Reggel 7-kor már reggeliztünk. A szükségtelen dolgokat a szálláson hagytuk. Aztán egy rövid stoppolás után a hegyre vezető út (pontosabban a Kinabalu Nemzeti Park) bejáratánál voltunk. Írtunk, olvastunk, fizettünk, társultunk (egy brisbane-i arccal közösen fizettünk a guide-ért), röviden buszoztunk.
1830 m-ről indultunk gyalog. 6 km-re van a menedékház, no meg 1500 m-rel feljebb. Itt vagyunk. Kb 4 óra alatt sikerült feljönni. Közben volt egy szendvicses ebédszünet. Majd jön a vacsora, korai lefekvés és a csúcsra indulás hajnali 2 körül.
Van ott egy feher csik a sziklan. Az lesz a reggeli utvonal.
Eddig az idő szép, 15 fok körül van, de süt a nap, kicsit fúj a szél. A felhők délután jönnek, körülveszik a hegyet, lebuknak a völgybe. Kezd a levegő lehülni. Hajnalra majd hidegebb lesz. Az előző napi csapat, akikkel útközben találkoztunk, panaszkodtak a hideg hajnali szélre.
Az éjszaka korán kezdődött és korán is ért véget. Közben pedig élveztük a szállás összes lakójának zaját. A hőmérséklet rendben volt, finn és maláj szobatársnőink is csendesen aludtak, azonban az épületbe később érkezők és a korábban indulók nagy zajt csaptak. Alvás alig.
Hajnali három után megérkezett a mi épületünkhöz a guide és a brisbane-i arc. Elindultunk. Napfelkelte előtt, sokakat elhagyva értünk a csúcsra, 4095 m fölé (2500 m úton 800 m szint, egészében kb 27% emelkedő). Önerőből ilyen magasan még nem voltam. Már előző nap volt egy kis enyhe fejfájásom, meg is maradt, de nem volt tragikus. Lejövetel után lassan elmúlt.
Felfelé, fejlámpával, sötétben, leginkább a ritka levegő miatt a szívverésem gyorsult fel, rosszabb pillanatokban a fülemben hallottam az ütemét. Lassan, kis lépésekkel, de biztosan haladtunk.
Jó érzés volt a csúcsra felérni, nézni a napfelkeltét és a tájat. Az idővel is szerencsénk volt: nem volt nagyon hideg és a szél is csak visszafogottan rontott ezen.
A túra nehezebb része a két nap alatti szint emelkedés letudása visszafelé. 2300 m. Lejöttünk. A csomagban volt még egy büfé ebéd, ami nagyon jól esett. Vszinüleg minden jól esett volna.
A szállásra stoppal mentünk, h az ott hagyott dolgainkat begyűjtve újra stoppolni kezdjünk Kota Kinabalu városba (ahonnan ide is érkeztünk). A busz is így állítható meg, ha éppen jön. De a busz előtt egy helyi kínai arc vett fel minket az öt fős platós kocsija hátsó üléseire (elől még egy kollégája ült) - hátizsákokkal együtt. Így azonban gyorsan és ingyen értünk a szállásunkra.
A szoba a 3. emeleten van, lift nincs. A le-és és felút eszembe juttatja a túránkat, minden lépésnél.
A guide kicsi, maláj ember volt. Elvolt angolul. Tán 50 kg sem volt. Felfelé is, lefelé is cipelte mások holmiját is. Mesélt (lefelé) a meghalt turázókról, a lecipelt - esetenként nála nehezebb - turistákról, előző munkáiról. Érdekes arc volt.
Az egész túra jó volt, így utólag még különösen. Fizikailag igencsak embert próbáló volt, bár időben még le- és felfelé is sok tartalékunk maradt. Út közben is kellemes volt a kűzdés, köszönhetően az igencsak szerencsés időjárásnak.
Bátran ajánlom mindenkinek - némi fizikai felkészülés után :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése