Temple Stay az angol neve az ilyen programnak. Japánban már voltunk ilyen programon és eléggé érdekesnek bizonyult. Az is és ez is buddhista templom, a program egy éjszaka szállást és három étkezést is tartalmaz. Előre le kell foglalni.
Szöulból helyi expressz vonattal (KTX) indulunk Dongdeaug állomásra, onnan autóbusszal tovább. Az út hegyes-dombos vidéken vezet és a vonat 250 km/h-val tolja (és nem késik, nem siklik ki és meg is tud állni). Megjegyzem: egy jogi értelemben háborúban álló országban. Mi lenne itt békében?
Az utolsó szakasz egy séta a hegyre fel. Szöul a tengerszint körül van, ítt kb 500+ méterre jöttünk fel. A templom épületegyüttese szép hegyi vidéken van, az ösvények le-fel vezetnek az épületek között.
A séta egy szakasza
Egy kis útbaigazítás
Az első nap délután kettő-három között van érkezés (szobák elfoglalása, öltözék kiosztása), majd rövid eligazítás a programról és a ceremónián követendő viselkedésről, benne a meghajlás mikéntjéről. Majd rövid előadás az ülő meditáció amatőrökre szabott változatáról. Mindez koreai nyelven, de hármunknak tolmácsolva (ha rövidítve is). A hölgy, aki segítségünkre van, nagyon kedves. Ugyan másnapra kimenti magát (heti szabadnapja van), de ígér egy immár két hete itt dolgozó ex-menedzsert, akit egy komolyabb covid megbetegedés tört meg. Később Ő is hasonlóan segítőkésznek bizonyult, de a hölgy rutinja még hiányzott.
Az eligazítás
Csoporttársak az elmaradhatatlan szelfivel
Ezt követően rövid szabadidő a korai vacsoráig, ami alatt meg lehet ismerkedni a hellyel (azaz körbejárni).
A vacsorát követően még egy kis zenei program vár ránk (no meg a gyors besötétedés és ezzel együtt a hőmérséklet rohamos csökkenése). A szerzetesek ütős hangszereken adnak elő egy művet (óriás dob, egy fura alakú lemez, egy hal alakú fém izé és egy nagy harang. A dob a fő eszköz, többen - rituálisan váltva egymást - játszanak rajta. A zene nagyon érdekes, a hideg viszont igencsak kemény.
A zenei program látvány része
A szobában padlófűtés teszi az este maradékát elviselhetővé. WiFi nincs. Korai elalvás, korai kelés.
Reggel 04:40-kor van reggeli ceremónia és meditáció. Utána röviddel reggeli. A délelőtt szabadidő (aminek egy része alvással telik), aztán még megnézzük a területen eddig kihagyott részeket.
Itt kicsit szétszéledtünk és hozzám odajött az egyik szerzetes (kb. 30-35 éves lehetett). Egész jó angolsággal érdeklődött, hogy honnan jöttem, Budapest: ismerte, volt ottmég mielőtt szerzetesnek állt volna. Buda és Pest, a folyó, stb. Később kiderült, hogy Japánban, Koyasan-ban is járt, ahol én először voltam Temple Stay-en. Ő volt az egyik dobos az előző esti koncerten. Három év gyakorlásának az eredményét hallhattuk. A képzésből még másfél éve van hátra. Az is kiderült, hogy a szerzetesek kínai írásjelekkel írt szövegeket "koreai kiejtéssel" olvassák fel a ceremóniákon (ennek utána kell majd nézni, mert nagyon furán hangzott).
Mivel nekem el kellett indulni a záró ceremóniára, így beszélgetésünk véget ért. Számomra meglepő módon kezet nyújtott búcsúzáskor (a hajlongásra számítottam volna).
Befejezésül van egy rövid záró ceremónia, fotózás, némi beszélgetés. Kijelentkezés és ebéd.
Az étkezések rendre vegetáriánus eledelekből állnak össze: rizs, kimcsi, más zöldségek,. leves, egy tea helyett rizsből főzött izé. Nem mondom, hogy mindig ezeken szeretnék ezen élni, de helyi specialitásnak teljesen rendben van.
Az intenzív szöuli programunk után épp ideje volt egy kis pihenésnek: itt erre is jutott idő. A koreai csoporttársaink (akik többségben voltak) szintén velünk együtt ismerkedtek a helyi szokásokkal - különösen a fiatal lányok.
Ez a program kicsit interaktívabb volt a Japánban megéltnél, de ettől épp érdekesebb is.
Pár fotó a környezetről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése