Emberek

Minden nap egy új élet 

A szállástulajdonos német arccal  és egy másik Kampotban lehorgonyzott, szintén német arccal beszélgettem, amíg a buszra vártam. A másik szerint a helyiek életfilozófiája valahogy úgy alakul, hogy reggel hétkor elkezdődik egy nap, egy új élet, hozza, amit a "kamra" aznapra adott, majd este lefekszel és vége. Aztán jön a reggel és egy új élet... 

Visszaemlékszem a fiatal szerzetes megjegyzésére a tervezésről... 

Német tulajunk mindenesetre inkább tervez: idén nyitott a szállástól pár száz méterre egy campinget és mellette a lakásával egy helyen a helyi felesége működtet egy óvodát. Az ő (helyi) kislánya is ilyen korú, de nagy a érdeklődés a környékbeli ex-pat (ide költözött külföldiek) részéről is. 

Az úri közönségről

Bár Kampot belső részén is volt olyan összetartó társaság az egyik helyen, akikről látszott, hogy messze állnak a turizmustól: amolyan helyieknek tűntek, de láthatóan nem azok voltak. Ők az ex-patek. 

Ahol viszont igencsak sok ex-pat tűnt fel, az Phnom Penh volt. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a szállásomtól a folyópart felé vezető utcában volt a város - egyik (?) - bárokra specializálódott utcája. Na nem Bangkok vagy Pattaya hasonló helyeit kell elképzelni, de azért az üzlet az üzlet, ha szerényebb skálán is. 

Ha már valaki kiköltözik Phnom Penhbe és a kora miatt nehezen mozog, akkor előnyös a közelben lenni. Valószínűleg ezért tűnt fel a turistáktól eléggé elütő úri közönség. 

Két franciaágy 

A földútról nyílik a járóköveken megközelíthető Bamboo étterem Sihanouk Otres 2 partszakaszán. Bal oldalon söntés, jobb oldalon két bevetett franciaágy. Aztán asztalok és székek: kisebbek és nagyobbak, járólapokon, kijebb homokon elhelyezve. Ingyenes WiFi, tető illetve árnyékolók. Mögöttük a tenger. 

Elképzeltem, hogy zárás után a személyzet vagy a tulaj összepakol és szépen lefekszenek az ágyakra. Ha nem is franciásan. 

Érdekes élet lehet. 

A szart elkerüljük 

Amíg Kep mellett nézegetem a sólepárló medencéket, nincs nagy mozgás a környéken. Két arc elcipel valamit, egy harmadik utánuk iramodik. Egy 8 év körüli fiú a közeli sótározóhoz kerékpározik, ahol a motorom parkol. Amire odaérek nyitja az ajtót, mintegy invitálva. Aztán meglátjuk a sóhegy tetején valaki friss ürülékét. Ajtó bezár, irány az épület másik vége, ott a látvány és az illat is rendben van. 

Fotók. Kommunikáció minimális. Már indulóban elhangzik az "One dollár". Nem tudom eldönteni, hogy a remény a kérés vagy követelés húzódik a hang mögött. Szerencsés napot fogott ki.