2013. április 14., vasárnap

Yangon 3.


Reggel már vízhatlanul teszek egy kis sétát.



Ugyan még csak a készülődés zajlik (próbák, technikai előkészületek, kirakodás, stb.), de már a lelkesebbek így is locsolnak. Természetesen vödörrel jobb, mint valami kisebbel. A turista érdekesebb, mint egy helyi. Amire visszaérek csurom vizes vagyok.



Megnézem a közeli TV-s étteremben a F1 esélyét. Semmi. Marad az F1 app. A szállás netje épp elég hozzá, bár ennek a sebessége is változékony, most szerencsém van (a kávémhoz is kapok - ingyen - forróvizet).
Elindulok ebédelni, pár sarokkal odébb beülök egy kajáldába - addigra természetesen már félig vizesen. Turisták ismét előnyben.



Még beljebb sétálok. A fő színpadon könnyűzenei koncert, rendőrök bőven (némelyiknél gépfegyver), egy emelvényről (a színpad mellett) lelkesen locsolják az arra tévedőket, köztük is leginkább a sorban elhajtó teherautók platóján egyébként is már csurom vizesen érkezőket. Bizonyára többször elhajtani itt jobb ...

Máshol a slagosok mellett egy-két tűzoltó fecskendős is besegít. Zene bömböl szinte mindenhol: a színpadok mellett kisebb locsoló közösségek környékén, házaknál. Sokszor ismert slágerek helyi szöveggel.

Ha már szó esett zenéről, meg kell említenem egy helyi zenekart, bár hallani semmit nem hallottam tőlük.



Amiért érdekesek, az a nevük és a szimbolikájuk: Iron Cross (a hitleri vaskereszt sassal -nekünk elég félreérthetetlen). Szerepel pólókon, újságban és ez itt senkit nem zavar.

Amire visszaérek a szállásra, újabb garnitúra ázik át rajtam.

Olvasok, este elmegyek a szomszédos étterembe, kiváló halat eszem. Sör. Alvás.

Nincsenek megjegyzések: