Általában egy körbekerített telken áll pár épület, egy vagy néhány szintesek. Közöttük nagy szabad tér. Egy őrzött bejárat, mellette rengeteg parkoló moped, kerékpár. Ilyen egy helyi általános- vagy középiskola.
A mai első turista programom is középiskolaként működött egészen addig, amíg a vörös khmerek át nem alakították a leghírhettebb börtönévé 1975-ben és egészen 1979. januárjáig működtették Tuol Sleng (S-21) néven.
Akkor is csak - a konszolidáltabb kommunista mintát követő - Vietnam beavatkozása (erre halványan emlékszem gimnazista koromtól) miatt menekültek el a hegyekbe. 12+ ezer ember a hely mérlege, kevesebb, mint 200 túlélő.
Akkor is csak - a konszolidáltabb kommunista mintát követő - Vietnam beavatkozása (erre halványan emlékszem gimnazista koromtól) miatt menekültek el a hegyekbe. 12+ ezer ember a hely mérlege, kevesebb, mint 200 túlélő.
Nem egy felüdítő hely. További részletek itt
A múzeumban összetalálkoztam a holland arccal. Mint kiderült szociológus-politológus egyetemi oktató volt aktív korában. Egy darabig beszélgettünk, majd ez - ismét teljesen véletlenül - folytatódott este a folyóparton, ahol egy étterem előtt találkoztunk, ahová vacsorázni indultam.
A városon kívüli kivégző helyre nem volt már kedvem kimenni. Inkább a városban csavarogtam még és egy kicsit hűtöttem magam a medencében.
A csavargás során még megnéztem a Függetlenségi emlékművet, Norodom Sihanouk király szobrát, az Orussey piacot és vacsora előtt a közeli Onalom pagodát.
A piac egy több szintes zsúfolt épület rengeteg egymáshoz kapcsolódó összezsúfolt standdal.
Kapni mindent lehet. Kaja, ruha, iparcikk. Fülledt, zsúfolt. De volt pár érdekes része.
Kapni mindent lehet. Kaja, ruha, iparcikk. Fülledt, zsúfolt. De volt pár érdekes része.
Hazafelé egy kis helyi kávézóban nagyon finom flat white kerül elém.
A medence körül is kommunikatív nemzetközi társaság jött össze: Indiából énekes, Bollywood-i rendező és színész (első külföldi útjuk, klippet forgatnak), David Vancouverből és helyi, póló üzletet nyitó designer barátnője (el is kezdik az indiánokkal a stáb leendő pólóinak ügyét tárgyalni) - én ekkor indulok el vacsorázni.
Phnom Penh, az ország többi részéhez hasonlóan tele van építkezésekkel. Van már számos felhőkarcoló (többsége eléggé új), de számos kisebb épület is növekszik. Sok új üzlet nyílik, pezseg az élet. Nagyon együtt van még a "mindent az utcán" modell a Starbuckshoz hasonló légkondis megoldásokkal.
Valamikor Bangkok is ilyen volt, aztán a puccosabb részeken valamennyire visszaszorult a "mindent az utcán". Fejlődés. Ezerrel.
Majd meglátom, mondjuk tíz év múlva, hova vezet mindez Kambodzsában ;-) Apró érdekesség, hogy Kambodzsa - hibahatáron belül - kétszer akkora, mint Magyarország (területe is, lakosok száma is).
A legmeglepőbb üzlet a parti sétány mentén, amit vacsorázni menet vettem észre, egy koporsó üzlet volt. Valahogy fura volt az éttermek, szállodák, utazási irodák között.
Volt más szokás is, ami szerintem nem túl állatbarát. Megvehetsz egy zsúfoltabb kaptárnyi madarat és sűrű áldó imádság mellett szélnek eresztheted őket. Ez a szegény madár itt lent kicsit sántikálva menekült ki a kaptárból, de aztán nem repült el, hanem a folyóparton sántikált tovább ... Nem tűnt életbiztosításnak :-(
Volt más szokás is, ami szerintem nem túl állatbarát. Megvehetsz egy zsúfoltabb kaptárnyi madarat és sűrű áldó imádság mellett szélnek eresztheted őket. Ez a szegény madár itt lent kicsit sántikálva menekült ki a kaptárból, de aztán nem repült el, hanem a folyóparton sántikált tovább ... Nem tűnt életbiztosításnak :-(
Aki nem tudott elrepülni
Nem tudom, hogy a parti sétány zászlósora mire fel van ott. Magyar zászló nem volt, lengyel meg minden EU meg sok más igen ...
Ez szintén a parti sétány. Hangos zene, lelkes instruktor és még lelkesebb követők
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése