A reggel csomagolással kezdődött. A reggeli ismét érdekes kérdés: első reggel felhozták a szobába, mert nem volt még meg a PCR teszt eredménye. Gondoltam, megkérdezem, hogy ma mi a helyzet. A recepciós visszakérdez, hogy van-e teszteredmény. Nincs. Akkor hozzák a szobába a reggelit.
Nem hozták: a hölgy bizonyára rá se nézett a szobaszámra és az adatokra (amiből például kiderült volna, hogy én nem első napos vagyok), csak alkalmazott egy szabályt, melyet megértett, legalábbis azt hihette.
Egy kis csomagolás után lementem reggelizni. Mivel ott mindig kérik a szobaszámot, gondoltam, hogy majd szólnak, ha más az elképzelésük. Nem szóltak.
Nem a reggeli a kritikus kérdés ebben a történetben, hanem a jelenség: mondj valamit, amitől a másik fél megnyugszik (éppen akkor, abban a pillanatban). Aztán majd valószínűleg valaki más fog megküzdeni vele. Mindig csodálkozva hallgatom azokat a beszámolókat, ahol egy telefonálással akar valaki egy helyzetben lényeges információt megszerezni: az egész beszélgetés senkit nem kötelez majd semmire, mindenki úgy emlékszik majd rá, ahogy akar, stb. Így fontos dolgokat nem lehet elintézni.
A következő megugrandó akadály a szállodából "kikerülés" lesz. A kijelentkezési határidő 12:00. Azonban nem biztos, hogy addigra lesz teszt eredmény. No akkor mi van? Persze erre a kérdésre is annyi válasz lenne, amennyi arcot megkérdezel (feltéve, hogy a hipotetikus helyzetet egyáltalán a használt közvetítő nyelven megértené). Valószínűleg a helyes megoldás nem a kérdezősködés, hanem az idő múlásával kialakuló helyzetben a felismerés, hogy mit akarnak majd itt a szállodában. "Akkor kell a hídon átmenni, amikor a folyó partjára érünk." (valamilyen formában a fél világnak tulajdonított szólás).
11:45 körül, már összecsomagolva, lementem a portára és megkérdeztem, hogy most mi legyen: nincs teszteredmény és ki kellene jelentkezni. Szobaszám, név. "You are OK." Kis értetlenkedés után kiderült, hogy megvan a teszteredmény, csak valahogy nem sikerült velem tudatni. Szokásos. A "Miért ...?" kérdéseket nincs értelme firtatni. Helyette írtam a barátomnak és szépen kijelentkeztem.
Csak azért részletezem ezeket a folyamatokat, mert aki ezzel a konstrukcióval akar mostanában ide utazni, annak számolnia kell a fentiek lokalizált alkalmazásával a választott szállodájában. Biztos, hogy nem az egy-két hetes turistaútak lesznek így felfuttatva.
Mivel tisztában voltam azzal, hogy jelenleg ezen szabályok szerint (ezekkel a terhekkel) lehet ideutazni, én nem vettem ezt nagyon rosszul vagy élhetetlennek. Inkább kicsit mókásnak. Nem is két hétre jöttem. Megjegyzem a helyi, turizmusban érdekelt szervezetek már a sajtóban is kérik, hogy változtasson a kormány ezen a szabályrendszeren: az a félelmük, hogy a liberálisabb nyitásra készülő országok (a napokban épp: Vietnam, Fülöp-szigetek) elcsábítják a turistákat. Ez jogos félelem szerintem is.
Befejezésül még szeretném ezt a szállodát ajánlani: nagyon szép, nem is túl drága a maga kategóriájában és jó helyen is van, ha valaki pár napra a városba jönne. Minden apró gond ellenére, ami a helyi "protokollal" kapcsolatban adódott, elég észszerűen kezelték a jelenleg érvényes szabályokat (nem hiszem, hogy más helyeken jobban menne, inkább máshogyan menne furán).
Itt a honlapja: Hotel Amber
A délután így a költözésé, a régi itt hagyott holmim begyűjtéséé lett. Ebben segített lengyel barátom. Út közben ebédeltünk egyet. Miután a kissrác, akit úszni tanítgattam amikor itt dolgoztam is vele volt, egyből mehettünk is a medencébe. Ennek persze az lett a következménye, hogy a rég nem lakott lakásba a berendezkedés eléggé elhúzódott.
Kilátás az erkélyről a belső udvarra
Az új hely, egy olyan lakás, ahol már régebben párszor eltöltöttem időt. Bár új a konyha és pár más dolog is kapott némi ráncfelvarrást, az hogy rég nem használták nem tett neki jót. Így estére azért sikerült kellemesen lakhatóvá tenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése