Reggel mindenki időben előkerült: mi is, a riksás is. Reggeli közben felmértük a város kínálatát. Bent a városban van egy "Pink City" érdekességekkel és a városon kívül - azonos irányban - erődök illetve paloták. Utóbbiakat gondoljuk mai programnak.
Elindulunk. A riksás haverja is velünk tart.
Kifelé megállunk egy számunkra ismeretlen helyen: síremlék épületek Gatore Ki Chhatriyan néven. Szép hely, érdekes épületek, kevés - inkább európai - turista.
Az Amber Palace, a nap fő attrakciója a következő megálló. Tulajdonképpen egy vár (erőd) palotával a hegyoldalban. Feljebb egy másik erőd (Jaigarh Fort), szintén palotával, ahova a riksa nem mehet fel vagy nem tud vagy nem akar - már sosem tudjuk meg.
Alaposan bejárjuk az Amber Palace-t. Külön híres a Mirror Hall (ami privát uralkodói fogadótér volt), ahol a fehér díszítő elemek közötti üveg és tükör berakások nagyon sajátos - optikai illúzión alapuló - mozgó, mélységi érzetet keltenek.
Az egyik egyenruhás arc kéretlen alkalmi kísérőként csatlakozik hozzánk, de neki két dologért is hálásak vagyunk: egyrészt a vízkereket mutatta meg az épület egy félreeső szegletében (ahol komoly denevér populáció is lakik mostanában), másrészt az épületen belüli víztárazókat.
Már a kijárat felé tartva felfedezzük a fenti erdőbe vezető "titkos" alagutat (ami inkább egy fallal védett ösvény). Felkűzdjük magunkat.
A fenti erőből még jobb a kilátás, megnézzük a palota részt és az ágyú öntő-fúró műhelyt, a legnagyobb ágyút.
A fenti palota:
Végül leérünk a riksáshoz, akik türelmesen vártak.
Némi tanakodás után elmegyünk egy közeli elefánt telepre - ez viszont nincs rendben valahogy. Rövid beszélgetés után indulunk vissza a városba.
Az úton van még a Man Sagar Lake (Jal Mahal), ami egy tó, a közepén egy palotával (Vízi Palotaként említik a sofőrök, bemenni nem lehet, csak a partról fotózni).
Megállunk pénzt váltani. Az árfolyam nem túl jó, de nem is tragédia: kell vmi jutalékra is.
Aztán a "haver" a kézműves hagyományokról kezd handabandázni... Hamar elmagyarázzuk, hogy ezt nagyon gyorsan és nagyon felejtsék el (ugyanis ez a téma a vásárlási kitérőt készítette - volna - elő).
Kb délután 5 körül így behajtattunk a városba és búcsút vettünk kisérőinktől. Az még eljött valahogy, hogy 2%-os jutalékért nyomják a vásárlósdit. Nem biztos, hogy borravalóba ez nem jönne össze.
A városban a bazársoron néztünk körül. Az Amber Palace aljában megevett két fűszeres-krumplis "lekváros" táskát újabb két street food izé (samosa) egészítette ki (szigorúan a helyi szokások szerint gondosan darabolt újságpapírba csomagolva). A hazafelé vezető úton a kávét és kis csokis sütit pedig a Café Coffee Day prezentálta "ej ráérünk arra még" stílusban. De van annyi mászkálás, ami után ez már nem zavaró ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése