Pénteken foglaltam két napra szállást Siem Reapben, az Angkor Wat melletti turista városban. Az e-Visa (vízum) szerdai on-line igénylésére csütörtökön már megvolt a - pozitív - válasz.
Szombaton a kisbusz is időben jött, lett utastársaim (a pár hölgy tagja moldovai útlevéllel utazott) is előkerültek abból a szállodából, ahol 16 éve először laktam Pattayán. A sofőrnek így még segítettem is odatalálni (a Google Ő szerinte két szállodát ismer ilyen néven a környéken - majd megnézem egyszer).
Utastársaim nélkülözik az angolt (bizonyára oroszok igaziból) és nem volt kedvem velük más nyelven küzdeni. Úgy tűnik az igény (inkább a hiánya) eddig kölcsönös.
Az Atlantis Condón ismét rengeteg volt az orosz vendég, egy megpróbált kicsit beszélgetni - egyébként nem zavartak.
A mai kis transzfer kb 7 óra. A határnál másik kocsiba szállunk (én csak akkor, ha lesz hely). Ha nem, akkor majd megoldom máshogy... Ez így alakult.
Három számjegyű utakon haladunk: gyakorlatilag végig elválasztott kétszer két sáv és amolyan leállósáv (a lassabb járművek is ott haladnak) - nagyjából egy szélesebb magyar autóút. Huszonöt éve két szűk sáv volt Thaiföldön egy ilyen út. Ezt lehetne utánozni.
A PoiPet nevű határnál idegenvezetővel kilépés gyalog, majd titokzatos expressz belépés - várakozva (útlevelek el, 20 perc, minden rendben). Öreg busz visz minket a busz terminálhoz, ott egy autó vár. Mivel rám nem számítottak, a sofőr, idegenvezető és a két utas mellé nem akarok beszállni (én sem örülnék, ha a fizetett helyemen egy potyautas miatt kellene nyomorogni).
A várakozás közben a határon kiderült, hogy az idegenvezető, aki a lettek miatt jött, épp oroszul nem beszél. A lettek meg angolul nem. Így lettem rövid időre tolmács, mivel a lettek kínjukban elkezdtek lengyelül megérteni ezt-azt. Végül, némi telefonálás után másnapra ígértek nekik oroszul beszélő idegenvezetőt.
Dél múlt. Nagybusz (16:00-kor), kisbusz (ha lesz 8-9 utas), taxi (ha lesz aki kifizeti). Már lelkileg készültem stoppolni, amikor hirtelen jöttek a kisbuszra befizető utasok. Aztán már ment minden rendben. A kisbusz akár 80-nal is száguldott a kétszer egy sávos széles úton (ahol hárman is elférünk plusz az út szélén a motorosok). A sofőr nem sajnálta a dudát, haladtunk rendesen.
Úgy ránézésre Kambodzsa Mianmar benyomását keltette (GDP alapon - adatok alapján - is hasonlóak). Sok a változás 12 év alatt, de nem elég...
Itt az út jobb oldalán vezetnek, az árakat amerikai dollárban számolják és fizetik is (váltópénz is dollár, esetleg riel, 1USD=4000 riel, KHR).
Este foglalok a neten egy elfogadható árunak tűnő túrát idegenvezetővel (első alkalommal magunk jártunk körbe egy sofőrrel) - elkerülendő a végeláthatatlan alkudozást és az azt követő "kiderül" játékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése