Phnom Penh

Phnom Penh egy éve is utamba esett. Most viszont sikerült a tavaly kihagyott "Killing Fields" nevű helyre el tuk-tuk-ozni.

Nem egy felemelő hangulatú hely: sok embert öltek itt meg a legkülönbözőbb módszerekkel és helyeztek el tömegsírokba. Korábban maga a hely a kínai közösség temetője volt. Még most is van néhány sírmaradvány itt. 

A vörös khmerek azonban teherautókkal hordták ide az "ellenséget" és saját kedvükre végezték ki őket változatos módszerekkel (merthogy az ellenséggel ezt is meg lehet tenni - csak szólok).

A terület nem nagy. Van egy fa, amire állítólag zenét sugárzó hangszórót szereltek, hogy a környékbeliek ne hallják az áldozatok keltette hangokat. 

Maga a terület nem különösebben érdekes: zöld fű, sírhelyek, pár emléktábla, emléképület (a fenti  képek).

Persze az S-21 iskola-börtön is része volt a túránknak, de erről már korábban írtam.

Az utolsó napunkat a Királyi Palota és a Nemzeti Múzeum volt betervezve, illetve a repülő út Ho Chi Minh Citybe (Saigon).

Nem lehet az ember eléggé gondos és nem lehet megbízni az internet csodáiban sem. Vasárnap volt, de semmi különös. Mégis úgy jártunk, ahogy turista nemigen szeret járni. A  reggeli indulás szokásosan nehézkes volt. Bár a reggeli közben még egyszer meggoogliztam, hogy a palota és a múzeum nyitva vannak-e (igen), kiderült, hogy a palotát 11-14 között bezárják (ami googliból nem jött le),

Persze mi 11 előtt percekkel értünk oda: így ez kimaradt. Ilyen a turista élete. 

 A palota előtt épp fotózkodás volt, végzős diákok:

Belvárosi utcaképek (ha a palotától pár sarok eléggé belváros):

Motorkerékpár javító műhely

Faszén depo

Borbély

Az átlagos utcakép