Ágyi poloska
Ennek a témának nem örülök, de ez is a csomag része.
Nem ismerkedtem meg személyesen ezekkel az állatokkal egészen tavaly októberig. El Camino-n és más helyeken járt barátaimtól hallottam felőlük számos esetben és számos - akkor érdektelennek tűnő, de utólag - hasznosnak bizonyuló részletet.
Londonban sok lett a "szunyogcsípés". Aztán lassan jött a felismerés: ágyi poloska. Miután a csípés nyoma 4-12 óra után vörösödik-viszket, tenni sokat hirtelen nem lehet. Lehet balhézni a szálláson, másik szobát kérni, de oda magad viszed őket tovább - a holmiddal.
A rovaritó sem sokat segít: képtelenség mindent befújni (kell a fizikai kapcsolat a rovar és az anyag között az eredményhez). A peték pedig erre érzéketlenek.
Az történt, hogy Phnom Penhben az első éjszaka utáni délután valami csípést kezdtem vakargatni az egyik karomon. Aztán a szobában jött a felismerés. Az ágyon ismerős foltok: ürülék (kis szürke foltok) és a holtak vére (éjszaka, amikor lakmároznak, véletlenül elnyomod őket). A ruháim jó része mosodában. Új szoba, írtószer, részleges karantén. Részleges megoldás. Voltak a halottak között nagyok (4-6 mm) és még két generáció (1 illetve 2 mm). Szóval nem is mind látható :-(
Kampotban a szállás előtt terasz. Be sem pakoltam a szobába. Teljes karantén (nagy szemeteszsákok, méreg, meleg). A hátizsákok ilyenkor katasztrofálisak: tele rejtekhelyekkel. Találtam is egy nagy dögöt az indulás előtti ellenőrzéskor az egyik hátizsák eldugott zugában.
A tulaj arcnak szóltam, hogy mi a szitu. Kérte, hogy a többi vendégnek ne említsem. Aztán másnap meglátom az egyik szobából a lengyel csajt: a karja tele csípésekkel. A helyzet - nekem - egyértelmű. Kérdem, hogy mi történt. Valami hostelben szedte össze. Simán beköltöztek itt a szobába - semmi óvintézkedés. Ez elég gáz. Végül - elutazásomkor - szólok erről a tulajnak (a lengyelek nem szóltak egy szót sem).
A német azt mesélte, hogy a helyiek duriant (q büdös gyümölcs) tesznek a szobába két hétre - ezt a dögök sem bírják....
A londoni történet is csak a lakásomba lépés előtt alkalmazott karanténnal oldódott meg: minden nagy szemetes zsákokba még a lakáson kívül és bele az írtószer vastagon, aztán a napon hagyni napokra. Mosás. Reménykedés.
Miután az élő állatok jól tűrik az étlenséget, a peték pedig két hét után kelnek ki és kezdik önálló életüket, nehéz a teljes mentesítés. A mosást 60 fok alatt túlélhetik, a felett viszont a ruhák is "halnak". Itt is marad a remény.
A jelenlegi történetnek még messze nincs vége. Egyelőre kielégítő az a tény, hogy nem kerültek elő Sihanouk Ville-ben és Pattayán sem. De azért csak óvatosan.
Mennyi is?
Amíg a kamobodzsai oldalon várjuk a "gyorsított határátlépést", felfedezem, hogy egy arc a pultnál helyi SIM kártyákat árul. Több szolgáltatóét is.
Nagyjából emlékszem, hogy egy pár dollár kb. egy hét korlátlan internet (megnéztem korábban a neten). Kérdem az arcot, hogy mit ajánlana: vmit 10 dollárért. Szó szerint kiröhögöm és otthagyom.
Beszélgetek a lettek idegenvezetőjével, mikor az arc 4 dollárért ajánl vmit. Ez OK, nem regisztráltál semmit, betesszük a kártyát a telefonba, még vmi kódok és megy is a net. A második hétre még +1 dollárt feltöltök (szerintem így is 1-2 dollárt kiadtam a kényelemért).
Persze akkor már tudtam, hogy magam fogom az utamat szervezni Siem Reap felé és nem árt a net.
Magyarok
Tegnap együtt vacsoráztam a magyarokkal, akiket a reptérről behoztunk. Ma reggel indultak haza.
Életük első ázsiai útján sok kellemes élményről számoltak be, sokfelé jártak és jól érezték magukat.
Legyen ez biztatás az esetleges érdeklődőknek ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése