A reggeli kicsit elhúzódott: számos ismerős bukkant fel, folyt a tapasztalatcsere. Az egyik Mt. Popa-i utitársam is előkerül: érdeklődöm a vonatos "ordinary class" élményei iránt. Bár tömeg nem volt - meséli-, de annyira fapados volt és oly csekély rugózással, hogy a nyolc órás úton az alvás szóba sem jött, igencsak fáradtan érkezve meg. Inkább buszozni fog eztán.
Végül csak eljutottam egy kerékpárkölcsönző helyre, ahol mountainbikeot is láttam már korábban. A váltó is működőképes volt, a fékek -szokásosan felcserélve, de vmit fogtak.
Elindultam a tó keleti partján. Útközben láttam az útépítést közelről: kőtörő gépek, iszonyatos por. Kátrány, füst.
Megtalálok egy borászatot (talán erről beszélt előző nap a német srác?), de korán van még a borozáshoz.
Elérek egy parti falut. Az út persze nem a parton vezet, mert nincs is part a szó klasszikus értelemében. Egy arc dumálni kezd hozzám, átvinne kerékpárostól a másik partra a csónakjával. Most nem.
A falu felé a leágazás végétől híd vezet. A híd mellett várakoznak a csónakok. A hídról jól látszanak a fás-bokros sávot követő rizsföldek, majd az úszó kertek, a termő sávok között csónakkal a kertészkedő emberek. Aztán a falu víz fölé épült házai. A híd úgy ér véget, hogy onnan csak csónakkal van tovább. Az utcák gyakorlatilag csatornák.
Visszasétálok és tovább tekerek. Néhány puccos resort, kisebb falvak, bambusz ültetvények.
Szembejövő turisták szerint már semmi érdekes ... Visszafordulok.
Megállok inni vizet és kávét. Ott látom, hogy már egy óra van. Kicsit tovább megállok ebédelni. Zöldséges curry. Hoznak mellé egy levest, rizst. Amolyan hús- vagy erőleves féle, az alján kevés marhahús (elég kemény), de a leves íze csodás. Hasonló a curry is.
Így jóllakva viszont a csónakázás helyett a borászat felé megyek, állítólag szép onnan a kilátás. Tényleg szép, bár ehhez fel kellett tekerni, de megérte. Víz. Aztán megkóstolom a helyi shirazt: kellemes, de van benne valami édeskés déliesség. Cheddar sajtot is lehet rendelni. Az is jól esik.
Három amerikai hölgy ott ünnepel: egyikük épp 50 éves (40+ lett volna a tippem). Persze hárman kitesznek kb 5-öt (1.2-2.0-1.8 eloszlásban). Panaszkodnak, hogy már ittasak. :-)
A szállás felé focizó fiatal szerzetesekre találok, vannak vagy 30-40-en. Angolul nem beszélnek, de amíg én fotózok, addig néhányuk a kerékpárral köröz. Mondjuk az angol lehetne nekik egy plusz lehetőség, ha tanulnák ...
Kicsit pihenek a szálláson, majd elindulok a naplementében fotózni.
A városban az utcán rengetegen a házaik előtt állnak, várnak valamire. Aztán nagyobb sokaság, zene. Valami készül: már Baganban és a buszból egy másik helyen is volt hasonló. Ott vki azt mondta, hogy adományozó fesztivál.
Elindul a menet, én leülök fotózni. Többféle népies öltözetben, csoportokban vonulnak, sokaknál vmi ajándék(adomány?)-féleség.
A sor véget ér. Tovább megyek, egy faluba tévedek be, a naplemente pedig gyorsan jön. A tóig esélyem sincs eljutni.
Másnap már repülök Ngapaliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése