Bangkok mégegyszer

Lassan indult a reggel, de 11 körül már az Arany Buddha templomában voltunk, megnéztük az 5,5 tonnás arany szobrot és a kínai negyeden át elsétáltunk a Wat Pho templomhoz,  ahol a hatalmas méretű fekvő Buddha alak a fő látványosság. Emellett a templom területe gazdag más épületekben és szobrokban is, melyeket érdemes megnézni.

Főpályaudvar Bangkokban (egyszer a vonatot is ki kellene próbálni)

Templom a kínai negyedben

Utunkat a közeli folyón folytattuk a Wat Arun khmer stílusú, túlparti templom megtekintésével.

Wat Arun

Ezt követte egy újabb helyi járat a folyón a Kao San road felé, mely utca és környéke már hosszú évtizedek óta hátizsákos turisták paradicsoma. Azt magam is megállapítottam, h a "paradicsom" az elmúlt években sokat "érett" - előnyére. Jóféle bulinegyed....

Hazafelé a Demokrácia emlékművet ejtettük még útba, no meg egy sört és végül egy tuk-tuk és a magas vasút segítségével jutottunk közelebb szállásunkhoz.

A következő nap reggel komoly döntés előtt álltunk: Királyi palota vagy úszó piac lesz-e az utolsó programunk. A Taling Chan piac nyert.

Zenészek a piacon

Egy óra alatt odaértünk metróval és taxival. Maga a piac nem nagy, sok a helyi (azaz még nem túl turistás), viszont van onnan bangkoki csatorna túra,  ami a város egy egészen furcsa arcát mutatja a csatornák partjára épült házakkal, intézményekkel, stb. A hajót négy tajwani fiatallal osztottuk meg, velük is elbeszélgettünk.

A hajóról

Visszafelé a taxisok aggódtak a nagy forgalom miatt a szállodánk körül (ahova tovább utazásunk előtt a csomagokért vissza kellett mennünk), sok nem is vállalta a fuvart. Végül a metróhoz mentünk, így kikerülve a forgalom egy részét.

A szállodából indulva a reptérre a taxi szerzés bizonyult kicsit nehézkesnek: a környék forgalma (be)állt. Persze azért sikerült ;-)