Előző napi sofőrünk jön értünk, hogy Kochiba induljunk. Tisztán öt óra, de lesz az hét is. Ez az arc nagyon korrekt. Nincs utólagos alkudozás, időben érkezik és vannak jó ötletei is (ingyen). Ilyen is van :-)
Reggel csöngetnek. Az előző esti sofőrünk jött a vélt jussáért. Barátunk elmegy egyezkedni és eléggé elmarad. Utána indulok. A portánál ül, a sofőr messzebb mászkál, a vendéglátóink sehol. Miután ők szervezték az egészet kihívom az angolul alig, de leginkább beszélő asszonyt és udvariasan köszönök. Válaszul azonnal kárálni kezd a pénzről - elég érthetetlenül. Újra köszönök, nehezen de köszön és kezdi a kárálást. Megunom és felajánlom a rendőrség hivását, mint a legjobb megoldást. Nem érti vagy nem akarja érteni: elmutogatom ("ní-nó"). Láthatóan elgondolkodik. Otthagyjuk.
Később a szobánkba jön, elkéri az eredetlileg kialkudott összeget (annyit sem ért az egész, de mindegy). Megkapja. Csend.
Elinduláskor a férj hívja barátunk ismerősét és kezdődik a huzavona elölről. Valahogy elindulunk. A vége ismeretlen és valószínűleg számunkra az is marad.
Bár kicsi az esély, hogy valaki erre járna a blog olvasói közül, mindenesetre álljon itt, hogy hova nem kell menni: Thoppans Farm Stay (not recommended).
Reggelizünk útközben, megnézünk szép völgyekt, két vízesést útközben. Estére érünk Kochiba. Szállás a múltkori lakásban.
Kaja az utcán, sör egy bárban (amolyan szocialista realista jellegű hely egy szállodában - még nem jött el a romkocsmák kora). Alvás.
Minden útnak vannak szerencsétlen pillanatai. Ezé az úté a teljesen értelmetlen kanthalloori kirándulás lett. Túléljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése