Végül bő egy órás késéssel indultunk Jaipurból és kb ennyivel később értünk Udaipurba. Az alvás több okból is nehezen ment a vonaton. A jegyünk körüli kavarodás (egyikünk várólistás volt csak) gyorsan megoldódott és egy kabinban (2*2 ágy, ajtó) voltunk egy indiai kormánytisztviselővel.
Próbált barátkozni, de fáradtak voltunk és - nekem - nem is volt szimpatikus. Maga a vonat sem a japán vagy német gyorsasággal illetve simasággal haladt, hanem izgett-mozgott minden irányba. Nem utolsó sorban pedig fájt a derekam is (erről majd külön).
Búcsú a kormánytisztviselőtől (ez nem volt könnyű és rövid sem), riksa, hotel. Reggel 8-9 között vagyunk, a szobánk még nincs készen. Azonban kapunk reggelit, pihenünk (közben három szúnyogcsípést is összeszedek, de egy nap után eltűnik a nyomuk - a szúnyogok azonban nagyok), leadjuk a mosást, majd elindulunk a városba.
Először a Jagadish Temple hindu templomba nézünk be. Itt a turisták mellett lelkes hívők énekelnek - szerintem ismétlődő szöveget: néhányan mintha nagyon is átélnék. A férfiak egy csoportban ülnek és mellettük külön csoportban a hölgyek, gyerekek. Sokan - helyiek, turisták - nézelődnek vagy gyorsan letudják a vasárnapi imájukat és tovább állnak. Maga az épület márvány (vagy hasonló), gazdagon kőfaragásokkal díszített.
A város egyik látványossága a Városi Palota (City Palace). Itt magán az épületegyütesen túl számos kiállítás is található (a teljesség igénye nélkül): Ezüst tárgyak, festmények, szobrok, ruházati és más textil dolgok. A palota egyik része luxusszállodaként működik.
A következő megálló a parton a Bagore Ki Haweli épület (belül múzeum), ahonnan a tóra és a hidakra is van kilátás. Mi csak kívülről nézzük meg.
A tavak mesterséges tavak, itt úgy gondolják, hogy ez a világon az első olyan megoldás, ahol gátat építve tavat alakítottak ki folyó elterelésével (a környéken van négy ilyen tó). "Kelet Velencéje". XIV század.
Elsétáltunk a közeli hídhoz, a következőn vissza.
Megnézzük a Clock Tower-t (Óratorony) és a környéken folyó fesztiváli készülődést. Vasárnap lévén sok üzlet zárva van. Lassan visszasétálunk a szállodába egy kis felfrissülésre (én kihasználom a medencét).
Estére találomra felmegyünk egy tetőn berendezett étterembe és rendelünk helyi sört (először iszunk vmi alkoholost, a sör márkája Kingfisher - mint sokminden) és helyi csirkés kaját (chicken masala) naan-okkal, rizzsel, chapati-val). Minden finom volt - annak ellenére, hogy a pincér nyelvileg nem állt a helyzet magaslatán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése