2015. március 8., vasárnap

Mantanani sziget


Kb 40 km a parttól. Igazából három sziget, egy homok pad és rengeteg korall a környékén.

A szigeten egy falu, rendőrőrs, iskola, pár szállás. Mari mari néven vannak kunyhók és dorm szállások a parton. A kunyhók, amiben mi is lakunk, cölöpökön állnak, kis lépcső vezet fel a szobába, két ágy, asztalka, ventilátorok. A szoba másik felén ajtó vezet az egyszerű fürdőszobába.


Estére indul a generátor és lesz villany illetve melegvíz, de napközben megvagyunk nélkülük is. Az épület alatt és a kertben több helyen kis árnyékos pihenők függőágyakkal. Jól el lehet bennük pilledni.

A sziget nagyon emlékeztet Mana szigetre (Fiji). Maga a szállás pedig a buddhista meditációs központra.


A kunyhók között étterem és a programokat szervezők pultja helyezkedik el.

A hajó egy óra alatt kiért a szigetre, a kikötő kb. 2 óra buszozás a várostól. 11 körül értünk ki. Elfoglaltuk a szállást, könnyű ebéd, majd kis pihenés után egy merülés csónakról. Bár a korallok szépek, nagyok és számos színben játszanak, az élvezetüket a gyenge láthatóság épp korlátozta. Halak alig vannak. A búvár fönök szerint a következő nap jobb körülmények várnak ránk.
Fürdés és pihenés után elsétálunk a faluba. Elég nagy, rengeteg gyerek. Épp az üveggolyó a sláger játék. Van villany, műholdas tv, kisebb családi boltok (szóval vasárnap is kinyithatnak), mecset, temető. Látni néhány robogót, gyerekkerékpárt. Az emberek kedvesek.


A naplementében érünk vissza a vacsorára. Bekapcsolják a villanyt. Pár sörrel lesz teljes a nap. Korán elalszunk.

Egyszerű reggeli (tojás, csirkefalatok, kenyér, tea, ananász - svédasztalról) után nagyjából az előző napi programnak állunk neki.

Két merülés lesz ma, közte egy könnyű ebéd: leves. A látási viszonyok tényleg jobbak, különösen reggel. Több a hal is. Látunk néhány ráját, homokba rejtőzködő halat, barrakudát, sok különböző halat, kisebb-nagyobb 'nemo'-kat. Szóval ez eléggé rendben van. Melvin, a keresztény maláj búvár mester merül velem, ő is nagyon jó fej, laza és nagyon korrekt is.

Kis pihenés után az egyik búvár sráccal elmegyünk a faluba indonéz levest enni és venni pár dolgot, iszunk egy sört és már itt is a vacsora ideje.

A visszaút a harmadik nap délután háromkor indul. Addig lehet élvezni a nyugalmat és a gyönyörű fehér homokos sekély part örömeit.


A reggelit egy kis pakolás követi. Utána a part. Zene, könyv, fürdés, napozás, kis erősítő edzés. A távolban a Kinabalu csúcsa, alatta felhők, mint rendesen. A közelben a csendes hullámok.

Térerő alig, internet csak villannyal egy időben extra pénzért - még vagyok erre a pár napra nélkülük. A városban este úgyis jönnek majd.

Nincsenek megjegyzések: