Az utat 2+ órára becsültem az útikönyv és az eddigi buszozás alapján. Meglátva a buszt magát, még többre. Tévedtem.
A jegyet a reggeli indulás helyén lehetett megvenni (a szálláson mondták, hogy nincs elővétel - szemben az eddigi buszozásokkal). 7-kor reggeli, fizetek a szállásért (először kötnek bele az egyik 20 dollárosba: kicserélem), 3 perc séta a szebb időket igencsak régen látott buszig.
Asztalkánál nem ázsiai (indiai, arab, angol vagy ezek keveréke) arc árulja a jegyet. Megveszem, 17-es hely, március 4 ...; kijavítja. Veszek vizet, elnézem az előttünk indulásra készülődő "buszt": nagy teherautó, platóján "galériaszerű" fa felépítmény, rajta emberek, alatta áruk meg egy arc is. Mögötte a földön szék, rajta kis sámli - ez a feljáró. Szerencsésnek érzem magam.
Felszállok a buszomra. A jegyes arc ül a volánhoz. Indulunk. A légkondi nem fog gondot okozni - nem működik. A rugózás sem - aligha van egyáltalán. Összeszedünk még pár utast a városkából kifelé, aztán ami a csövön kifér. A tegnapi taxis a személyautóval fele így se nyomta. A busz, ha nem csak a legszükségesebb alkatrészekből lenne összerakva, szétesne. Szinte mindenkit lenyomunk. Bár a településeken gyűjtögetjük az utasokat, egyszer tankolunk is, mégis 1:15 alatt megérkezünk. Egyedül a lejtökön óvatoskodik az arc: valószínűleg nem Brambo (?) fékekkel vagyunk felszerelkezve.
Még a kereszteződéstől, ahol leszálltam a buszról, megteszek 10 km-t vmi motoros-platós járgánnyal, kifizetek 5$ zóna díjat és már az új szálláson vagyok.
A szállás honlapját magyarok készítették, így a főnök mindjárt kedvesen elbeszélget velem.
A város a turistákkal van tele, akik a tóhoz jönnek. Körülnézek, ebédelek.
Másnapra csónakos kirándulás a terv.
A szálláson össze is jövünk rá négyen (osztott költségek).
Délután olvasok, vacsorára beülök valahova. A szomszédos asztalnál - véletlenül - a tajvani és a barátnői. Átülök, elbeszélgetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése