Pattaya ismét

Az Atlantis Condón töltök három napot a haza indulás előtt (itt laktam egy éve is). Jó ide visszajönni. Kamobodzsai futótársam elutazott ma reggel: nem jön a napokban futni, cserébe viszont van erre a pár napra egy robogóm. 

Az első reggel egy futással kezdődött a tengerparton (előbb ébredtem, mint terveztem). Szeretek itt futni. Semmi különös és mégis van valami kellemes hangulata :-) 

Némi rendezkedés és reggeli után elindultam F1 idénynyitó futamot nézni (itt pont délben kezdődött). Sajnos a szokásos helyen csak a takarítónő volt ott és nem akarta sem bekapcsolni a tv-t, sem rám hagyni, hogy kapcsoljam be :-( 

Egy gyors tankolás után a bárok környékére mentem, az egyik helyen nagyobb társaság volt és a képernyőn valami F1 - internetes adás. A vendégek finnek, legalább tízen, a közvetítés is finn nyelven ment (ha a magyar hasonlóan hangzik, mint a finn az idegeneknek, akkor elég idegesítő lehet egy idő után). 

Többen Raikönnen szerelésben. A helyi "telekomos" szerelő épp routert jött cserélni és nem értette,  hogy a gondos, lassú munkája miért okozott oly nagy felfordulást 11:58 körül. Aztán minden megoldódott és épp elkaptuk a második rajtot. 

Az külön öröm, hogy Vettel nyert :-) 

A délután egy kis vásárlás, fürdés, zápor, vacsora kombóval telt. 

A következő nap tartós esőre virradt és maradt is így kora délutánig. A futás helyett egy kis konditerem, majd munka és az elutazás előtti dolgok. Estére egy japán étterem.

Az utolsó napon már szép napos a reggel, megvolt a futás, pihenés, masszázs, pakolás és este a busz a reptérre. 

A buszon is van csomag és súly korlátozás (ez új: egy nagy csomag, max 20 kg és egy kézipoggyász; súlyosabbért, többért fizetni kell), ami rendben is lenne. A mindenes hölgy (jegyellenőr, csomagcimkéző, csomagpakoló), alacsony thai középkorú hölgy, a busz mellett megemeli az előttem álló arc csomagját és már kéri is a többletsúly díját (a váróban van mérleg). A fazon nagyon ideges, szentségel és fizet. Közben a hölgy viselkedése is csak a bunkó szóval írható le pontosan és tömören. 

Kérdezi az én csomagom súlyát: 18 kg mondom (csak úgy becsülve), a hölgy: cinikus vigyor, emelés, túlsúly árazás, buszjegy elkobzása - a nyomaték kedvéért. Tiltakozom, ismét bunkó, végül beviszem a csomagot a mérleghez: pont 18 kg. Erre elhúz (se egy elnézést vagy vmi...)  Kár szerintem ezt ilyen lehúzósan intézni :-( 

A repülés a Qatar Airways járatain simán telt és a budapesti landolás után a poszt is kikerült. 

Így repült el egy újabb tavaszi utazás :-) 

Egyebek - Új-Zéland

Víz

Furcsa dolog, hogy Ázsiában nem iszol csapvizet, hacsak külön nem jelölik, hogy az iható (no meg el is hiszed nekik). Új-Zélandra érkezve rutinból vettem egy üveg vizet - aranyárban. Ekkor tudatosult bennem, hogy itt iható a csapvíz is, hacsak külön nem jelölik, hogy az nem iható (ezt itt érdemes elhinni). 

Így aztán sok csapvizet ittam. A déli szigeten nagyon jó a víz minősége (az íze is). Átkompozva az északi szigetre a csapvíznek amolyan magyaros mellékíze lett szinte mindenhol. Ez furcsa volt, az okát nem tudom. 

Van még egy olyan szokás Új-Zélandon, amit nem árt tudni: bármilyen kávézóban, étteremben, ahol fogyasztasz valamit ingyen hoznak vizet az asztalodhoz vagy találsz kikészítve és kiszolgálhatod magad. Ha van vizespalackod, azt is szívesen megtöltik (benzinkúton is). Ezt jó tudni ;-) 

Visszaérve Ázsiába újra veszed az ivóvizet - itt viszont legalább olcsó. 

Repülő 

Az AirAsia járatain sokat utaztam. Diszkont, de az a barátságos fajta. Most a hosszútávú járatát is kipróbáltam és ár-érték arányban nem lehet rájuk egy rossz szavam sem. Persze a jó árat ki kell fogni... Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy ilyen "kifogott" ár híján már szegényes a fedélzeti szolgáltatás (se személyes monitor, se közös tv, nincs takaró, kaja, pia ingyen). 

Tranzit (Gold Coast)

Egy repülőnyi ember leszáll a gépről: oda viszont biztonsági ellenőrzés nélkül nem kerülhetett. Mire fel a cirkusz újra?  Értem én, hogy a helyiek felelnek az induló járatokért és így kötelesek végig csinálni a procedúrát. 

Azt már nehezebb érteni, hogy az utasok miért úgy viselkednek, mintha életükben először esnének át ilyen ellenőrzésen. 

Az ilyen kellemetlenséget is be kell kalkulálni az árakba és az értékekbe.

Kínai repülőjegy 

Nehezebb bekalkulálni a kínai légitársaságok és a helyi hatóságok ügyeit. Sokan éltek át kellemetlenséget az átszállások során. Sajnos ezt most szűkebb környezetem kárán magam is tapasztaltam. 

Nemzetközi jegyet úgy adtak el, hogy abban a két nemzetközi járat között egy helyi (országon belüli) járat is volt beszúrva (be kell lépni az országba és ki is kell onnan lépni). Erre viszont a tranzit vízum nem alkalmas. Tehát rendes, kétszeri beutazásra alkalmas vízumot kell szerezni az oda-vissza útra, ha ez leesik neked, azután hogy vettél egy jegyet. Ha nem, megszívod. 

Egy arc azt is mesélte, hogy a tranzit során kihallgatták és arról faggatták, hogy miért Kínán keresztül utazik (az igazság, hogy olcsó a jegy nem hatotta meg őket) :-( 

Kiwis (Kiwik) 

Ettünk kiváló olasz kiwit. Azt árultak. A helyi kiwinek majd most, ősszel lesz a szezonja. Majd otthon biztos lesz a boltokban. 

Nem láttam most viszont kiwi madarat. Mivel éjszakai madár, a szabadban nem is nagyon lehet vele találkozni. Azonban vannak kiwi házak, ahol az éjjel és a nappal fel van cserélve (megvilágítás) és ott megfigyelhetők. Ez most kimaradt. 

Ami kimaradt 

Ami még kimaradt - a teljesség igénye nélkül: találkozás kea-val (helyi intelligens papagáj féle), Milford Sounds, Glow worms cave (világító állatkák barlangban), Aucklandtől északra elmenni illetve a déli sziget északkeleti és teljes déli része) 

Szóval még érdemes lehet visszmenni. 

klia2

A cím a Kuala Lumpur International Airport 2 (diszkont terminal) rövidítése.

Az itt töltött 12 óra miatt érdemelt ki egy külön posztot. 

Aucklandből rendben elindultunk (bár rosszul emlékeztem az indulásra, de a kocsi leadása miatt eleve időben mentem. Még egy gyors kaja is belefért :-) 

A Gold Coast (Brisbane) megálló ismét a lelkiismeretes és aprólékos biztonsági ellenőrzéssel telt. Ez van. Majdnem végig aludtam (ablak melletti helyet sorsolt a gép és az sokkal kényelmesebb, mint középen). A hajnali négy utáni érkezést követően két  korábbi bangkoki AirAsia járatra történő feljutási kísérlettel folytattam, de minden nekem sem sikerülhet. Ki kellett várni a délután 4:10-es járatot (erre szólt a jegyem). Végülis harmad árért lehet várni is ;-) 

Ami viszont a helyzet előnye lett, az a F1 időmérő, mely az egyik tv-n ment és éppen időben ért véget a járat indulása előtt. 

Egyébként a reptér elég tűrhető, sok a hely, el lehet lenni. Az egyik Lounge-ban, ahova be tudtam menni még egy zuhanyozás is belefért. 

A várakozás közben egy arc mesélt a kínai átszállás nehézségeiről. Úgy tűnik nem csak a mi utastársunknak gyűlik meg a kínaiakkal a baja. Hát csak óvatosan az olcsó jegyekkel.....

A nap végére még maradt két buszozás (a diszkont reptérről Bangkok fő repterére és onnan Pattayára).

Régebben a repterek közötti buszra jó volt a repült AirAsia boarding pass. Most nem. Induló járat kell a másik reptérről. A szerdai hazafelé útra szóló repjegy email mentette meg a helyzetet (az arc jól megnézte, kiírta a járat számát, de a dátumot nem figyelte - a specifikus bürokrácia diszkrét hibája :-) 

Pattayán már vártak és el is borozgattunk egy darabig, megbeszélve az új-zélandi tapasztalatokat. 

Hobbiton és Auckland

Némi nyűglődés után maradtunk az eredeti programunknál és aranyárban megnéztük a Gyűrűk Ura forgatásához épült települést. 

A közel két órás vezetett túra során a számos film számos - általam nem ismert - jelenlétére hivatkozott az idegenvezetőnk és próbálta érdekességekkel fűszerezni mondanivalóját. Ha ismerném a filmet nagyon érdekes lett volna, de így is nagyon szép helyen voltunk és tetszett a program. 

Délután már Auckland felé autóztunk jó ütemben. Az idő szomorkás volt, így - mivel utastársamat északon kellett kitenni -, megálltunk az első napokban kimaradt Tengerészeti Múzeumnál és megnéztük az érdekes kiállítást. Mind a maorik és rokon népek hajózási története, mind a gyarmatosítás utáni eszközök bemutatásra kerülnek. Szóval ez a hely is megér pár órát. 

Az utastársam marad még ismerőseinél két napot én pedig leadtam a reptérnél a kocsit és felszálltam Thaiföld felé az AirAsia járatára. 

Good Bye New Zealand ;-) 

Rotorua

Itt jártam már 1993-ban és akkor is nagyon megfogott a vulkáni örökség még látható része. 

Wai-O-Tapu 

Számos területen lehet vulkáni utójelenségeket látni. Talán ez az egyik legérdekesebb. Itt voltam már és sok töredékes emlékem volt a helyről, melyeket jólesett feleleveníteni. 

A délelőtt 10 után némi mosószappannal működésre késztetett gejzír nagyon látványos (anno a környező helyen tartott rabok mosás közben így fedezték fel magát a gejzírt a melegvízű forrás alatt). 

A séta a további jelenségek között különböző kioldott ásványoktól más-más színben feltörő víz, gőz és az ezekből kialakuló lerakódások mentén vezet. A helynek enyhén kénes illata van. 

Rotorua 

A város Kuirau parkjában is láthatók vulkáni jelenségek, de közel sem olyan látványosak. Az itt kezdett sétánk egy maori falun keresztül vezetett a város mellett elterülő Rotorua tó partjára. Kis pihenés után elindultunk utolsó szállásunkra, Matamata városkába. 

Ugyanakkor nem sikerült a számos maori kulturális show közül olyat találni, ami nem tűnt amolyan "echte ungarische folklore" jellegű lehúzásnak. Így ezt inkább kihagytuk.

A vacsora Matamataban friss sült sügér volt, ami igencsak finomra sikeredett. 

Tongariro Crossing

Tongariro Crossing 

Ez a leghosszabb trekk a kirándulásunk során: közel 20 km a környező vulkánok között vezető ösvényen. 

A szomorú valóság pedig úgy kezdődött, hogy az időjárás előrejelzés alacsony felhőket és szemetelő esőt (drizzling) jelzett előre (és nem tévedett - utólag már tudjuk). 

Szóval kicsit szomorú reggel volt az ébredéskor (6:15), de semmi dráma. A parkolóban még mindig minden száraz (7:45). A busz, mely átvisz az indulási pontra már útközben törölgette az ablakot (8:15). 

A szemetelő eső nem egy tragédia, de 5 órán keresztül van már hatása: teljesen átázott cipő, nadrág, alsó, erősen nedves esőkabát és az 1200 méter szintelmélkedés miatt izzadt ruha alatta. A hátizsák jó része átázva. A felhőknek köszönhetően a látótávolság minimális - még jó, hogy olvastam korábban arról, amit ma nem vagy alig láttam. A szél szintén jól jött a felső szakaszon: hűtött és eljuttatta a vizet az öltözékem még száraz zugaiba is.

Ugyanakkor láttuk két szép kráter tavat, holdbéli tájat vulkáni kőzetekkel, esőerdőt (esővel :-)), és sok hozzánk hasonló lelkes turistát. 

A kérdésre, hogy egy ilyen távot mennyi idő alatt lehet letolni, biztos 6-8 órát mondanék. Más a válóság: nekem 5 óra alatt sikerült. Nagyon vágytam a száraz ruhára, ami szerencsére a parkolóban lévő autóban volt. 

A Taupo Lake mellett indultunk Rotorua felé. Itt fedeztem fel, hogy a fényképezőgépem is megadta magát az esőnek. Valószínűleg túlságosan beázott. Remélem kiszárad és újra működni fog (bár műszakilag nem kell így lennie). 

Maga a trekk - a hágó környékét leszámítva - nagyon könnyen járható, a fenti szakaszon van némi laza vulkáni törmelék. 

Waikite Valley Thermal Pools 

A délután már ebben a szabadtéri termál fürdőben talált minket. Jól esett a nedves trekk után és talán a megfázás kockázatát is csökkentette. Majd holnapra kiderül. (Kiderült: a megfázást megúsztam

Maga a fürdő egyszerű hely. Kültéri medencék különböző hőfokra kevert termál vízzel. Öltöző, kávézó. 

Az este a kárelhárítással telt. Egy vacsora persze belefért Rotoruaban. 

Wellington

A reggeli után vendéglátóink dolgozni, mi várost nézni indultunk. Bár a lakásból szép kilátás nyílt az öböl bejáratára, a város innen nem látszott. 

A kocsival leálltunk a Te Papa Múzeum parkolojában (fizetős) és tettünk egy sétát a belváros felé. Az épületek inkább modernek. A belvárosból Cable Car vezet fel a hegyoldalba. Onnan már jobb kilátás volt az öbölre. Lesétáltunk a botanikus kert mellett vezető úton. 

A városban vissza indultunk a Te Papa Múzeumba. Ott a maorikról (itteni őslakosok) megnéztük a kiállítást (ingyenes). Egy kávé után indultunk négy+ órás utunkra Turangi felé. 

Megálltunk még vásárolni a kormányzati negyedben: itt még a St. Paul katedrális és a Parlament épülete esett utunkba. 

A hosszú út egy része sivatag jellegű száraz földek között vezetett. Aztán ismét kizöldült a táj. Turangi üdülőhely kissé kihalt volt, de így is találtunk vacsorát. A szálláson foglaltunk helyet a másnapi transzfer buszra.

Picton és a komp

A mai reggel (a szállás scone - pogácsa - reggelije után) egy rövid trekkinggel kezdődött: a Tirohanga Track a Hill Top View pontra vezetett, ahonnan gyönyörű kilátás volt a Malborough Soundra. 

Ezt egy rövid városnézés és kávézás követte. 

A délutánt az északi szigetre induló kompon töltöttük (több, mint öt óra a be- és kihajózással együtt). Az első óra a Sound vizein telt, itt is nagyon szép látvány fogadott minket. 

Az előző este motorosok meséltek az átkelés során látott delfinekről, de ez nekünk sajnos kimaradt. 

Estére, már Wellingtonban utastársam magyar ismerőseihez mentünk aludni (no meg vacsorázni, inni, beszélgetni).

Picton és a komp fotó

Abel Tasman fotó

Abel Tasman Nemzeti Park

A mai nap programja egy 12 km-es (ami kis kitérőkkrel 15 km lett) trekk volt az Abel Tasman Nemzeti Parkban. 

A reggel egy fél órás buszozással kezdődött a szállásunkról, majd egy egy órás hajóút következett a tengerpart menti öblök mentén. A reggeli felhők eltakarták még a napot és a szél is elég hűvös volt. 

Délutánra szép napos idő lett. A Medlands Bay öbölben szálltunk ki, megnéztük a közeli Bark Bay-t, majd a túra hol a parton, hol a környező erdőkben vezetett egészen az Anchorage Bay-ig. Innen délután hajóval tértünk vissza a kikötőbe, majd busszal a szállásunknál várakozó autónkhoz. 

Talán jobb lett volna az egyébként ingyenes busz transzfer helyett a saját autóval eljönni a hajóig (az ajánlatos foglaláskor a szálláson javasolták a buszt a parkoló telítettségére hivatkozva. Elfértünk volna...).  Annyi előnye volt a busznak, hogy a sofőrünk odafelé mesélt pár érdekességet a környékről. 

A nap zárása egy - chowder vacsorával együtt - három órásra nyúlt autózás volt Picton felé. Az esti meglepetés a temető melletti, stílszerűen "Tombstone" (Sírkő) nevű backpackers jacuzzija volt (forró vízzel). Itt mesélt a kompot kísérő delfinekről egy motoros arc. 

Pancake Rocks és Westport

A kései érkezés miatt a Pancake Rocks (Palacsinta sziklák - amolyan rakott palacsinta jelleggel) megtekintése reggelre maradt. Az eső lassan elállt - ismét szerencsénkre. 

Egy erdei trekk (Truman) a közelben: úgy emlékeztem - rosszul -, hogy ott fókákat lehet látni. Hát nem. Azonban szép esőerdőn keresztül sétáltunk le a tengerig vissza. 

Persze a fókák sem maradtak ki.  A Westporthoz közeli világítótorony megtekintése után rátaláltam a fóka kolóniára is, akik simán túlélték az elmúlt kilenc évet (akkor jártam itt utoljára - csak semmi politika). 

A nap további része utazás volt egy ízletes indiai vacsorával kombinálva (csirkés tikka masala). 

Franz Josef gleccser és Shanty Town

Reggel sem lettünk sem okosabbak, sem gazdagabbak. Maradtunk a trekkingnél a gleccser végéhez. Felmenni gyalog erre sem lehet ugyanazon okból. 

Franz Josef gleccser trekking 

Mivel én a Fox gleccseren már jártam, a Franz Josef mellett döntöttünk. A parkolótól az út a valamikori gleccser helyén vezet felfelé a jelenlegi végéhez, mely egyre feljebb húzódik (felmelegedés). Maga a gleccser 2-6 méter/nap sebességgel halad lefelé. A végét csak kb. 500 méterre lehet megközelíteni. Így is nagyon monumentális látvány. 

Shanty Town 

Egykori aranyláz helyszíne, egy skanzen, amit lassan fejlesztenek. Jórészt a XIX. századi életviszonyokat lehet megismerni itt. Kicsit "vadnyugati" stílus, de azért új-zélandi. 

A zárásig el is voltunk itt. 

A vacsora Greymouthban ért minket. Azt sejtettem, hogy a leendő szállásunk körül nem lesz túl sok étkezési lehetőség, ezért döntöttünk a korábbi városi megálló mellett. Nagyon finom és óriási adag gombakrém levest ettünk és egy kis spenótos quiche-t.

A szállás Punakaiki tengerpartján volt. Kár, hogy későn értünk oda, mivel a tenger is szép látvány lehetett nappal. Az estét mosásra szántam (volt mosó- és szárítógép) és egy kis vörösborral merítettem bátorságot a feladathoz. 

A nyugati part felé

Wanaka kihagyhatatlan látványossága a Wanaka Tree, egy fa, mely a tóban áll. Igaz, hogy most épp a tó vízszintje elég alacsony és a fa száraz lábbal épp elérhető, de ez nem mindig van így. 

Reggel programunk a fának - a tóparti sétaúton elérhető - meglátogatása volt. Elkészültek a fényképek - állítólag ez a világ legtöbbet fotózott fája. 

Makarora egy kis turista központ a Haast átkelőn, ami a déli sziget hegyvonulatának keleti és nyugati oldalát kapcsolja össze. Itt csak egy rövid erdei túrát tettünk. Egy stoppos amerikai utasunk innen indult több napos túrára a környező hegyekbe. 

Útközben kényszerű pihenőt okozott az, hogy a Wanaka tóból egy helikopter épp vizet szállított több körben egy kőomlás következményeinek a felszámolásához, hogy az út újra biztonságosan járható legyen. 

Haast környékén lenéztünk a tengerpartra: kietlen táj és sandfly-ok. Néhány fotó után tovább álltunk. 

Utolsó érdekesség erre a napra a Matheson Lake. A trekk körbe vezet. A tóban nagyon szépen tükröződik a környezete. Sajnos a felhők a naplemente látványától megfosztottak minket, de azért nincs mire panaszkodni. 

A szállásra hajtottunk és egy kellemes vacsorával zártuk a napot. A backpackers közös zuhanyzója (ez az első ilyen szállásunk) nem aratott utastársamnál nagy sikert, de aztán a tisztaság utáni vágy győzött.... 

Az este nagy kérdése a helikopteres gleccser túra volt (kb. 90.000 Ft/fő). Máshogy a gleccserre (mármint a jégre) jelenleg nem lehet feljutni (korábban voltak trekkinges vezetett túrák, de a lenti szakaszok instabilitása miatt ezeket leállították). 

Wanaka 2

A mai nap a Federal Dinner's kávézóban kezdődött egy kiadós reggelivel. Ide nem véletlenül jöttünk: egy nagyon kedves barátom dolgozott itt pár éve és küldött velünk némi apróságot volt kollégáinak. Ők nagyon örültek a nem várt látogatásnak, mi pedig a finom reggelinek (természetesen fizettünk érte).

A nap hat órás programja a Roys Peak trekk volt. Az 1500 méternél magasabb csúcsról gyönyörű kilátás nyílt a környékre. A trekken 1200+ méter a szint emelkedés. Kicsit alulterveztük a vízszükségletet, de simán leértünk. 

A csúcsról gyönyörű volt a kilátás a tavakra és a környékre, beleértve a déli Alpok távoli havas csúcsait is. Megérte a küzdelmet. 

A városban még meglátogattuk a barátom másik ismerősét is a Ruby's moziban - amolyan XX. század közepi amerikai hangulatot árasztó hely. Fura, de kellemes. Elbeszélgettünk az ismerőssel, majd vacsoráztunk az előző nap már bevált helyen. 

Ott egy ír-angol házaspár mellé ültünk le és beszélgettünk el velük (előző nap amerikaiak voltak az asztaltársaink).

Wanaka 1

Reggel egy rövid autózás után a Diamond Lake és Rocky Mountain kapcsolódó trekk volt az első programunk. Innen gyönyörű kilátás van a Wanaka melletti Lake Wanaka és Hawea tavakra. Ez különösen szép volt az elmúlt napok esőzését felváltó szikrázó napsütésben. 

A következő programunk a Puzzling World labirintusa és egyéb érdekességei voltak.

A szállás elfoglalása után egy kis tó parti naplemente még színesítette programot. 

Vacsora a Big Fit étteremben, amolyan összeválogatós egy tál kaja. 

Wanaka 9 évvel ezelőtt eléggé csendes város volt, estére "bezárt". Manapság számos hely várja a turista tömegeket és nyüzsgő élet van egész nap. 

Lake Tekapo és Sealy Tarns

Még mindig esett reggel. A mai a leghosszabb nap a levezetendő kilométerek tekintetében: majd 400 km.

Az eső lassan alábbhagyott, itt-ott a nap is kilátszott a felhők között. 

Az első megállónk a Lake Tekapo, melynek partján egy ki templom és tőle nem messze a juhászkutya szobra áll. Ez utóbbi úgy kapcsolódik a templomhoz, hogy a pásztorok legfontosabb segítője,  míg a templomot a "Jó Pásztornak" emelték (a jó pásztorok). 

A MtCook lenne a mai fő program. A hegy a felhőkbe burkolózott. Azonban az esőszünetet kihasználva a Sealy Tarns trekket sikerült teljesíteni. A 600 m szintelmélkedés szép kilátással kecsegtetett, de sajnos a felhők miatt a látvány eléggé fényszegény volt. Persze maga az út így is jó élmény. 

Az este egy thai étteremben végződött, finom pad thai mellett arizonai turistákkal osztottuk meg Trumpról nézeteinket. 

Christchurch

Utam legszomorúbb napja. Eredetileg két utastársam csatlakozott volna ma Magyarországról, de sajnos egyikük - részben az én figyelmetlenségemnek köszönhetően - nem jutott el idáig. 

Így innen ketten utazunk tovább :-( 

A reggel esős volt, mint az előző nap. Ennek ellenére lassan elindultam a városba.  A reptérre kora délután kellett kérni.  Előtte felettem a városban az autót és csináltam egy gyors bevásárlást. 

Addig a reggelin kívül a változó intenzitású esőben megnéztem Christchurch pár éve földrengés súlytotta belvárosát: a sok építkezés között már sok új épület áll.  Számos régebbi épület még a felújításra vár. 

A város működik. 

Délután utastársammal az enyhülő esőben bejártuk a város távolabbi részeit is. Vacsora egy hangulatos kis kávézóban (ezek amolyan éttermek is).

Stoppolás helyett

A következő állomás Christchurch. Kb. 500+ km. A tervem az volt, hogy autóstoppal megyek. Stoppolni könnyű itt és fel is vesznek. 

Szerdán az időjárás előrejelzés elég nagy esőt jósolt szombatra (ekkor voltak az áradást okozó esők az északi sziget északi részén). 

Elkezdtem más megoldás után nézni. Így akadtam rá a "Transfercar" oldalra (bérautót kell elvinni az egyik helyről a másikra, nincs bérleti díj,  csak a benzint kell fizetni, no meg a büntetésesket és az önrészt, ha baleset történik) és - harmadikként - bejelentkeztem egy Nelson-Christchurch repterek közötti fuvarra szombatra. Legnagyobb meglepetésemre másnap jött az email, hogy enyém a "munka". 

Nelson repterére a barátaim épp szombaton repülő ismerősei vittek el délelőtt (őket egy helyi Facebook csoporton keresztül leltük fel ez ügyben).

Az út sima volt, de végig esett az eső. Volt egy csúnya baleset: többször megpördült, összenyomott autót mentettek :-( 

Útközben döbbentem rá, hogy eddig milyen szerencsés is voltam az időjárással. 

Stoppos sem volt, kivéve egy német lányt, akit persze fel is vettem a nem túl öreg Toyota Corollába. 

Te Waikoropupu Springs és a Pupu Hydro trekk

A Te Waikoropupu Springs a hegyek kőzetei által megszürt víz feláramlása miatt kialakult kis tó, melyből a víz a tenger felé folyik. 

Állítólag a világ legtisztább forrásvize. A trekk körbe kerüli a kis tavat. Nagyon tiszta, jól látszik a feláramlások miatt mozgó kis kövek tömege. 

A mai másik program a Pupu Hydro trekk. Egy régi kis vízerőmű, melyet mintegy technika történeti emléket üzemképesen helyreállítottak. 

Fent a vízesés vizét részben elterelik és egy kis erdei csatornán elvezetik és egy csövön az erőműhöz eresztik. Ezt lehet egy pár kilométeres körön körbe túrázni. Természetesen gyönyörű erdei környezetben. 

A napot egy reggeli futás nyitotta a parton, majd a reggeli és a kávézás után a kirándulások. 

A délután már másnapi elutazás előkészítésével telt el (mosás, pakolás, munka). Azért volt idő egy ízletes vega pizzára is vendéglátóimmal a vicces nevű Dangerous Kitchen-ben. 

Farewell Spit fotók

Az elozo poszthoz ...

Egy helyi ...

Tengerparti sivatag

... tengerrel

Az eros szel hatasa a hullamok tetejen

Farewell Spit

Wainui Falls

Farewell Spit és ....

Itt, Golden Bay öbölben kötött ki Abel Tasman, aki a modern korban (1642) először járt erre holland hajókkal. Maga a Farewell Spit egy 27 km-es zátonyszerűség tele homokdűnékkel, ami az öblöt nyugatról védi. 

Wharariki Beach 

Igen erős szél volt, míg ott voltam. Kis séta a legelőn. A parton hátszéllel indultam és reméltem, hogy az apály segít eljutni a másik útig, ami a partról visszavezet a parkolóba (ha ez nem megy, akkor széllel szembe kellett volna visszmenni, az pedig hozza a homokot a dűnék felől - időnként olyan erős volt, hogy fájt a homokszemek landolása a bőrömön). 

Egy szikla keskeny ösvényén átjutva sikerült is megtalálni a visszafelé vezető utat. 

Maga a hely gyönyörű: tengerpart, víz által megdolgozott sziklák, homokdűnék és a part zöldben...  A barátaim szerint itt készült az egyik Win10-es screensaver fotó. 

A túra után még egy rövid kaptató az Old Man kilátóhoz, fotók. Ebédre egy chowder (amolyan tengeri kütyüs krémleves). 

Hazafelé még megállok Abel Tasman emlékoszlopánál. 

Innen nem messze egy kis túra a Wainui Waterfallhoz. Sandfly-ok (kis légyszerű csípőgépek). Kávé. 

Este pihenés.

Pohara - a környék

A reggeli után megnéztük a környék sziklamászó helyeit egy kisebb futással kombinált túra keretében. 

Hazafelé felvettük a munkára jelentkezett arcot és még egyet, aki előkerült - kertészkedés lesz a feladatuk. 

Otthon a munkák kiosztása után, a ház alatti védett területen egy kis túra. A kőzetek itt rengeteg barlangot rejtenek, a kis erdőben is több lejárat rejlik és néhány mélyebb szakadék. Komoly balesetek is előfordulnak itt. Annyira sűrű a növényzet, hogy annak ellenére, hogy hallod a járműveket, fogalmad nincs a kivezető útról. A barátomnak volt ;-) 

Egy kis hangulat surujebol

Egy helyi lakos

 Egy masik "haza"

 Kilatas a csucsrol

 Egy szukebb atjaro kifele

A kijarat

A délután további része az elmúlt napokban elhanyagolt munkákkal telt (ide értve a blog posztokat is). Első - jármű - vezetési próbán is átestem, amikor visszavittem a fiatalokat a szomszéd településre. 

Közben megérkezett egy francia Tantrix játékos és az ismerőse. Velük vacsoráztunk később. 

A második napra egy túra jutott. A cél az Awaroa Lodge kávézója egy kis autózás után: trekking, majd átkelés az apály miatt sekély vízen (víz, iszap homok). Kávé, találkozás a franciákkal és a dagály előtt irány vissza - ez utóbbi nekem futás volt. 

A késő délután pihenés otthon.

Par kep az "atkelesrol:

Pohara - érkezés

Korai repülés után a nelsoni reptéren várt új-zélandi barátom. Pohara felé indultunk. Délre értünk a Wholemeal kávézóba (ami étterem is). Egy sütőtök leves pont jól esett.

A lepakolás után még egy gyors trekking (túra) a Rawhiti Cave (barlang) bejáratához, mely a legnagyobb a maga nemében, tele cseppkövekkel. 

A korai vacsorát követően még maradt idő beszélgetésre, egy reality show jellegű ausztrál műsorra ("Esküvő először" jeligére párok összehozása - amolyan indiai stílusú módon, de itt pszichológusok párosítanak és aztán vagy sikerül együtt maradni vagy marad a kiszállási lehetőség.) Egyszer érdekes. 

Az idő szép, napos, napközben 20+ fok, de estére lehűl. 

Kilatas a haz teraszarol

Auckland

Három tervem volt erre az egy napra, amit itt töltök. Mivel kilenc éve voltam már itt, olyasmit kerestem, ami akkor kimaradt. 

Mount Eden 

A számos vulkáni kürtő egyike, a város körüli legmagasabb pont, szép kilátással. 

A szállástól csak 4 km, kellemes séta kicsit hegynek fel. A kilátás tényleg nagyon szép a teljes környékre, amolyan körpanoráma: minden felé víz, kisebb vulkánok nyomai és a város rengeteg zölddel - kivéve a belvárost. 

Auckland Art Gallery 

Erre az egyik turista kiadványban találtam rá és kíváncsi voltam mit mutatnak meg itt. A belépés ingyenes (kivéve időszaki kiállításokat). 

Bár semmi különös nem volt, érdekes kiállítások voltak kortárs helyi művészek, régi fotók és festmények. 

A harmadik a Tengerészeti Múzeum lett volna, de az idő elment és az ebéd (stílszerűen hamburger combo) után már nem lett volna értelme bemenni alig egy órára). 

Közben a nap kisütött így a tegnap esti Wynyard környékén napozok kicsit, fotó a városról. 

A Queen Street és környéke lett a cél később. A nézelődés jó alkalom volt pénzváltásra is. Az árfolyamok általában 4,5 %-kal tértek el a közepétől :-( A legjobb 2,4% volt. A "Best Rate" helyen, nem volt kivéve árfolyam, de 7%-kal nyitott az arc; mondom neki, hogy az utcán lejjebb volt 2 % körül. Erre beüti a gépébe ezt az árfolyamot és ezen vált. Így végül tényleg ő a "Best Rate" - legalábbis nekem. 

Találok még egy "Warehouse" nevű mindent olcsón boltot és néhány hasznos dolgot itt igen olcsón lehet venni: csoki, póló, sport ruházat. 

Auckland felé

Kuala Lumpur, Gold Coast (Brisbane), Auckland. Hosszú út az AirAsia X járatán, ami egy diszkont. Budapestről a Qatar Airways járatán utaztam. Bár gond nem volt semmi, de azért ég és föld a két világ - különösen 10+ órás út során. 

A Gold Coast megálló során az egy órás szünetet az aprólékos ausztrál biztonsági vizsgálat a sorban állással szinte teljesen kitöltötte. A személyzet valami különös élvezettel vizsgálta át az addig is repült tömeget, kb. 250-en utaztunk tovább... A 250 pedig mintha életében nem esett volna át ilyen vizsgálaton. Egymásra találtak így a népek. :-( 

Az új-zélandi beléptetés ehhez képest sima ügy volt. Azonban a friss élelemre vonatkozó tilalmat komolyan kell venni, jobban ellenőrzik, mint az útlevelet. 

A szállásra érve egy gyors fürdés után, este hét felé bementem a város kikötő körül kiépült - szombat esti élettel teli - negyedébe. Rengeteg új hely nyílt a régi kikötő területén. Szép a belváros innen. 

Az estét egy fish&chip és helyi sör zárta. Az adag nagy, az ára is. Kb minden duplája az otthoninak. 

Bangkok

Ismerőseim, akik először járnak Thaiföldön, időben megérkeztek, bevonatoztunk a szállásra és közös városnézésre indultunk: Siam-MBK környéke, Erewan shrine, Patpong ;-) 

Közben vacsora. Rövid sörözés Mokas, ahogy a 210 cm magas magyar arcot a helyiek megbamuljak. Szep, figyelemben gazdag ket hete lesz Thaifoldon. ;-)

 Bayoke tower a hatterben, kabelerdo ...

Másnap különváltak útjaink. Ők templom túrára indultak, én a szállás környékén néztem körül. Erre laktunk 1993-ban is, amikor először jártam az országban. Nagyon megváltozott ez a környék is. Bangkokrol tobbet ezen a linken lehet talalni.

Vizibusz az egyik csatoran

Befejezésül még egy láb-váll masszázsra ültem be. Jól esett a futások és az előző napi városnézés után. 

Rövid bangkoki programom után irány a reptér (a diszkont) és Új-Zéland. 

Innentől majd a programok és a posztok is sűrűsödnek. 

Pattaya után

Nagyon gyorsan eltelt a két hét. Az utolsó napokon megvolt a lépcsőfutás is a 19-re és volt munka is. 

Egyik délután a kamobodzsai kisfiúval ketten sétáltunk a parton...  Nagyon érdekes volt látni a minket nézegető arcokat és elképzelni, hogy mi járhat a fejükben ;-) 

A Nagy Buddhával egy magasságban egy másik dombon van vmi, ami jól látszik az kondóból,  de sosem voltam ott. Most felsétáltam oda is. Kisebb templom, egy kilátó az öbölre (mint a kondóból) és egy hercegi tengerész helyiek által láthatóan nagy becsben tartott szobra (amolyan emlékmű féle). 

Persze volt sok jó kaja (étteremben, piacon és persze az irodában is).

Egy kis esti tengerparti csendelet (vajon mi van a holgy kezeben?)

A poszt már a bangkoki reptéren készül, holnap indulok tovább. 

Ma még találkozom épp most landolt ismerősökkel Magyarországról és, ha bírják a repülés után, velük csavargunk majd a városban.