Inle tó - a tavon

Végül összejövünk öten a szálláson egy hajóra. Nyolc után indulunk, séta a csatornáig, onnan pedig a motoros repeszt a tó felé.



Az Inle tó a környékén élők sokszínűségéről híres. Különböző népcsoportok a tó mentén és - lábas házaikban - a tavon épült falvakban.



Számos csónak még evezővel halad, de sok már a motoros is. A halászok egy lábon állva, a másikat evezésre használva keresik a zsákmányt. Ez nagyon jellegzetes jelenség.



Látványosak az úszó kertek: bambusz póznák között, a tavon kialakított termőterületek.



A termények nálunk is honos zöldségek és persze a parton rizs, ha már víz úgyis van bőven.



Természetesen vannak kézművesek: ezüst, szövöde, szivar. Ez utóbbi elég sajátos: az aprított dohány ízesítve van (pl: méz, cukor, stb.), ez kerül a "szivar levélbe" (ami nem dohány), majd sodorva lezárják. Az íze kellemesen édeskés.



Megnézünk néhány hosszúnyakú (rézkarikák) - épp szövögető - hölgyet. Fiatalok is vannak közöttük.



Öt napos ciklusokban vándorol a környéken a nagy piac. Ott is megállunk.



Természetesen van egy erőteljes túrista szekció, míg a piac többi része ténylegesen a környékbeliek és a városi kereskedők közötti árucseréről szól.

Az emberek jó része a tó körüli, úton alig megközelíthető településekről csónakokkal érkezik, megpakolva az eladandókkal és új szerzeményeivel távozik. Sajnos a környékbeliek sokszínű ruházati hagyományait nem nagyon lehet a forgatagban meglelni: a többség eléggé nyugatiasan öltözik - persze a longyi megvan.
Ebédelünk egy turista étteremben, megállunk egy monostornál.



Visszafelé látjuk a városkából a beszerzett árukkal hazatérőket. Tekintettel arra, hogy a falukban van villany (sok helyen a tóban állnak az oszlopok), sok helyen látni TV-t, műholdas tányérokkal, más elektromos eszközöket.



Valahogy rétegződve létezik itt múlt, jelen és talán a jövő. Kérdés, hogy mivé érik össze.
Kicsi a világ: találkozom a reptéri angolokkal, a minguni kirándulás német arcával is a tavi megállók során. A némettel megbeszéljük, hogy hét körül elmegyünk vacsizni. Végül hat fős asztaltársaság jön össze (+2 kanadai, 1 koreai, 1 francia). A tajvaniak által előző este dicsért, egészben sütött halat esszük. Tényleg baromi jó. Desszertnek elfelezünk egy csokis palacsintát.

Este 10 körül indulunk a szállásainkra. Addigra a város eléggé elcsendesedik. Az éjszakai életet keresők nem Burmába járnak.