Erre is jártam már és ebben a posztban írtam is az alagutakról. Most nem buszos túrára mentünk.
A séma
Ahogy említettem, eredetileg nem is volt az útitervben. Azonban Saigon első napján szinte mindent sikerült megnézni, amit terveztünk. Ehhez hozzátartozik, hogy a saját szokásos tempómnál egy kicsit erősebb ütemben haladunk (kb. 10 nap három hét helyett), így nincs oly sok időnk csak úgy lazulni. Így viszont megnyílt hirtelen a lehetőség egy kb fél napos kirándulásra.
Mivel nem volt megszervezve, már előző este próbáltunk valami autós megoldást találni, de nem voltak túl szerencsés ajánlatok. De azért nem tűnt lehetetlennek. Az útvonalterv: hotel - Cu Chi - reptér.
Reggelre sem javult sokat a helyzet. Időnk volt elég, mert kb. 6 óra útra volt kb. 7-8 óránk. Végül egy rendes taxissal állapodtunk meg úgy, ahogy. Őrá még visszatérek.
Az úton ütemesen haladtunk. Majd hirtelen megálltunk. WC. Közben a sofőr szerzett egy (pontosabban három) "menüt": tapioka főzve kókuszlében; cukornád lé duriánnal és zöld tea. Aztán kiderült, hogy ki is fizette.
Végül megérkeztünk. Belépő, kísérő, túravezető a kis spontán csoporthoz.
Felújítások
A helyszín ugyanaz, mint régen. A túra kicsit más. Persze az alaptörténet nem változott, de építettek pár "turistásított" alagutacskát. Hála társaságomnak most fotók is jönnek a le- és felfelé vezető utamról (lásd a poszt végén).
Más részeket is felújítottak, a túrából pedig kimaradt pár sztori. A lényeg azért átjött.
Sofőr
Az arc ment a sávok között, mint a golyó. Hihetetlen rutinnal szúrta ki a lehetőségeket és szlalomozta végig az utat. Itt valamiért a jobbra tartás nem divat, a teherautók is a belső sávban cammognak. A motorosok pedig inkább jobbra, de nekik sokszor van motoros sáv is. Viszont ott autóval is lehet menni. Az arcnak volt valami speciális dallam dudája. Nem sokat pihent. Viszont a motorosok többsége ettől még inkább jobbra húzódott. Az üres kanyargós úton tán nem volt oly otthonos, de visszafelé ismét elemében érezte magát a főútra visszatérve.
A fizetéskor az egyébként lelkesen lépkedő taxióra már sokat mutatott. Azonban ő ennél egy kicsit kevesebbet kért (plusz ott volt még a fentiekben említett meghívás is). Végül nem éreztük átverve magunkat. A sietségének köszönhetően a reptér előtti kajáldák egyikében meg is tudunk szép nyugodtan ebédelni.
Repülés
A VietJet járatával indultunk tovább Da Lat-ba.
Lefelé 1,
2
3
4
felfelé 1
2
Egy barátságos csapda az amerikaiaknak
Egy parancsnoki lejárat
És egy "ex-katonai" csoport (tán helyiek?) és a látogatók egymásra találása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése