között indultunk a buszmegállóba (az út szélére egy pontra), inkább az első alkalmas járatot választottuk.

Taxi a szállodába. Útitársam este repülőre szállt, hogy visszatérjen Magyarországra. Előtte még elmentünk egy kis beszerző körútra és ebédelni, kávézni. 

A szállás a reptérhez közel van. Azon a részen, ahol a taxis a kaszinókról beszélt (még Cebuba menet). 

A közelben egy brutális méretű pláza. Széles utak, nagyon rendezett környezet. Mintha egy másik város (ország) lenne. Nincsenek mozgó árusok, koldulás. Viszont - szombat lévén - a plázában van hatalmas tömeg. Fülöp-szigetek újabb arca. 

A pláza mögött a tengerpart 

A környék 

A szálloda ablakából (előtér most nyíló pláza, háttérben kaszinó) 

A nagy pláza fényei este

Nekem még van egy teljes napom (vasárnap), majd az ezt követő reggelen indulok Bangkokba.

Elmentem még a közeli városrészbe körülnézni. Útközben jártam ott, ahol Cebu felé taxiba ültem. Egy bő kilométer a szállodától és tömeg, szegénység, forgalom. Változatos város. 

Az ominózus kereszteződés

A helyi gyorsvasút állomása

Helyi gyorsvasúti kocsiban

Még egy jeepnee utazás

Ma sem gátolta a vasárnap a plázában tobzódó tömeget, szinte minden etető hely előtt sorba állás (jobb esetben ülés) volt. 

A mai nap egyik tanulsága, hogy épül egy új város (igazából több területen van jelentős fejlesztés), mely igyekszik kiszűrni a szegénységet és a vele járó gondokat. 

A másik, hogy a pláza sokaknak a templom alternatívája - legalábbis bizonyos mértékben. 

Lassan visszamentem a szállásra olvasni, csomagolni. 

Könyvajánló - Adizes

Igazából két könyv. 

Jó pár hete megjelent - ismét - egy könyv, amit kb 30 éve olvastam. Menedzsereknek, vállalkozóknak ajánlanám. Ajánlom, mert nagyon érdekes megközelítést ír le a szervezetek fejlődési lehetőségeiről, dinamikájában számba véve a szükségleteiket  pár fontos dimenzió mentén és azt, hogy ez a folyamat hol mehet félre. 

Sokáig szinte elérhetetlen volt a magyar kiadás. Most megjelent újra.

Ahogy erre a könyvre és az író munkásságára ránéztem, találtam egy másik könyvet angolul. Coaching témában. Ezt olvastam el az elmúlt napokban. 

Egy érdekes, dinamikus - személyiség - modelt ír le, mely sokféle esetben hasznos lehet - nem csak coaching során, hanem akár önismereti célból is. Az Amazonon itt érhető el.

Szeretjük a statikus modelleket, mert egyszerűek, sokszor a minősítés - igen veszélyes - egyszerűségét adva a kezünkbe. Adizes modeljei szokatlan dimenziók mentén dinamikus megközelítéseket írnak le. Bonyolultak, de cserébe magukban hordozzák a való világ változatosságát és ebből kifolyólag a siker és kudarc lehetőségét.

Tagaytay - Taal vulkán

A Taal vulkán kitört pár éve, több komoly aktivitása is volt. Egyébként egy nagyon régi, beomlott vulkáni kráter veszi körül a tavat, amelynek közepén van egy kis sziget egy régebbi vulkáni kráterrel és egy újabbal az utolsó kitörés óta, melyben szintén kialakult egy tó. Csendesen füstölög a környéke. Kénes anyagokat juttatva a környezetbe. Ez jelenleg a világ legkisebb aktív vulkánja. 

A tóban van több kis sziget. Az utolsó kitörés óta tilos ezekre kivinni a turistákat, de a tavon hajózni lehet. 

A szállásunkról szép kilátás van a tóra. A reggeli repülőt taxi kivette az autóbusz terminálhoz, onnan pedig buszozás Tagaytay városba. Ebéd, szállás. 

Buszon

A városból triciklivel érjük el a tó pártját. Bérelünk egy hajót, a harmadik helyen már az első ár feléért (ez is több, mint lehetne). Alkudozni kell, sajnos.

A tó a szigettel

A idő kitisztul, majd ismét erősödik a szél és a hullámzás, egyre több a felhő. Több, mint egy óra a hajókázás, a vége felé már lóg az eső... 

A régebbi kráter

Ott a távolban a kis füstölés - az újabb kráterből (itt már nagyon dobált minket a hullámzás) 

Vissza a városba. Vásárlás, kávé, blog, ügyintézés. 

Tulajdonképpen ez az utolsó érdemi programunk a Fülöp-szigeteken.

Puerto Princesa

A kora reggeli repülő miatt e városban töltjük az utolsó estét Palawanon.

A reggeli után nyugodt pakolás, olvasás, majd a helyi zipline következett. Ismét egy kis földút betéttel, amit az előző esti eső tett még érdekessebbé. Mangó juice. Itt nem vettük meg a fotókat. 

Az öböl a pályával 

A végállomás 

Egy másik látkép 

Utána utazás, kb 2 óra Puerto Princesa felé. 

Maga a város egész élhető az eddigi helyekhez képest. A belváros forgalmas, van térerő, vannak bevásárlóközpontok, autókereskedések, stb.

A tengerparti sétány - szép próbálkozás

Leadjuk az autót, estebéd, korai lefekvés. Hat után irány reptér.

Underwater river (föld alatti folyó)

A fő attrakció, amiért a környéken foglaltam szállást két napra. Egyike a "világ hét új természeti csodájának. Sok lista van forgalomban. 

Maga a szállás nagyon szép: a hely, a szoba, a kilátás. Esővíz, napelem, környezettudatosság. 

A terasz 

Kilátás

Az épületünk

Végül úgy tűnt, hogy csoportban egyszerűbb letudni a túrát, így a szállás ajánlotta túrára fizettünk be (az alternatíva engedély vásárlással, hajó bérléssel, miegyébbel járt volna). A szervezéssel kapcsolatos, talán nem is véletlenül állított nehézségek miatt született döntésünk utólag nem tűnt indokoltnak. Így is másfél órával később értünk vissza és szépen vártunk vagy három órát különböző okokból a nap során. Ez is csoda, ha nem is új 😀 A kb 2/6 óra élvezet/szívás arány nem túl szerencsés. 

Maga a barlang és benne a folyó hajózható szakasza szép, érdekes és nagyon vigyázzák az eredeti állapotát. (Nincs világítás, csak a hajósok fejlámpái; a hajók evezősök, nincs bent beszéd, csak audión információ.) 

15-20 perc a tengeren

A barlang bejárata

A barlangban a folyón

Az információk egy jó része is érdekes volt. A barlang sokfelé vízi és más élőlény otthona is. Nagy denevér kolónia él itt. Halászni, vadászni természetesen tilos: kívül is (nemzeti park) és belül is. A környék erdős, kevés itt élő ember van. 

A nap maradéka már blogolás volt, mivel eleredt az eső is, mire a szállásra értünk. Az eső szünet még jó egy rendes úszásra: esővizes, 20 méteres medence. 

Úton - Taytay, Roxas

Reggeli után útnak indulunk dél felé El Nido-ból. 

Taytay

Kb félúton van ez a szebb napokat látott városka. Van egy kis erőd itt a tengerparton a kikötő mellett. Itt irnak arról, hogy Palawan és más területek is - még az európaiak érkezése előtt - a Brunei szultánság uralma alatt álltak 😯

Egy érdekes épület, ami valamikor a felirata szerint a helyi kereskedelmi kamara épülete lehetett, most épp a lapukkanó fázisban van. 

Templom denevérekkel. Piac.  Rengeteg lehetőség a fejlődésre. 

Útközben megadja magát a fényképezőgépem. A notebook nélkül úgysem lennének fotók itta blogon, mivel nem tudom áttölteni. Eggyel több eszköz, amit cipelek - haszon nélkül. Ez egy ilyen utazás 😯 A maradék letöltetlen fotók miatt nem kísérletezek sokat vele. 

Roxas

Roxas egy még kisebb település. Mellette van a mai szállás a sziget keleti oldalán a tengerparton. 

Kb 9 km földút. A szállás viszont hangulatos, a tenger sekély, de a korall töredékek miatt nem merészkedik messze az ember (szandál kellene hozzá). Egy svéd arc a helyen tengődik (segít), vele lehet kicsit beszélgetni a helyi viszonyokról. Lengyelek. Finom vacsora, sör, olvasás, korai alvás - a hullámok hangjára. 

Egyszerű, de finom reggeli. Egy kis parti pihenés. Újabb kilométerek. Ráérősen. Két trópusi eső - legalább lemosta a kocsiról a földutak árulkodó nyomait. 

Bueno Vista - Puerto Princesa 

A délután maradt is felhős. Megërkezünk a következő két napi szállásunkra. Egy erdőben vannak elszórva épületek, nagy terasz, nagy szoba. Egy kis pihenés után vacsora.

El Nido

Palawan sziget északi városa. Ide érkezik a komp Coronról. Öt óra az út, indulás reggel 7-kor. Itt-ott van egy kis hullámzás, de alapvetően nyugodt út a környező szigetek között. Van több, mint 7000 az országban.

A komp. Környezet kímélő? 

Szigetek 

Komp belső 

Érkezés - El Nido kikötő 

Kávézó - kilátás

Útitársam repül, a kikötő mellett találkozunk. Kicsit rendezettebb utca szolgáltatásokkal, sok turistával. Kávé. Szállás. Ez kicsit messzebb van. Tricikli. 

A délután elmegy egy közeli partszakaszon - eső után. Még ott eszünk vacsorát egy újabb eső ideje alatt.

Másnap irány a közeli drotkötél pálya. Pontosabban kettő: egy kis szigetre és onnan vissza. A tenger felett. 

Van a városhoz közelebb egy "via ferrata" jellegű attrakció. Tricikli, ebédszünet a helyen. Kávé szemben - egy kalifornai arc kávézója, két hete nyitotta. Elbeszélgetünk. 

Az attrakció legérdekesebb része némi kilátás El Nido kikötője felé. 

Még a városban kell pénzt felvenni, mivel délután érkezik a bérelt autó és "épp hibás" a kártya terminál. Szállás. 

Megjön az autó a szállásra, majd vacsora egy közeli étteremben.

Nacpam part

A második teljes nap programja a Nacpam beachre vezet. Az út egy darabig OK. Aztán tankcsapdák között érünk el egy part közeli parkolóig. A tengerpart szép, vannak ugyan turisták, de nincs tömeg. Napozóágy. Pihi. Fürdés nagy hullámokban. Ebéd. 

Délután felhősödik, szedelőzködünk, kis vásárlás, begyűjtjük a reggel leadott mosást (miután megjön a hölgy a miséről, végülis vasárnap van). 

El Nido az a hely, ahol feladtam, hogy életet leheljek a magam eszközeivel a notebookomba. Szépen elkezdtem a céges email eléréseket felépíteni a mobilomon. No meg a blog is itt készülget. Elég sok apró probléma jön szemben, de valahogy majd úrrá leszek rajtuk. Semmi nem tart örökké.

Emberek - Tajvan

Pár kép emberekről.

Rockzenész 1 - Tajpej

Rockzenész 2 - Tajpej

Utcazenészek, idősebb korosztály - Tajpej

Itt is divat a beöltözős fotózkodás - Tajpej

Egy másik pár - Tajpej

És a politikusi (?) videózás - már vagy fél órája - Tajpej

(séta, nyilatkozat, jegyvásárlás - talán imázsflim lesz?)

Ez egy szervezet, ők is a tagjai - Tajpej, de több helyen is jelen vannak

(részben együtt mozognak, ami tiltakozásnak is tűnik)

Díszelgő - Tajpej

(a másik oldalon a másik  arc a váltás előtti 10 percet végig kűzdötte, a biztonsági arc próbálta tartani benne a lelket - nagyon mulatságosnak is mondhatnám, ha nem lett volna nagyon szomorú látni az egész folyamatot)

Nem lehet elég korán kezdeni - ez az a bizonyos golyós játék - Tainan

A háttal álló fekete-fehér ruhás arc teljesen folyamatosan elbeszélgetett az eladóval - kínaiul;

meglepő volt - Tajpej