A nap korán kezdődött. A fő program a DMZ (Demilitarized Zone, demilitarizált övezet) meglátogatása volt. Több helyen van erre lehetőség és meg lehet saját szervezésben is oldani, de nem egyszerű és végül a katonai ellenőrzés miatt valamilyen csoportos megoldás lesz a nyerő. Így mi is beültünk egy csoportba. A szombati csoport viszont nem indult, írtak, hogy váltsunk napot. Végül a vasárnapi útra jelentkeztünk át. Aztán jött egy üzenet, hogy 20 perccel előbb indulnánk (ami 06:30-as találkozót jelentett, de az legalább közel volt a szálláshoz).
Kb két óra buszozás után értünk el az első megállóig. Hét főbb programpont volt a napra tervezve. Hűvös, felhős reggel volt. A városból kiérve sűrű köd fogadott minket. Nem jó kilátások ... (szó szerint sem és átvitt értelemben sem).
A koreai háború 1950-1953 között zajlott intenzíven és zajlik azóta is (bár éppen 70 éve tűzszünet van). Ezt a tűzszünetet hivatott biztosítani a demilitarizált zóna: a feleket elválasztó határvonal 2-2 km-s sávja, tulajdonképpen a demilitarizált övezet. Mi ebbe léptünk be két helyen és persze az ezt megelőző ellenőrzött területre is.
A híd - lebombázva
Az egyik utolsó vasúti közlekedési kapcsolat a két Korea között az egyik látnivaló. Itt számos koreai még át tudott jutni a másik Koreába, mielőtt a vasúti hidat lebombázták volna. A közúti átkelő is zárva, utoljára a koreai olimpiára érkező és onnan visszatérő észak-koreai küldöttség előtt került megnyitásra.
Valaha itt közlekedő mozdony - szétlőve
Emlékművek és a megemlékezés, remény szalagjai
Az első program a lebombázott híd melletti látogatóközpont, a kapcsolódó emlékhelyek és a híd volt. Innen indul egy gondola a folyó másik partjára, ahol valamikor amerikai bázis (is) volt. Kilátó, kiállítás, Unification Lighthouse (Újraegyesítési világítótorony).
Az "Újraegyesítés" itt kulcsszó: a koreaiakat nagy mértékben érintette az két ország(rész) elválása. Számos család szakadt szét, emberek maradtak messze szülőföldjüktől. Hasonló a helyzet, mint Németországban volt, de Észak-Korea zártsága és elvakultsága miatt talán még drámaibb.
A gondolás túra után tovább állunk a 3rd Tunnel-hez (3. alagút). Harmadik az eddig felfedezett négyből, amit - az egyébként békés szándékú - Észak-Korea építgetett Szöul lerohanásához. Állítólag a negyedik már óránként 30.000 katona és ellátmányuk átengedésére lett volna alkalmas. Ez a 3. elég szűkös: lemenni egy lejtős alagúton lehet, majd ezt követően a kemény kőzetbe robbantással vájt, észak-koreai szabvány szerint épített (azaz elég alacsony belmagasságú) járat még Dél-Korea alatti kb 250 méteres szakaszát lehet megnézni. Kb két ember fér el egymás mellett és a vége egy többszörös beton akadály.
Az alagútban nem lehet fotózni (le kell adni a kamerákat és telefonokat)
Előtte viszont lehet :-O
A Dora obszervatórium tulajdonképpen az azonos nevű hegyen (dombon) egy kilátó, ami inkább átlátó Észak-Koreába: Keszong, Pandzson (ahol Kim Jong Un találkozott Trumppal), zászlók, "utolsó faluk", őrtornyok nézhetők meg leginkább távcsövön keresztül (ingyenes). Néhány nagy zoommal készült fotó a poszt végén látható.
Ez utóbbi két objektum a demilitarizált zónán belül van.
Az utolsó megálló a pár száz lakosú újraegyesítési falu. A határ menti ellenőrzött területen mezőgazdasággal foglalkoznak és ezek termékeit kínálják itt. Igen, ennek van egy kis marketing szaga.
A falu egyik szebb arca
Fura az egész DMZ látogatás: az egyik része egy tragikus és máig következményekkel járó háborúról szól, míg a másik alapvetően egy tömegturizmusra optimalizált terület. Meglepő módon van itt vidámpark, számos más attrakció és óriási parkoló, amit jórészt a koreai polgárok látogatnak.
A koreai háborúról van egy szabadtéri kiállítás Szöulban is. Az egyesület szórólapja leírja azt az USA, UK és számos más nemzet nyújtotta segítséget, ami Dél-Korea fennmaradását egyáltalán lehetővé tette. Szót ejt arról is - szerintem hibásan -, hogy manapság ez az egyetlen országon belüli megosztottság. Hibásan, mert szerintem ott van még Ciprus is (hasonló demilitarizált, ENSZ által ellenőrzött zónával).
Visszaérve a városba épp e kiállítás mellett volt egy palesztin tüntetés. Nem véletlenül.
Futóverseny is volt ma. A DMZ területén készülődtek többnyire fiatalok egy versenyre, melynek a befutója k;s[bb ezen a kapun keresztül zajlott le.
Szöulban lengyel barátaim szavazni igyekeznek. Igyekeznek, mert a korábbi indulás ellenére vagy két órával a tervezett időpont után érünk vissza. Ennek egy része elment a programra (ami teljesen rendben van, mivel érdekes volt és a koreai idegenvezető fura angolsága mellett is megosztott néhány érdekes információt és elmondott pár szabályt legalább tízszer). A maradék egy óra pedig a teljesen meglepő mértékű vasárnap délutáni közlekedési dugó számlájára írható.
Amire a poszt megjelenik, kiderült a választás eredménye is: az ellenzék győzött (nagyjából), ami reményt keltő hír minden olyan ország számára, ahol a politikai váltógazdaság megbicsaklani látszott. Előbb vagy utóbb ...
A programunk elhúzódása sajnos elmosta a leghíresebb szöuli palota, a Gyeongbokgung Palota meglátogatására szánt időt. Beesteledett. Már épp ideje volt egy kiadós estebédnek (amit szó szerint is lehet ezen a napon érteni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése