A viszonylag csendes utcánkban reggelre nyüzsgő élet és folyamatos - természetesen dudálgató) forgalom kerekedett.
Vörös Erőd (Red Fort) lett az uticélunk. Már első lépéseink után barátokra leltünk. Hála neki kissé el is tértünk az uticélunk irányából és a Connaught téren kötöttünk ki (amolyan városközpont: nagyobb márkák üzletei, éttermek, szállodák, stb). Utazási iroda - turista információnak álcázva.
Végül egy autoriksa (mint Bangkokban a tuk-tuk) vitt el minket az erődhöz. Ott is lett mindjárt barátunk. Aztán még sok-sok. A típusok: aki nem akar eladni semmit, csak egy fotót (ez OK), aki nem akar eladni semmit csak valahova elvinni/elvezetni (ez már nem OK), aki nem akar eladni semmit csak mégis (ez már nagyon nem OK). Az egyetlen probléma, hogy többé-kevésbé mindegyik ugyanúgy kezdi a szöveget :-(
Az erőd szép volt, belül hatalmas terület, amolyan uralkodói palota.
Utána ismerkedtünk a környező utcákkal: mindenki árult valamit, a forgalom óriási, lépésben is csak lassan lehet haladni. Idővel meguntuk. Vettünk feltöltő kártyát a metróra (ilyen lesz majd Budapesten is, ha utolérjük a KELETET) és visszamentünk a reggel megismert térre: vacsora vmi helyi kis étteremben, SIM vásárlás az utcán (drágábban, de admin nélkül) és séta haza.
Alvás - oly gyorsan, hogy ez a blog bejegyzés is egy nappal később készül csak el.
Egy nap után van pár gondolat Delhiről: ami várható volt: Ázsia minden értelemben; ami nem volt várható: nem fogdosnak, tartanak vmi távolságot. Ami az árakat illeti: olcsó, de mindenből durván alkudni kell. Ami a kaját illeti: sokminden van, de csak óvatosan a helyi utcai kínálattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése