Reggel negyed óra sétára volt a busz. Brunei fővárosából, Bandar Seri Begawan-ból Kota Kinabalu (Sabah tartomány, Malajzia) városba kb. 8 óra. Onnan egy másik busz visz a Kinabalu hegyhez. További két óra. Ennyi buszozás egy évre elég.
Borneon Brunei két területtel rendelkezik. Így utunk során még egyszer belépünk és kilépünk majd a szultánságba. Közben egy kis Malajzia. Itt áthaladva tűntek fel az út mentén motorok. Bruneiben egyáltalán nem láttam őket (kivéve motoros rendőrt) sehol. Valószínűleg be vannak tiltva.
Ha már tiltások: a szultánság két mobilszolgáltatójából az egyik tiltott, a másik pedig egyszerűen nem tudta beregisztrálni a SIM kártyáinkat. Bár nem néztem meg, h a T-Mobile mit ír az itteni roamingról, az biztos, h nem működik. Egyébként nem is nagyon hiányzott :-)
Mint, ahogy az alkohol sem, mivel azt sem árulnak. Dudaszót sem hallottam.
A buszból, a városból kifelé, még ráláttunk a szultáni palotára. Jól védett, ápolt hatalmas park, benne számos épület. Elég monumentális. Sok nemzeti jövedelem elfér itt.
A dél körüli megállóig (Lawas, Sarawak tartomány, Malajzia) túlesünk számos határátlépésen. Itt váltunk pénzt és eszünk egy nasi gorang-ot (rizs, zöldség, csirke - összesütve, jár hozzá egy kis húsleves.
A határállomások utolsója Sarawak-Sabah maláj szövetségi államok közötti: kipecsételnek az egyikből és be a másikba (ami együtt van főváros területével a pecsét szerint).
Az út mentén minden nagyon zöld. Itt-ott házak, de inkább erdőségek és némi művelés alatt álló föld. Ipari létesítmények még kevesebben. Aztán Kota Kinabalu felé ez megváltozik: tengeri olaj és gáz terminál, erőmű, villamos alállomás, reptér és a város, ami igen nagy.
A buszon kevesen voltunk, aztán jöttek, mentek utasok: egy osztrák kivételével helyiek. 60-70% volt a legnagyobb telítettség. A légkondi ment ezerrel. Délutánra megszelidült v nem bírta a hőséget, mindenesetre elviselhetőbb lett. Egyébként nem túl kényelmes busz, de túlélhető.
Kota Kinabalu nagy város a tengerparton. Ide még visszajövünk majd. Most csak átmentünk az egyikről a másik buszállomásra és már indultunk is a hegyre. 1500 m magasan szállunk le, 1 éjszaka egy kis vendégházban és reggel az egy éjszakás túra. Csomagolás, vacsi, blog, email. Alvás.
Az út utolsó szakasza Cameron Highlands-re emlékeztetett. (2012, Malajzia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése