Egyebek - 2.

Teremtsünk munkahelyet

Csak azt a megfigyelésemet osztanám meg, hogy sokszor egyszerű, egy ember által is jól elvégezhető feladatokat többen (ketten-hárnan-négyen) oldanak meg (vagy nem).

Szép példa erre, hogy veszel belépőjegyet. Eleve a fizetendő összeg két jegyből áll össze (két főnek négy papír). A beléptetéskor egy arc elveszi a papírokat, majd a következő fajtánként csoportosítja és így egy-egy arcnak átadja. Azok akkurátusan letépik, amit le kell és elindulnak a maradékok az előző útvonalon vissza. Döbbenetes....

Egy európai reptéren mondjuk van négy ellenőrző pont (check-in, biztonsági, kapu, stuvi). Itt legalább nyolc.

A taxi meglelése után négy ember gyűlt hirtelen össze és egy ötödik lett a sofőrünk (plusz jött velünk egy a négy közül).

Ha már turista vagy itt, az is - látens - elvárás, hogy segíts - leginkább türelmes és alázatos viselkedéseddel - megtermelni az az napra szükséges önbecsülésüket. Igyekszem.

Az utakról

A nagyobb elsőbbsége itt fő szabály. Az úthasználat rugalmas és kreatív. Természetesen itt is lehet az út bal oldalán szembejövő, kvázi jobboldali forgalommal találkozni. Eddig amolyan Ázsia. Sokáig nem fogtam fel, hogy miben tér el az egész - mondjuk - Thaiföldtől. Aztán rájöttem: van egy eleme itt a játéknak, ami ott nincs. Történetesen ott a "menni és menni hagyni" elv húzódik meg az egész közlekedés mögött, itt pedig mintha valami hatalmi harc lenne: ki szerez - szinte bármi áron - előnyt. Verseny, amiben akadályozni is ér.

Azon már külön kellene gondolkodni, hogy e nem jelentéktelen különbségnek a mélyebb okai miben gyökereznek (kasztrendszer, hatalmi struktúra, vagy vmi teljesen más).

Egy másik dimenzió az elérhető átlagsebesség: itt Keralában még érthető, hogy kb 30-40 km/h-val kell számolni, hiszen a kanyargós, szűk hegyi utak nem nagyon engednek többet. Azonban a sík vidéki utakon a forgalom hasonló eredményre vezet (autópályán nem volt szerencsénk utazni).

A járművek jelentős részén látszik is a sűrű forgalom számos, a karosszériát érintő következménye. Bár a divatterepjárók itt sem ismeretlenek, az autók általában kisebbek és ennek a gazdasági vonatozáson túl bizonyára praktikus oka is van: könnyebb vele túlélni.

A derekamról

Pár napig igencsak fájt a derekam (hátam). Először arra gondoltam, hogy edzésen történt vmi, aztán a repülőre gyanakodtam (rosszul ültem vagy ilyesmi), aztán pedig valami komolyabb sérülésre.

Mindenesetre eléggé fájdalmas volt minden mozgás (leülés, felállás, lefekvés, lépcsőzés), amiből a turistalétben adódik elég.

Sorban kezdtem kizárni az egyes lehetőségeket és lassan radöbbentem, hogy az egész mögött az utolsó kerékpározáskor összeszedett megfázás, majd a repülőn egy kis ráadás állt.

Ezt követően már a derék tájék melegen tartása gyors javulást hozott és most már alig-alig jut eszembe a dolog.

Kerala - általában

A Kochi - Alleppey úton érezhető volt, hogy jelentős a különbség utunk során északon meglátogatott rész és Kerala között. Itt rengeteg óriás plakát hirdet - sokszor ismert - különböző márkákat, ott kevesebb és nem is annyira ismertek.  Itt az utak mentén és a városokban is sokkal rendezettebbek az üzletek, szebbek és számos bevásárlóközpontot is látni. Kisebb a szemét és kisebb a nyomor aránya is. Kerala tényleg jobban teljesít - helyi barátunk szerint is sokkal magasabb itt egy főre jutó GDP.

Alkohol

Alkohol van. De ritka,  mint a fehér holló. Indiában pár államot leszámítva legálisan hozzá lehet jutni.

Három fő lelőhely van: szállodák, éttermek (feltéve, hogy van licenszük, ami nem triviális) és alkoholboltok, amik szintén nem túl sűrűek.

Az alkoholboltokból eddig mindkettő elég gagyi kis sufni volt, rácsos ablakkal, ezen keresztül folyt a kiszolgálás (rendelés-fizetés, majd a másik ablaknál az áru kiadása). Szinte folyamatos a vásárlók sora. Sor azért is, mert ez utóbbit is korlátok, rácsok szabályozzák - kívül. A vevők ezek közé szorulva kűzdenek meg a betevőért. A pulton láthatóan a legnépszerűbb egy-két rövid ital kartonban, gyorsan fogy. A legtöbben a ruházatuk alá rejtve szemérmesen távoznak.

A kínálat - amennyire belátni (szó szerint is: sötét van belül és az ablakok is koszosak) - helyi gyártmányokból áll és pár nemzetközi márkából. Sör egy féle, bor több féle (indiai). A többi rövid. A személyzet a gyors és határozott vevőkhöz szokott és ez utóbbiak el is sodorják a tétován érdeklődő külföldit. Úgy látszik lokálisan tökéletes a kereslet és kínálat találkozása és még annyi marketing erőfeszítésre sincs szükség, mint az alkoholforgalmazás tekintetében hasonló fejlettségű Svédország nemzeti monopóliumaiban (Systembolaget).

Lassan mi is felvesszük a helyi tempót (készülünk a KELETI nyitásra) és veszünk indiai bort (Cabernet-Shiraz).

Meg is isszuk estére. Másnap újra veszünk :-)

Sokszínűség

Talán szükségtelen külön említeni, de mégis megteszem. A 29 állam és 7 terület számos különböző népet, törzset, nyelvet, vallást, kultúrát, szokást integrál az India szó mögött. Sokkal többet és sokkal diverzifikáltabbat, mint a mi kis EU-nk. Itt sincs egy közös nyelv és a közvetítő nyelveket (angol, hindi) sem beszéli azonos szinten (ha egyáltalán) mindenki.

Mégis valahogy működik a rendszer. Kicsit - még? - kevésbé hatékonyan, mint a mi kis EU-nk, de felzárkózóban. És azt már láttuk Ázsiában, hogy felzárkózni lehet oly gyorsan erre felé,  mint lemaradni mifélénk ...

Nyelv és információk

Ha már itt tartunk, érdemes kitérni még egy kérdésre: a tudatlan és gyanakvó turista (némi, üzleti tárgyalásokon, indiaiakkal szerzett tapasztalatokkal felvértezve) azt hiszi, hogy mindenhol átverik.

Talán ez igaz is és nagyon nehéz megszokni, hogy minden szóban történik, senki nem ír le semmit, minden ügyben van valami változás, új javaslat és végül minden többe kerül. Ha mégsem sikerül mindez, akkor indirekt, de inkább direkt jön a borravaló ("tip") kérése és az a szívet szaggató indiai tekintet (nem szakadt meg).

Segíteni itt annyit tesz: pénzt keresni (tisztelet a nem kevés, de sajnos előre nehezen azonosítható kivételnek).

Indiai barátunk, akivel már pár napja hármasban utaztunk, okozta az igazi meglepetést. Másokkal együtt szervezte a mi kis közös programunkat és ezen okból sokszor hallhattuk telefonálni, egyezkedni - a fent említett okokból angolul.

Számos ismerős ismerőse segítette őt. Talán tényleg, de számos esetben úgy tűnt, hogy inkább úgy, ahogy minket is szoktak itt segíteni. A mérték pedig időnként talán súlyosabb is volt, mint amihez mi már hozzászoktunk: időben biztos többet cicáztak vele, mint velünk, talán pénzben is. Ő meg előttünk rosszul érezte magát. Említettem is neki a szólást, hogy minek neked ellenség, ha vannak barátaid.

Számomra viszont a történet fontos tanulsága arról szól, hogy nem nekünk messziről "gyütteknek" szólnak ezek a kis játékok, hanem részei az itteni népi játéknak - nélkülünk is: mindig minden újra tárgyalható. Az idő nem számít.

Kommunisták

Vannak itt is. Keralában egy óriási óriás plakátról Lenin és Sztálin elvtárs vigyorgott ránk a sarló-kalapács piros-aranysárga/fehér körítéséből. Mint megtudtuk épp kormányerő a párt - demokratikusnak vélt - itteni része.

Nem biztos, hogy érdemes összefüggést keresni a kormányerő és a Keralában tapasztalt áramszünetek között, de valahogy az évtizedekkel ezelőtti magyarországi állapotok jutnak eszembe, mikor az áramszünetek mindennaposak voltak. Itt is azok. A szállásokon pedig Burmából ismert eszközök láthatók: feszültség stabilizátor, átkapcsoló automatika, diesel generátor, akkumulátor telep.

Persze mindezek nem a politikai erőn múlnak, valószínűleg csak a KELET sajátjai. Még jó, hogy  (még) innen nyugatabbra vagyunk.