Kalaw

Nyolc óra buszozás után megérkeztünk. No komment.

A buszon egy tajvani utastársnőm adódott, vele jól elbeszélgettünk. Az ebédre időzített megálló során csirke curryt rendeltem. Az első falatok után eszembe jutott az útikönyv figyelmeztetése: a csirkét akkor vágják, amikor már nem tojik tovább. :-(

Leszállva egyből segítenének rajtam. A szállásom (Honey Pine Hotel) sétatávolságra.



Két indián is az önjelölt segítők között, az egyiket elhessegetem, amikor már 1 méteres zónán belül van. A másik közli, hogy ő csak a barátját várja ott (közben ő is 1 méteren belülre kerül, a barátja meg cserben hagyta -nem került elő). Odébb cuccolok. Oda már nem jön várakozni.

A helyet az angolok idejében építették ki, bizonyára ez az oka, hogy sokszínűbb a helyi közösség az eddig tapasztaltaknál.



Kalaw kis település a hegyek között 1300 méter magasan. Amolyan kis tanyaközpont. A hőmérséklet kicsit alacsonyabb, mint Baganban. Estére hűvösödik.


A völgyekben élénk mezőgazdaság. Néhány templom, monostor, piac. Trekking lehetőségek (csak helyi vezetővel).

Kis séta a piac körül, egy kis lépcsőzés egy monostorba. Kilátás a városkára.

Én a Pindaya Cave meglátogatására hajtanék. Meg kellene oldani a share taxit, de nem találok sehol megfelelő lehetőséget. Néhány helyen meghagyom a szállásom adatait. Hátha. Marad a probléma reggelre. Ha nem megy, akkor vagy egyedül (drágán)vagy sehogy. Majd meglátom.

A vacsora a szomszédos burmai étteremben ízletes volt: zöldséges curry rizzsel. A helyi vörösbor íze elég fura, kicsit édeskés, az ára borsos. A kóstoló megvolt.

 

Leányka "szerzetesek".