Khao Sok

A túránk egyetlen nem nagyvárosi és nem tengerparti megállója.

A busz pontosan érkezik, egy sofőr vár ránk - meglepetésünkre. Kapunk egy családi szobát, szintén meglepetésünkre. Közel a nemzeti park bejárata. A sok ülés után egy futással kezdjük az ismerkedést. A nemzeti parkba szó nélkül beengednek. Mivel már délután öt körül jár az idő, az a feltételezésünk, hogy ezért nem keresték rajtunk a belépő 300 bath-os árát. Másnap láttuk, h azt a visitor centerben kellett volna megvenni. Kifelé sem kért senki semmit. Kb 5-6 km-t futottunk a park egyetlen szabadon járható ösvényén,  ami - egyébként - egy vízeséshez vezet. Vacsorázni egy kisebb családi étteremben sikerült.

A parkban szinte minden program idegenvezetőhöz kötött. Ez kicsit korlátozó szabály, mondjuk, azonban legalább nem közmunkával teremt munkahelyet.

Másnapra befizettünk egy teljes napos túrára: a duzzasztott tavon hajóval beutazás, dzsungel túra, vizes barlang, ebéd, fürdés és visszaút.

A túra egy egy órás autós utazással kezdődik a Ratchaprapha Dam duzzasztógáthoz, ahol kifizetjük a park belépőt és long tail boattal elindulunk a tavon. A hatalmas duzzasztott tó meredek sziklák közé ékelődött, a felhős ég pedig változatos hátteret ad a szép látványnak. Egy óra után kis úszó étterem-szálloda a kikötő. A dzsungel túra előtt ebéd, aztán pár perc még a hajóval a part. Egy jó óra a túra a barlang bejáratig. Már itt vizes lesz a cipőnk (előre szóltak, hogy minden az lesz).

A barlang sötét, az egy órás túránk alatt fejlámpák fényében haladunk. A barlangban látunk békákat, különböző méretű pókokat és számos denevért. Itt-ott cseppkövek is láthatók. Közben tágabb-szűkebb átjárók és néhányszor vállig érő víz. Nagyon szép hely a Nam Ta Lu Cave.

Visszafelé kicsit hosszabb a dzsungeltúra, közben a helyi túravezetővel és az egyik német arccal elbeszélgettünk. Egy magányos lengyellel is váltottam pár szót. A platformon gyümölcs és sült banán (nagyon finom bundában) vár minket, majd fürdés a tóban (már úgyis mindegy, mindenünk vizes).

Az időközben változatos az időjárás, a dzsungelben "átsétálunk" egy nagyobb esőt is (a sűrű növényzet miatt alig érezni), majd ismét napsütés, a csónakban visszafelé felhős az ég, erős a hűvösebb szél. Az út nagyobb részét az előttem ülő francia kissráccal elszórakozzuk.

Estére keresünk egy helyet vacsorázni. Ismét sikerül jót választani. A szálláson nem sajnálják a rumot a pina coladaból, ami jól esik míg Krabira, Phiphire és Phuketre szállásokat keresünk és lassan találunk is.

Utastársam másnapra elefántolást tervez. Én inkább mennék trekkingelni és a világ egyik legnagyobb virágjaként hirdetett helyi Rafflesia fajtát megnézni. Mivel az utóbbi - egyébként készséges szállásadónk szerint - épp nem virágzik, ráállok az elefántos programra. Reggeli (a programokhoz "ajándék",  egyébként meg egyszerű, de rendben van) után autóval megyünk az elefánt farmra. Nyugodt tempóban megteszünk egy komolyabb turista kört a nagy darab állaton, veszünk neki cukornádat, fotózkodunk.

Hazafelé még megállunk a "majmok templománál",  ahol sok kis majom várja az élelemmel érkező turistákat egy sziklában lévő buddhista szentély előtt.

Az utolsó attrakció egy kilátó,  ahonnan szép fotót lehet készíteni a völgyről...

Fél napos programnak teljesen OK volt. A délután kávézással, gyümölcs evéssel, sétával, pihenéssel, blog írással tellik.

Miután a futócipőim is kiheverték az előző napi vizes túrát, vacsora előtt még elmentem futni. Aztán már csak vacsora és pihenés következett.

Reggel már foglaltunk helyet a másnapi kisbuszba Krabi, Ao Nang partra.