Eddigi leggazdagabb napunk. 4 programra is jutott időnk és energiánk.
A reggelt a Gurdwara Bangla Sahib szikh templomban kezdtük. Kis sétával odaértünk. A külföldi vendégeknek adnak kendőt és vigyáznak a cipőjére. Minden ingyenes (belépés, fotózás, ingyen konyha megtekintése, beleértve a főzés helyét, könyvecske a szikh vallásról, idegenvezető - dotáció a végén szabadon eldönthető, tényleg).
Az arc, aki velünk volt mindent türelmesen megmutatott, megvárt, elmondta a viselkedési normákat, fotózási szabályokat és sok dolgot a szikh vallásról. Korrekt arc volt.
Maga az épület is érdekes és elég nagy is. A szentély egy letakart szent könyvet tartalmaz, azt lehet körbejárni illetve a szűk úton túl körbe ülni (tele volt a tér emberekkel) és az egész nap játszott zenére elmélyülni (a szöveg monitorokon és mobil app-on keresztül is követhető azoknak, akik erre igényt tartanak - voltak ők is néhányan).
Van konyha a rászorulóknak minden nap főznek ... Az arc szerint India lakosságának 2% szikh és a befizetett adó 30%-át ők fizetik be (mert dolgoznak és becsületesen adóznak is). Higgyünk neki!
Utitársam érdeklődésére elmentünk Delhi fűszer piacára. Inkább piacosodott utcának lehetne nevezni: a járdán a kisker és az úttest környékén a nagyker. Szűk hely, sok-sok ember. Kissé túlreprezentáltuk a turistákat, de érdekes élmény volt. Néhol a tömeg a hajdani Várklub diszkó fő műsoridejét is túlszárnyalta (bár később, a metrón ezt is sikerült még jelentősen meghaladni).
Kissé megfáradva meglátogattuk a turisták biztos menedékét (ha vki még nem tudná: Starbucks), majd újabb látványosság felé vettük az irányt.
Qutub Minar a XII-XIV századokban virágzó birodalom központja volt, muzulmán mecsettel, sírokkal, más épületekkel. Hangulatos hely a naplementében.
Indiai ismerős javaslatára a vacsorára egy kézműves-ételes kulturális udvarban (Dilli Haat) került sor (Assam étteremben). Erős ízek: zöldség illetve csirkés leves, tojásos illetve csirkés "thali" (szószban a kaja, rizs, kis burgonya saláta, erős szósz).
Még kóstoltunk az árusoknál gyümölcs zseléket (mangó, licsi, guava) és pár szemet vettünk is.
Hazafelé a vasútállomáshoz metróztunk és a peronok feletti hídon kereszteztük az állomást, rizikózva, hogy érvényes vonatjegy illetve peronjegy (ilyen régen otthon is volt) híján jól megbüntetnek (de a kutya se szólt hozzánk, bár volt, akit ellenőriztek).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése