Kyoto és a reptér

Ma este indul a gépünk hazafelé. A délelőtt még szabad, de délután kell találni egy vonatot, amivel az esti gépet biztonsággal elérjük. A reptérre is jó a Rail Pass, így Tokióban csak átszállunk. 

Délelőtt végül a Fushimi Inari Taisha templomra esett a választásunk. Két megálló vonattal. A templom a több ezernyi (egy prospektus szerint tízezer) halvány piros kapujáról híresült el: a templom feletti hegyen ilyen kapuk keretezte út vezet végig, itt-ott kisebb szentélyekkel megszakítva az utat. Végül felérünk a csúcsnál lévő szentélyhez, majd egy másik úton le. 

Így jártuk be a Senbum Torii (ezer Tori kapu) utat. 

A tömeg lent óriási, fentebb kicsit szellősebb. A hely maga nagyon hangulatos, az erdő szép az út igazán egyedi látvány. Nagyon örülök, hogy ide eljöttünk és talán a legjobb befejezése egy szép túrának ebben a különös, de már ismerős országban. 

A pályaudvari ebédet, ami ismét igen finomra sikeredett, a száguldás követi Tokió, majd Narita reptér felé. 

A legjobb szolgáltatás a reptéren a zuhanyzó: kevesebb, mint 3000 Ft és repülés előtt jól esik. 

Kyoto 2.

Utunk utolsó teljes napja. A szálláson volt reggeli. Utána indultunk a Nijo Castle-t megnézni. A világörökség része. A jelenlegi épület jó része ugyan rekonstrukció, de a palota megépítésekor a shougunátust szolgálta, mint a shogunok kyotoi lakóhelye. 

Az épületben számos festett fal van, az egyes termek használatának megfelelően. A kert és egy kapcsolódó másik kert zárja itt a túránkat.

Innen kis vonatozással Arashiyama-ba megyünk. Itt, már a városon kívül, nagyon szép hegyoldal és folyó mellett van a Tenryuji Templom. A sárkányos termét megnézzük, de a többit (főépület, kert) kihagyjuk. Mindenért igen szép belépőt kérnek: úgy tűnik a templomot ápoló zen buddhista szervezet a gyarló földi körülmények között is hatékonyan megleli a maga útját ;-) 

Megnéztük a Togetsu-kyo hidat, ahonnan jó a folyóra és a dombra a kilátás. Ebédre japán curryt eszünk: barna, enyhén curry ízű szósz vmi hússal, rizzsel, salátával. Finom, de nem pótolhatatlan. 

A városba visszaérve körülnézünk a pályaudvar tíz emeletes modern épületében. 

A közeli Hagashi Honganji Templom lesz a következő megálló - állítólag a világ legnagyobb fa építmenyével. 

Befejezésül a Sanjusangedo 1001 Kannon szobrot felvonultató épületéhez indulunk, de már zárva a pénztár. Ez megmarad a következő útra ... 

Kyoto 1.

Reggel elindultunk az állomásra, ott reggelizünk és vártuk egy kicsit a vonatra. 

Kyotoba érkezve a szálláson lepakoltunk, majd elindultunk a közelebbi helyekre, amiket kinéztünk magunknak. 

Kenninji Templom 

Egy közeli templom, nagy kerttel szép épületekkel. Az épületek belső része helyett tovább indulunk. 

Gion környéken 

Itt van egy utca, ahol nagyon régies épületek vannak, itt hét éve este gésákat is lehetett látni. Egy idegenvezető épp az utca végén lévő gésa iskolánál mesél: öt évig "inaskodnak", havi két szabadnap, évi egy hosszabb eltávozás; utána van fizetett szolgálat. Házasság kizárva, de barát, gyerek lehet. Ki lehet szállni, de van aki 85 évesen is csinálja. 

Most sokkal kevesebb a környéken a turista, mint hét éve (akkor a cseresznyefa virágzás idején voltunk itt, áprilisban). Ez jót tesz a hely élvezhetőségének.

Megebédeltünk. Kivételesen thai kajára ültünk be, de nem volt túl autentikus. Japánban japán kaját kell enni. 

Yasaka Templom és Chion-in Templom 

A főút végén áll az egyik templom, felette a dombon felfelé park, attól nem messze a másik templom. Szép séta. Sajnos kilátás a fák miatt nincs a városra. 

Shijo Dori út és a Nishiki Market 

Estére a város közeli, puccos bevásárló negyedébe mentünk. Itt van egy kisebb piacszerű rész is, sok dolgot meg lehet kóstolni (nem is fogtam vissza magamat). 

Persze arra ügyeltünk, hogy a forgalmat ne mi lendítsük fel. 

Japánosságok

Kuka

Ez az a tárgy,  ami az utcákon, tereken, vasútállomásokon nincs, meglepő módon szemét sincs (nagyon ritkán látni). Vidd a szemetedet haza! Ami a helyieknek még talán megoldható, de nekem fura lenne felszállni a repülőre két hétnyi szeméttel ;-) 

Az utcára áruló fagyis előtt sincs szemetes. Ugyanakkor az ott álló srác (a fagyizóhoz tartozott) örömmel vette el a szalvéta+kiskanál kombó szemetünket. 

Jobb híján maradnak a multik kuka lelőhelyként: Starbucks, Meki, 7/11, stb.

Később itt-ott találunk kukát, pl vasútállomáson, de nem könnyű. Ha mégis sikerül, akkor legalább három, de inkább négy felé kell a szemetet válogatni és ezt komolyan is veszik. 

Padok 

Nagyon ritkák a városok közterein. Általában a nagyobb városokban parkok sincsenek. Menni kell ... 

Ugyanakkor a helyi szokások szerint menet közben nagyon nem illik enni: a streetfoodot is állva el illik fogyasztani. 

Tanárok 

Említettem több alkalommal, hogy nagy számú, különböző korú diákság volt jelen a programjaink során. Ami feltűnő volt és később megfigyelés tárgya lett, azok a tanáraik: igazából az az érdekesség, hogy - szinte teljesen függetlenül a diákok korától - a tanárok fele férfi volt, és azok is inkább fiatalabbak, mint idősebbek. 

Úgy tűnik, hogy a tanár szakma társadalmi presztízse valahogy más erre felé, mint otthon. 

Toilet 

Japánban örökzöld téma. Nem is írnám meg újra a szokásos dolgokat. 

A 2010-es utamhoz képest a kezelőszervek számos helyen az ülőke mellől a falra kerültek, ami mindenképpen fejlődés, mivel így jobban kézre esnek. 

Bár láttunk hagyományos (értsd: pottyantós) WC-t is, az elmondható, hogy szinte mindenhol nagyon tiszták. Még az oszakai metró állomáson is inkább úgy néz ki egy mellékhelység, mint Budapesten egy több csillagos szállodában. 

Eddig az egyetlen kivétel talán Nara állomáson volt: amolyan magyar kocsma szinvonallal. Persze itt sok a külföldi turista is :-o 

A közlekedési eszközök mentén bőven vannak WC-k, könnyű megtalálni őket mivel jól ki vannak táblázva és természetesen ingyenesek. 

Zöldség-gyümölcs 

Japánban rengeteg helyen van kaja. Azonban alig-alig lehet zöldségeket, gyümölcsöket találni, az is drága (relatíve). 

Piacok léteznek, de turistaként nem esnek útba vagy látómezőbe. 

7/11 (Seven-eleven) és Family Market 

Két üzletlánc. Városi környezetben szinte egymást érik. Olybá tűnik, mintha nem is lenne más élelmiszer üzlet a környéken (Esetleg egy Lawson, ami ugyanez a kategória). 

A kínálatuk eléggé alapvető, mindenből egy kicsi. Előnyük a hosszú nyitvatartás és talán az is, hogy alkoholt is árulnak. 

Levegő 

A hőmérséklet 15-28 fok között változik (éjszaka-nappal). Szóval nincs 35 fok odakint. Mégis rengeteg helyen úgy megy a légkondi, mintha Thaiföldön lennénk (és ott sem mindig indokolt). 

Persze számos helyen a légkondi és a levegő cseréje egy rendszerben van megoldva, ami biztos előnyös így vagy úgy, de a szállodai szobában vagy megfagyunk vagy büdösben ébredünk (sok helyen az ablak nem nyitható), a vonatokon (érdekes, hogy a shinkansen e tekintetben is üdítő kivétel), metrókocsikban dől a hideg és nemigen van hova elbújni, számos étteremben, kávézóban hasonló a helyzet (ezt még súlyosbítja, hogy a dohányzás sincs mindenhol tiltva az éttermekben :-o). 

Az az érzésem, a japán szervezettség és racionalitális számára e területeken még vannak kiaknázatlan lehetőségek.

Maszk 

A fiatalember szerint az egészségügyi maszk, amit itt nagy divat viselni, elsősorban azért kerül fel valakire, mert valamilyen betegsége miatt a többiekre tekintettel van (mármint, hogy ne kapják el tőle) és csak másodsorban hordja egy kisebbség saját biztonsága miatt. 

Mintegy érdekességként megemlíteném az egyik kávézó tini párját: a maszkos lány simán etette kanalával a neki igencsak udvarló fiút. Hm ... 

Okayama

A reggeli ismét saját szervezés, ma egy 7/11-ben (v)ettünk jórészt helyi dolgokat. 

Okayama is kastély város, szép újjá épített kastélya van, amit megnéztünk. Mellette Japán három legszebb kertjének egyikeként említett nagy japánkert. Nagyon szép és jól ápolt. 

Délután a közeli Kurashikibe indulunk,  a régi kereskedelmi negyedet felkeresni. 

Nagyon hangulatos, a régi Japán épületeivel teli utcácskái vannak, kis üzletekkel, amolyan Szentendre. Ezek az épületek valamikor tartományi raktárakként szolgáltak, de volt köztük ipari üzem is. Eredeti stílusban újították fel őket és az utcákon sincsenek modern reklámok. 

Bár kiesik a fő turista útvonalból, érdemes ide ellátogatni. Az is előny, hogy turistából is elviselhetető számú van, nincs zsúfoltság. Talán ez volt az eddigi legjapánabb hangulatú hely, ahol jártunk; bár szamurájok itt sem rohangáltak az utcákon. 

Estefelé indulunk vissza Okayamába. Ilyen szép szökőkút vár minket az állomás előtt. 

Egy kis színes

Tegnap olvastam egy hírt, miszerint 2017-ben magyar fiatalok (18-30 év között) számára is megnyílik a Holiday Working vízum lehetősége Japánba. 

Mazda múzeum és Miyajima sziget

Ez a nap egy szabadtéri reggelivel kezdődött. Aztán egy rövid vonatozás után a Mazda múzeumban voltunk, ahova előre regisztrálni kellett. 

A múzeum egy kiállítási részből és a működő, kevert típusokat összeszerelő, jórészt humán erőforrást használó gyár látogatásából áll. Kb másfél óra. 

Kedves hölgy angolul mesélve kísér minket. A gyárban sajnos tilos fotózni. A Mazda hiroshimai cég, kis történelem, technológia (itt fejlesztették ki sorozatgyártásra a Wankel motort), jövőbeli tervek. Tipikus jól szervezett látogatás, talán kicsit gyors tempóban - ingyenesen. 

A nap fő látnivalója, kissé hosszabb vonatozás és kompozás után Miyajima sziget. Hangulatos sziget, kisebb heggyel, számos templommal, kicsit turistás. Körbenéztünk, ebédeltünk. Az idő is jó volt. 

Estefelé egy kávé után együtt indulunk shinkansennel Okayama felé és a vonaton veszünk búcsút a fiatalembertől. 

Okayama az állomás előtt egy érdekes szökőkúttal fogadott minket. 

Hiroshima

Reggel a fiatalember készít nekünk japán stílusú reggelit. Jól esik, de - az aikidó ezdésére tekintettel - elég korán kelünk. 

Jó hír, hogy az előző napi felhők a napsütésnek adták át a helyüket.

A pakolás után elindultunk Hiroshimába. Épp elérjük a shinkansent. Kiváló hely a blog írására. 

A városban a szálláson lepakolunk és megnézzük a történelmi emlékhelyet. Közben könnyű ebéd,  rendes kávé. 

Délután négy körül a fiatalember újra csatlakozik hozzánk, együtt kóstoljuk meg a méltán híres okonomiyakit. Amolyan palacsinta japán módra: a tésztán káposzta, tojás is bele van sütve és mindenféle dolog tehető rá (sertés hús, rák, osztriga, stb. A majonézen kívül barna sajátos szósz ad neki igazán jó ízt. Ettem már máshol is ilyesmit, de itt még tésztát is adnak hozzá, amitől nagyon laktató lesz egy adag. 

Este sikerül a fiatalember PC-jén live F1 streaminget találni, így a verseny sem maradt ki.

Hiroshima margójára 

Japán megtámadta Pearl Harbourt és a Maláj félszigetet a háború elején. Itt, Hiroshimában ledobták az első háborús atombombát a háború végén. 

Feltehetően a támadásokat, a háborút elszenvedők nem olyan kormányokra szándékoztak voksolni, akinek a politikája oda vezet, hogy mások bombákat dobjanak rájuk. 

Talán érdemes lenne elgondolkodni, hogy mihez vezet, ha a gyűlöletkeltés lesz a politika alapja és így választunk vezetőket. 

A háborús emlékhelyek nem javítják a  valamikori áldozatok életminőségét. A miénket sem, de kellene tanulni belőlük ... 

Kobe

A város a marhahúsáról híres. Minket inkább a barátom fia vonzott ide, ugyanis ő itt lakik jelenleg (egyéves "holiday working"vízummal van itt). Miután egy órára volt a találkozó megbeszélve, délelőttre terveztünk programot. 

Sajnos már Oszakában zuhogó esőre ébredtünk, ami Kobere is kiterjedt, de lassan csillapodott. Lassan. Így a Kobere délelőttre tervezett kert látogatást sake múzeum programra cseréltünk. 

Az állomáson kávézunk egy helyi kávézóban. Talán elég annyit mondani, hogy nincs presszógép. Most sem kedveltem meg a filteres tejes kávét. 

Bár induláskor már nem esett, amire leszálltunk a vonatról a múzeumnál, újra nekikezdett. Túléltük. 

A múzeum az egyik jelentős sake gyáré és ingyenes a belépés. Bemutatják a munkafázisokat és az eredményt is meg lehet kóstolni. Utána pedig - nem nagy meglepetés - vásárolni is lehet. 

Tovább vonatozva összetalálkozunk a fiatalemberrel és a szálláson lepakolunk, aztán ebédelünk egy kis helyi étteremben. Itt nincs menü sem angolul, sem képek a kajákról. Így a fiatalember japán tudására hagyatkozunk, ami olvasás és beszéd tekintetében is kielégítőnek tűnik. A kaja itt is finom és az adag sem is kicsi. 

A szálláson kicsit összeszedjük magunkat, röviden találkozunk az Airbnb-s vendéglátóinkkal (a fiatalember is náluk lakik már egy ideje, külön lakórészeket adnak ki), majd elindulunk a városba. 

A közeli parkban épp valami könnyűzenei dzsembori van: nyávogós lányok és egy keményebb rock formáció nyomja éppen a park két végében. Köztük sok ember, oldalt kajás standok. 

Innen Kobe kikötője felé indulunk, utunk egy jó része a háromdimenziós városdesignnak megfelelően a föld alatt illetve épületeken (pontosabban üzleteken) keresztül vezet - hosszan. A végén csak kijutunk a szabad levegőre és egyúttal Kobe jelképévé vált toronyhoz. Kilátó, kinézünk. 

A kínai negyed érintésével visszamegyünk a szállásra, kis pihenés. A napot a hely szellemének megfelelően egy kobe marhahúst felszolgáló étteremben zárjuk. 

Az asztal közepén tűz, rostéllyal. Itt sütögetjük a megrendelt húsokat. Kevés zöldség és finom szószok egészítik ki a menüt. És mindez jóval olcsóbb itt, mint pár éve Ginzában (Tokió) volt.

Nara

Egy óra alatt el lehet jutni vonattal Oszakából Narába. Nara 720 körül lett az ország fővárosa egy időre. Rengeteg régi épület van a városban, a világörökség része. 

Mint Japánban általában, itt is számos épület elpusztult a idők során, de a legfontosabbakat rendre újra felépítették. Hol változatlan, hol valamilyen modernizált formában. 

A városnak ezek a régebbi részei a leginkább emerléptékűek. A napunkat három templom meglátogatása köti le.

Kohfukuji templom 

E templom van a városhoz a legközelebb. Szép öt szintes pagoda is áll mellette. Egyik épületét épp felújítják. 

Innen tovább indulva van egy kis városi épület, benne pár eszközön a földrengés biztos (inkább csillapított) építési technológia és a megoldások hatása kerül bemutatásra. Egy versenyautóülésben földrengés szimulátor is kipróbálható - különböző rengéserősséggel és a csillapítás hatásával is. Nagyon jó kis hely. 

Todai-ji templom 

A központi szentélyben három nagy Buddha alak van. Itt fotózni is lehet. Azt talán még nem említettem, hogy - néhány kivételtől eltekintve - Japánban nem veszik le a cipőt a templomba lépéskor. A szentélyhez néhány monumentális kapun keresztül vezet az út.

A fő épület körül számos további is van, ezek jó része nem látogatható. 

Innen egy nagy parkon keresztül jutunk a harmadik templomhoz. A parkban, mint Nara ezen a részen mindenfelé, rengeteg szelíd és éhes őz el. Élelmezésükről a turisták gondoskodnak, őket pedig az őz eledel árusok szolgálják ki. Szép evolúciós eredmény ;-) 

A park - szó szerint - tele volt gyerekcsoportokkal, hat évestől tizenhat évesig. Lelkesen turistáskodtak ők is. Egyenruhában, egyensapkában. 

Kasuga Taisha templom 

Szép parkos környezetben van, az oda vezető úton, a parkban rengeteg laterna van, melyek nagyon kellemes hangulatot árasztanak. 

A templom egyik épületében épp valamilyen ceremónia folyt, szépen beöltözött személyzettel, zenével. 

Befejezésül még ebédeltünk egy jót a belvárosban, aztán visszaindultunk Oszakába. 

Némi nézelődés után pihenéssel telt az este. 

Osaka

A félig japán, félig nyugati reggeli után oszakai városnézés volt a programunk. 

Az oszakai vár 

Az oszakai vár helyreállított fő épületét a vár falai és kert veszi körül. Az épületek mind megsemmisültek vagy háborúban vagy tűzvészben. A fő épület nyolc szintes, múzeum. Itt sem voltunk egyedül, rengeteg iskolás csoport volt a látogatók között. 

A vár falai hatalmas kövekből kerültek kialakításra. Megvan még a vizesárok a falak körül és számos kapu. 

Shitennoji templom 

A következő állomásunk ez a nagyon fontos buddhista templom. A fő épület épp rekonstrukció alatt áll, de a mellette található szentély és az ötszintes pagoda látogatható. 

Két jelentős Buddha alak van itt, szép a kerítés belső oldalán futó folyosó is.

A templomkertben van egy kisebb temető és a szokásos épületek. Turista - meglepő módon - viszonylag kevés. 

Tsutenkaku (Hitachi) torony 

Oszaka jelképévé vált torony körül vendéglátó helyek, ezek egyikében ebédelünk. Maga a torony nem túl szép - szerintem. A tegnapi kilátó után ezt kihagyjuk. 

Kikötő 

Egy kis metrózással eljutunk a kikötőbe, megnézzük a tengert és a hajókat. A közelben szép függőhíd, óriáskerék (ez már a harmadik, amit Oszakában látunk). 

A városba visszaérve elnézünk még az üzleteiről hites Namba negyedbe. Itt van egy utca tele játéküzletekkel (ami itt elektronikus játékokat illetve fantáziavilágokat jelent), manga boltokkal (manga rajzok, könyvek, filmek, bábuk - tulajdonképpen minden, mit ezzel a cimkével el lehet adni).

Innen még hazafelé útba esik a Dotombori utca, mely inkább puccos divatüzleteiről híres. Mi inkább a hatalmas emberáradaton ámultunk, de ez legalább olcsó volt.

Az este "meglepetés programja" a mosás volt: a közelben lévő önkiszolgáló mosoda teljesen jó lett volna, egyedül a lemerült mobilom töltéséhez nem volt konnektor (ez szerintem elég gáz, mert így mivel üti el az ember az időt?). Végül a szomszéd étteremben töltöttem fel valamennyire, de már az is fogytán (persze az arc ott sem beszélt angolul és nem nagyon örült, hogy ilyen segítséget nyújthat). 

Végül két amerikai arccal beszélgettem. Ők dolgoznak itt, a Boeing számára beszállító helyi cégnél a gyártástechnológiát felügyelik. 

Fuji helyett - Osaka

Másodszor mossa el az eső a Fuji oldalába tervezett kirándulást. Így került - nehéz döntést követően - a címbe a "helyett" szó. 

Az új-zélandi úton alaposan megismert drizzling (apró szemű kitartó eső) fogadott minket reggel. A reggeli és a pakolás után se javult a helyzet és a Fuji időjárás előrejelzés sem biztatott erre a napra semmi jobbal. Van ilyen az életben. Vajon lesz harmadik alkalom is? 

Így a japán stílusú reggelit és döntésüket követően helyet foglaltunk a shinkansenre Osakaba (este egyébként is oda mentünk volna). Lett egy kis időnk még kávéra a vonat előtt.

Beck's Coffee Shop: ez egy rendes kávézó az állomás épületében. Miután a Japán Vasútak üzemelteti, mondhatnám, hogy "vasúti resti", de attól tartok, hogy - a fogalmat ismerők esetében - súlyos félreértést okozna ez a szóhasználat a minőség tekintetében. Szóval ez itt a Starbuckshoz állt közelebb. Végülis ilyen értelemben nem lenne rossz egy "keleti nyitás". 

Két+ órás száguldás után megérkeztünk Osakába. Közben az idő is javult, bár felhők maradtak, de a hőmérséklet a megnyugtató 20+ zónába emelkedett. 

Szállás. Délután a séta egy ebéddel kezdődött, aztán megnéztük a szemerkélő esőben a várost az Udema Sky Building 40. emeleti kilátó szintjéről. 

Innen a Tenjinbashisuji bevásárló árkádba mentünk (ez ugyanis fedett), mely arról híres, hogy ez a leghosszabb egyenes bevásárló utca Japánban (2,6 km). Egyébként amolyan piac - üzlet átmenet és elég sok dolgot kapni lehet, egyáltalán nem turistás. 

Fáradtan értünk vissza a szállásunkra. 

Atami

Az itteni kellemes alvást - ami az előző éjszaka nem adatott meg az utcai forgalom forgalom zaja miatt - egy kiváló japán reggeli követte: angol leírással a reggeli kilenc tételéről és azok elfogyasztásának szokásos módjáról. A fő fogás grillezett szárított hal, frissen (az asztalon) párolt zöldségekkel, rizzsel, kis algával. Az egyebek: helyi előételek, házi tofu, lágytojás). Fekete szója tea. Ebédnek is elment volna. 

Az Ashi tó a vulkáni peremen belüli magaslat leomlása nyomán - a lefolyó vizet az omladék által felduzzasztva - keletkezett. Ezen hajóztunk fél órát a tó dél-keleti kikötőjébe. 

Sajnos az idő kicsit párás, felhős,szürke. Így nincs sok esély szép képekre - pedig lenne mit fotózni. 

A kikötőből felsétálunk a sogunátus idején jelentős ellenőrző pontra. Ez egyike volt azoknak az ellenőrző pontoknak, melyeken keresztül a sogunátus a feudális urakat kézben tartotta illetve az emberek mozgását követte. Különösen az uraságok fővárosban - tulajdonképpen túszul - tartott asszonyai nem utazhattak el engedély nélkül. 

A régi állomás ma nagyjából eredeti formájában múzeum és egy kis kiállítás. Megér egy látogatást.

Ezt követően Atamiba indultunk busszal, kb egy óra. A szálláson lepakoltunk és megnéztük a várost. A Kinomiya templom volt a cél. Itt egy termetesebb japán srác kezdett velünk beszélgetni. Nemzetközi tanulmányokat folytat Tokióban, valamikor focizott, járt idén Németországban és Auschwitzba szeretne eljutni. 

Együtt indulunk egy valamikori elit fördő szállót (ilyesmit neveznek ma is még Ryokan-nak) megnézni, ami ma múzeum (Kiunkaku). Vegyes nyugati és japán építészet és berendezés, gyönyörű japánkert. 

Még együtt megnéztük a tengerpartot, közben tört angolsággal és a Google translate segítségével elbeszélgettünk. Aztán a srác rohant valami találkozóra. A tervezett fürdőlátogatását így is kihagyta. 

Mi vacsoráztunk egy rament és visszamentünk a szállásunkra. Este még némi munka, telefon, net és egy onsen fürdő - ha már itt van kéznél. 

Hakone kirándulás

Kamakura állomásról egy átszállás után elértük Odawara állomást és egy privát vasúti vonalon haladtunk tovább ismét egy átszállással Gora állomásra. Innen libegő kabinokkal lehet a tó partján fekvő Togendai-ba jutni, ahol a szállásunk lesz. 

Út közben vannak látnivalók. 

Mi Owakudani állomáson a vulkáni tevékenység nyomait és a forrásvizek származását keresnénk. Sajnos egy 2015-ös kisebb vulkánkitörés óta a látogató ösvényeket, melyek hét éve még látogathatóak voltak, lezárták. Így elég messziről látható csak ez az érdekes terület. 

Természetesen a kénes forrásvízben főzött és így megfeketedett héjú tojások árusítása zavartalan - aranyárban. Azonban elfogyasztott tojásonként - egyes források szerint - plusz hét életév nyerhető. Bocs .... 

Owakudani 1044 m a tengerszint felett, de a környező vulkanikus csúcsok 1400 m körüliek. Az egyik épületben egy kis múzeum van szinte szimbolikus áron, mely nagyon szépen mutatja a környék geológiai történetét. 

Amire a kabinnal eljutottunk Togendai-ba jól megélénkült a szél és már délután négy körül járt az idő. A szállásunk - barátom fiának a javaslatára a Ashinoko Ichinoyu szálláson van fél panzióval (gyk: vacsorával és reggelivel). A szállás nevét azért említem, mert bátran ajánlom mindenkinek, aki épp erre jár.

Korai érkezésünk egyik előnye, hogy a hat órai vacsora előtt még marad idő a japán onsen (forró vizes fürdő, itt természetesen valami vulkáni forró vízzel) élvezetére. 

A vacsora menü angolul is megvan. Alapvetően shabu-shabu (gázláng felett forró vízben magadnak főzöd a zöldségeket és a húst), de van kis előétel, savanyúság, rántott hal, valami tofus csoda is és rizs - természetesen. Desszertnek shorbet (valószínűleg japán yuzu citrus likőrrel készült), italnak sake és sör. És mindez kedves japán stílusban és minőségben. Befejezésül még megkóstoljuk a fekete szója teát (Black Soy Bean Tea vagy Kuromame tea), amit sokan az egészséges japán étrend egyik gyöngyszemének tartanak).  El is repül nagyjából két óra mindezzel. 

 Némi netezés és alvás. 

A fotón épp a sikló, ami a vonat és a libegő között volt még... 

Kamakura

A szállásról elmentünk a legközelebbi kis vasútállomásra. 

Valami nem volt rendben, mert egy vonat - az ellenkező irányba ugyan - nem került elő időben. Volt valami szokatlan bemondás is, de azt mi nem értettük. A mi vonatunk kijelzőjén is fura ábra jelent meg a vonat érkezése helyett. 

Egy segítőkész helyi arc elmagyarázta gyenge, de lelkes angolsággal, hogy vmi történt és lehet egy óra késés is. Javasolt alternatív megoldást, de nem tűnt számunkra elég meggyőzőnek. Vártunk. 

Kis idő múlva megérkezett a vonatunk. Sokan voltak rajta, állóhely jutott és kb egy órát mentünk. Később sem lettünk kevesebben. A gondolat, hogy a tömeg pont oda tart, ahova mi is (Kamakurába) így fordult valósággá. 

Érkezés után a szállásunkra vittük a csomagokat, a tömeg pedig szépen eloszlott a látnivalók között. 

Lepakolás után mi is elindultunk.

Hasadera Templom 

Ez a hely a kb 9 méteres álló Buddha alakról híres, ami a szentély fő alakja. Egyébként szép templomkert veszi körbe. Innen látszik a tenger és a homokos part, de nem nyújt kiemelkedő látványt. 

Kotoku-in Templom 

Itt egy nagy kültéri Buddha szobor a fő látványosság. Körülötte a szokásos épületek. 

Közben eljött az ebéd ideje. Elindultunk a város központjába. Útközben egy fiatal európai-japán lány páros szólított meg minket a "honnan jöttetek" szöveggel. Némi nyögvenyelős kvíz elvezetett a megoldáshoz. Közben megtudtuk, hogy az európai lány német, egy évre cserediák, a japán a barátnője, 16 évesek, Kawasakiból jöttek át egy napos kirándulásra. 

Együtt beültünk egy étterembe és a japán lány helyismeretét kihasználva rendeltünk kaját. Sokszor a német fordított, jobban nyomta a japánt, mint a japán az angolt. 

Ebéd után a méltán híres és 'q' drága zöld tea poros (amolyan tea őrlemény) fagyival vigasztalódtunk. Aztán még két templom jött, míg a lányok visszaindultak Kawasakiba, mi pedig egy kis sushi beszerzése után haza.

Tsurugaoka Hachiman-gū Templom 

A fő út végében áll a következő látnivaló. Semmi különös, a szokásos. Ami mégis érdekessé tette, hogy egy esküvő végére értünk oda. Az enyhén túlkorosnak tűnő vőlegény és a menyasszony is szép tradicionális ruhában feszített. A násznép pedig öltönyben, kosztümben. 

Zenairai Benten Szentély 

A pénzmosás itt szokás. A helyszínen található kis fonott tálakba teszed az aprót, rituálisan átmosod vízzel a kis barlangban és szigorúan "természetes" száradás után meghozza a szerencsédet. 

Nikko

Két óra vonattal Tokióból Nikko. A sogunátus alapítójának sírhelye és néhány igen régi templom lelőhelye. 

Tokióból shinkansennel (a japán - tényleg - gyorsvonat) indulunk és félúton átszállunk egy helyi vonatra. 

Nikkoban egy kis séta az állomástól a világörökség részét képező épületegyüttes. 

Az első megállónk a felújítás alatt lévő Rinnoji templom. A felújítás annyit tesz, hogy a szentély köré építettek egy hét szintes épületet és ebben folyik a munka. Maga a szentély és a felújítás néhány szintje is látogatható. 

A szentélyben három jelentősebb Buddha szobor foglal helyet. Mint általában, az épületen belül tilos a fotózás. 

A második templom a Taiyuin sintoista szentély köré épült. Hosszú lépcsősor vezet felfelé több épületet érintve. 

A harmadik templom a Futaarasan szentély köré épült, szintén sintoista. Jellemző minden templomra, hogy a központi szentély mellett több épület van: forrásvíz a megtisztuláshoz, harang, sztúpák, szobrok, kapuk, kívánságfa (inkább gyűjtő hely, pénzért vehető kis táblákra kell a kívánságot felírni és felakasztani - tuti az eredmény, csak ki kell várni ;-) ) és a kihagyhatatlan kegytárgy árusítás (általában szerencsét hoz az életedben - sajnos nincs hozzá időbeli garancia, de ára az van) illetve emlékkönyv bejegyzés helye (egy kis könyvbe néhány irásjel kézi bejegyzése illetve piros bélyegzők lenyomatai kerülnek).

Meg kell jegyezni, hogy Indiához hasonlóan Japánban is viszonylag nagy az átjárás a vallási irányzatok és a kapcsolódó szimbólumok között beleértve a tiszteletadás formáit is, mely összefoglalóan az alábbi: állj be a sorba, ha rád kerül a sor, kihúzod magad, bedobod az adományod, japánosan (derékból, egyenes háttal) meghajolsz kétszer, kezeidet összeteszed magad előtt, majd kettőt tapsolsz váll szélességből, meghajolsz egyszer és tovább állsz (valahogy innen az ereklye árusok felé vezet az út). 

Az utolsó megállónk Tokugawa Ieyasu sogun sírja (Tosho-gu), az előtte lévő szentély és a Síró Sárkány szentély illetve még pár épület a felfelé vezető úton. A nap el is ment ezzel a kis nézelődéssel. 

Itt sem voltunk egyedül. A többiek többsége japán, mint ahogy minden hangos útbaigazítás és magyarázat nyelve is. Az arc az arcomba üvölti amit épp mond, pedig jó eséllyel vélhetné, hogy nem értem. Mindezt persze baromi kedvesen és udvariasan. Ezt el kell fogadni. 

Az állomás felé menet még megállunk egy kései, de már nagyon kívánt ebédre: ramen (japán leves) egy régies stílusú, nem túlságosan lehúzós helyen. 

Az időjárással eddig igen nagy szerencsénk volt: napos-felhős, kissé széles az idő, 15-25 fok között változik a hőmérséklet, viszont az eső eddig elkerült bennünket :-)

Tokió 2.

A mai is hosszú nap volt. A reggeli után a szállásunkhoz közeli Suitengu sintoista templomot néztük meg. Úgy tűnt, hogy a "keresztelőkre" specializálódott a hely. Számos pár volt ott kibabákkal ünneplőben. 

Innen nem messze régi stílusú üzleti negyed található (Ningyocho), mely leginkább a magas épületek közé beékelődve álló régi pár szintes házakban foglal helyet. Hangulatos hely, de túl modern a környezet. 

Asakusa a Sensoji templomról (Asakusa jinja) híres. Maga a szentély a VII. századig vezeti vissza a történetét. Buddhista gyökerei vannak, de az épületek a sajátos japán keverék stílust követik leginkább. 

Népszerű hely. Metró megállótól a templomig vezető utak tele vannak üzletekkel (kaja, árucikkek, turista holmik stb.) és ennek megfelelően turistákkal is (itt a turista 90%-ban helyi japán turista). A "tele" szót pedig szó szerint kell érteni. Még a zebrához is sorban állás volt néhol. 

A templom kertben vettünk streetfoodot és később megpihentünk egy kávé mellett. 

Akihabara városrész az elektronikai üzleteiről híres. Mi ezen felül megnéztünk egy állomás épületben berendezett amolyan design üzleteket (mAAch ecute KANDA MANSEIBASHI - akármit is jelentsen ez az elnevezés), kézműves élelmiszer piacot (Chabara) és kézműves iparcikk árudát (2k540) is. Utóbbiak is a vasúti sínek alatt kerültek kialakításra. 

Itt is találtunk egy templomot (Kanda Myojin Shrine), ahol épp japán elő zene szólt. Itt is ettünk egy kis streetfoodot. 

Shibuya városrészben (Harajuku, Takeshita Dori) még jutott idő a divat majmolók és az őket ellátó üzletekre: gondolom már nem kell említeni, hogy itt is hatalmas tömeg hömpölyög az utcákon. 

Hazafelé még ettünk egy könnyebb vacsorát. 

Tokió 1.

Az első ébredés után még sikerült elaludni és csak fél kilenckor felkelni. Ezzel a jetlag nagyjából el is van talán intézve. Napközben egyszer ugyan elálmosodtam, de túl is lendültem rajta. 

Mást nem is tehettem, mivel a reggeli (a szállodában a szobához jár: tojás, virsli, dzsem nem túl szellemes kombója) után este kilenc-tíz között értünk vissza a szállásunkra. 

Első utunk a Tokyo állomásra vezetett (internet SIM és a vasúti béreltünk elintézése véget), majd a császári palota látogatható keleti kertjét néztük meg. 

A viszonylag új Tokió Nagyváros Kormányzati Épület 45. emeleti kilátószintjéről ingyen meg lehet nézni a várost. Innen látszik, hogy Tokió tényleg hatalmas település. (Annyi trükk van azért a kilátó szinten, hogy a legérdekesebb irányba csak az étteremből van kilátás - annak aki azt megfizeti). 

Egy gyors, utca szinten elfogyasztott ebédet követően indultunk tovább. Elsétáltunk a Yoyogi (Shibuya) parkba, ott található a Meiji Jingu sintoista (japán vallás) szentély. 

A késő délutáni kávét követően megnéztük a régi Tokió hangulatát idéző Shinjuku "Golden Gai" utcácskáit a számos öreg kis üzlettel, bárral.

A nap maradékát Shibuya központjában a vásárolni induló  fiatalok tömegével töltöttük. Nem voltunk magányosak. A tömeg hatalmas és szinte minden kapható. 

Estére még egy udon (japán tésztás kaja) is becsúszott. 

Érkezés Tokióba

A repülőút nyugodtan kezdődött. Tulajdonképpen nyugodtan is ért véget.  Közben kicsit hosszú szünet volt Dohában (kb 6-7 óra). A repülőn sikerült elég jól aludni.

A határátlépés nagyon gyorsan megvolt, csomagok is elég gyorsan megjöttek. Adat SIM-et nem kaptunk, mivel a kinézett épp kifogyott. Aztán indult is a vonatunk a városba. 

A hasonló nevű szállodába mentünk (benéztem a mienk nevét), így még egy metró megállót kellett tolni. Végül sikeresen megérkeztünk és egy kis berendezkedés után aludni tértünk. 

Fárasztó volt a hosszú repülés (kb. 6 óra, 7 óra várakozás és 9+ óra). Hazafelé csak rövidebb megálló lesz. 

Újra - Japán

Úgy adódott, hogy lengyel barátom egyik fia hosszabb időre Japánba utazott. Ez jó apropónak tűnt egy utazásra és hagytam az apuka által rábeszélni magam az utitárs szerepre.

Igyekeztünk olyan utitervet összerakni, hogy számomra is legyenek új helyek, de persze magában hét év után érdekes lesz visszatérni ebbe a különös országba.

Nagyjából ezekre a helyekre tervezünk elmenni: térkép

A nagy távolságokat a Japan Rail Pass (Japán vasúti bérlet) 14 napos változatával fogjuk áthidalni. Az oda-vissza utat a Qatar Airways biztosítja az új reptéren (Doha) keresztül.

A többi rajtunk múlik ;-)