Egyebek

Bakancslista

Egyre többen használják ezt a kifejezést. Nem csak olyanok, akik koruknál fogva talán tényleg egy véges listával be kellene, hogy érjék.

Persze nincs végtelen llista és kinek kinek a maga életkorában a listája elején kellene, h legyen néhány fontos tétel, amire hajt. Aztán idővel más tételek kerülhetnek a lista első helyeire.

Abban már nem vagyok biztos, h ezt az életen át iródó listát bakancslista névvel kell-e illetni? Persze maga a kérdés is elég folozófikus és nem is hiszem, h választ akarnék rá adni.

Mindenesetre az érdekes lehet, h egy pillanatban kinek mi van a listáján? Egyáltalán van-e listája?

Mindez azért jutott eszembe, mert a borneoi utazás tervezésekor egy szokatlan gondolatom támadt.

Felmerült a kérdés, h érdemes-e Brunei-be menni. A válasz 'igen' lett. Amikor ezt eldöntöttem, az jutott eszembe, h ide talán már más alkalommal nem is fogok visszatérni.

Általában a helyeket, ahol járok úgy hagyom magam mögött, h egyszer még vmiért, ami tetszett v épp kimaradt, majd visszajövök.

Bruneiből eljövet ez az érzés sem jelent meg. Talán tényleg utoljára jártam ott?

Talán itt az ideje egy 'igazi' bakancslistát összeállítani?


Sea Food Market - Kota Kinabalu

A szállásunkkal szemben volt. Nagy négyzet alapú csarnok részben nyitható tetővel, ventilátorokkal, szellőzéssel. Körben tengeri fogást tároló akváriumok: halak, rákok, kagylók, csigák.

Középen nagyjából 150-200 asztal 4-10 székkel mindegyik. Rengeteg személyzet: pincérek, takarítók, kínálók, főnökök.

Választhatsz az akváriumokból valamiket (súlyra), elkészítési módot, köretet és persze italt.

Mind az öt vacsoránkat itt fogyasztottuk és így viszonylag olcsón jutottunk ritka eledelekhez: kemény és puha rák, garnelarák, speckó hal, kőhal, geoduck, tintahal. A kellemes ízeket a helyi elkészítési mód csak fokozta. Köretnek rizs v tészta.

Italnak papaya, magnó v ananász lé frissen, esetleg sör. Desszertnek már ajándékba kaptunk gyümölcsöket. Nagyon rendben volt a hely.


Koldus és királyfi - könyvajánló

Pár éve Dickens e könyvét töltöttem le az amazon.com-ról az új Kindle olvasót tesztelendő (pontosabban ingyen megvettem). Pár oldal után más érdekesebb olvasnivaló akadt és e könyv feledésbe merült. Talán valamikor még egyszer olvastam belőle pár oldalt. Most valahogy folytattam és úgy döntöttem, h végig olvasom.

Nem könnyű olvasmány: Dickens idejének nyelvezete mellett a korhű koldusi és uralkodói angol kifejezések váltják egymást. Arra azonban kiváló, hogy az angol nyelv pár történelmi átalakulásán elgondolkodjunk a könyv történetén túl.


Pálmaolaj - pálmaültetvények - Borneo

Rengeteg van. Sandakantól a dzsungeltúrára tartva több tíz kilométeren keresztül olaj pálmák láthatók a buszból. Hatalmaz ültetvények a dzsungel helyén. Ez szomorú, mert csökkenti e vadállatok természetes élőhelyét ...

Itt vannak részletek angolul.


Emirates

A légitársasgá még nem tett eleget kötelezettségeinek és erre csak áprilisban kerül sor (szerintük). Szóval majd egy poszt erejéig - ahogy korábban ígértem - erre még visszatérek.

Emberek

Bunkó - Pattaya

Azt állította, h webshopból él.

A kisbuszon (kis platós gépkocsi, két oldalán pad, végén állohelyek, tető) már csak állohely volt. A jobb oldalon igen hangos arc, sört iszogatva, láthatóan kapatosan, angolul nyomja a hülyeséget, kérdezgeti utastársait, poénkodik (leginkább saját maga szerint). Egyszerűen bunkó. Olaszokkal olaszul, oroszoknak is beszól. Nagyon gáz.

Majd elhangzik a következő mondat: 'I am Hungarian from Budapest.'

Nagyon gáz. :-(


Unoka - Bangkok (MDK reptér)

Már a kapunál a buszhoz állunk sorba. Előttem idősebb kínai házaspár kétéves forma kisfiúval és egy  korukbeli - velük jópofáskodó - fehér hölgy. A beszélgetésükből kiderül, h a kínaiak a kisunokájukkal utaznak. Busz. A repülő lépcsőjén és előtte hosszú sor, a kínaiak és a hölgy mögöttem. A nagymamánál a gyerek, a nagypapánál az összezártgyerekkocsi és egy csomag. A sor lassan halad a repülő gyomrába.

Egyszercsak a nagymama mellém lép, vmit beszél és nyújtja felém a kissrácot, mint egy csomagot. Meglepett tekintetemre tovább magyaráz: stairs, old, knee ... Hirtelen felfogom, h a lépcsőn nekem kell(ene) felcipelnem a gyereket. Átveszem, várom a kölyök reakcióját. Békében elvan. Nézzük a közelben fel- és leszálló gépeket. Lassan haladunk, a kölyök türelmes. Az ülések közé érve a nagymama visszaveszi a srácot, köszöni a segítséget.


Melvin - Mantanani

Húsz éves. Öt év után kimaradt az iskolából. Egyszerű munkákból élt. Egy barátja hívására jött a szigetre és kezdett egyszerű munkákat végezni a szálláson, később segédkezett a búvarkodás során a csónakok körül. Felszedett némi angolt a környezetéből. Vizsgázott már két PADI fokozatot (most készül a harmadikra) és most már ő merül turistákkal.

Nemrég repült először (a maláj félszigetre). Kiváltotta az útlevelét és kollégáival első külföldi útjára készül a Fülöp szigetekre.

Kedves, figyelmes társ a víz alatt. A műanyag szemeteket begyűjti a zsebébe, amíg búvárkodunk. Szerény, mikor magáról mesél.

Vajon több iskolával hova jut(hat)ott volna?


Falusiak - Mantanani (falu)

Mint írtam, rengeteg gyerek volt a faluban. A szálláson mondták, h sokan a faluból a városban dolgoznak. Az egyik falusi arc említette, h kilencen laknak egy házban a tágabb családból.

Egy arc a pálmafa tetején a levelek között vagdosott. Érdeklődéssel néztük, h vajon mit vág és miért, mivel magunktól nem jöttünk rá. A választ egy angolul jobban beszélő helyi nézelődő adta meg: a műholdvevő tányért árnyékolta a fa koronájának egy része, azt vágják le. A nézelődő, mint kiderült, az iskolában tanított arab nyelvet (Később azt is megértettük, h mire kell az arab: a vallási szövegekhez (bár állítólag csak az olvasásig tanulják és a megértést a maláj tükörfordítás segíti).  Talán otthon is kötelezővé kellene tenni újra a latint, mondjuk a matek helyett).

A gyerekek üveggolyókkal játszottak, néhányan kerékpároztak, a nagyobbak röplabdáztak. Mások csak nézték, h mi folyik ...

A falu szélén kis temető, szerényebb házak és a dzsungel ...

Iskolaigazgató - Sandakan politechnikum (utastárs)

A Sandakan-Kuala Lumpur járaton két maláj arc között ültem. Mindketten üdvözöltek, érdeklődtek, h honnan jöttem, merre jártam Malájziában, stb. A fiatalabb kevesebbet beszélt angolul. Az idősebb (később mondta, h 55 éves), folyékonyan nyomta. A két órás utat végig beszélgette velem.

Számos dologról szó esett. Könyvelő volt, majd ezt tanítani kezdte és végül a politechnikum (amolyan technikus képző) igazgatója lett, kb 100 munkatárssal (+a diákok).

Nagyon szerencsésnek tartja Malájziát, h az angol gyarmati kor által itthagyott intézményrendszer alkalmassá tette az országot a további fejlődésre, büszkén mesélt az oktatásról és az egészségügyi rendszerről, a limitált korrupcióról és a társadalom középosztályának relatív erősségéről.

Beszéltünk a szomszédos országokról és Malájzia relatív jó helyzetéről. Érdekelte Kelet-Európa, a szovjet éra és ami azóta történt.

Veszélyesebb téma volt a vallás, mivel ő muszlim. Nagyon el akarta mondani, h nem szélsőségesek (ezt persze tudom én is). Említettem neki, h a mecsetekben sokszor igen elzárkózók a turistákkal szemben és ez nem erősíti bennünk az ő nyitottsággal kapcsolatos megjegyzéseit. Szerinte viszont ez a "hitetlenekkel" szembeni diszkrimináció nem a vallás, hanem a mecsetek választása ... Szóval érdekes, h ezt sokféleképpen lehet nézni.

Mesélt s maláj történelemről. Sarawak és Sabah csatlakozása később történt a Maláj államhoz és ennek részeként kötöttek ki, h a beutazást ellenőrizhetik (nehogy az angolok után a félsziget maláj államai számolják meg őket) és mi e jog visszamaradt következményeit éltük meg.

Két és fél óra sokmindenre elég :-)


Menedzser - Dubai

A szállodában kaptunk egy italra meghívást és éltünk is vele. A pincértől érdeklődtem, h másnap reggel lenne-e lehetőség a F1-t megnézni (a szobában nem volt megfelelő csatorna a TV-n). Készségesen utánajárt és ígérte, h másnap reggel jelentkezik vki a megoldással.

Reggel felhívtak, h menjek le majd a bárba (ami csak 11-kor nyit, a futam 9-kor van) és ott megnézhetem. Így is lett.

Amikor elértem az egyik hotel menedzser kezdett velem beszélgetni. Szír arc, 10 éve itt él és dolgozik. Felesége bolgár, járt ott többször. Ismeri európa nekünk adatott felét.

Elbeszélgettünk Európáról, Libanonról, Szíriáról. Közben jött egy pincér, rendeltem egy cappucinót (vmit csak fogyasztani akartam, ha már ott töltök közel két órát).

A futam után kérem a számlát, mire a pincér közli, h a menedzser rendezte és a vendégük voltam. Köszönöm.

Sosem fogom megérteni ezeket az embereket.

Dubai 3.

Az utolsó napra maradt a Dubai Múzeum. Ismét csak 11 körül indulok el.

Kis metrózás és séta. A múzeum a régi városfal egyik erődjének maradékait lakta be és ezt bővítették egy föld alatti tárlattal. A régi torony körül amolyan skanzenszerű kiállítás és lejárat a város és környékének történetét bemutató, nem túl nagy, de eléggé informatív (eddig szinte az egyetlen ilyen) kiállításra.

Megérte megnézni. A belépő általában 3 dirham (240 Ft), de nekem, amíg a sorban álltam, egy indiai hölgy a kezembe nyomott egy belépőt, mondván, h többet vettek, majd mit sem törődve a kezemben lévő pénzzel, tovább állt. Köszönöm!

Ezen a környéken van a textil bazár és a Creek partja felé egy turista jellegű bazár is.

Tovább állok. Deira a város másik része, valamikor külön település volt, aztán építettek egy hidat ... (A Dubai név maradt.) Itt csak újabb bevásárlóközpontot találok.

Elindulok az utolsó tervezett programomra. Elutazásom előtt vki mondta, h a Burj Khalifa előtti tóban nagyon érdemes megnézni a zenés szökőkút játékát. Ilyesmi van Las Vegasban is.

Busszal utazom. Közben sűrűsödik a forgalom. Estére be is áll sok helyen.

A buszról a Dubai Mall főbejáratánál szállok le. Ugyan Dubajról mindenki úgy beszél, mintha Monte Carlo lenne, ennek autókban kifejezhető jelét eddig nem láttam. Most hirtelen változott a helyzet: Ferrari, Lamborghini, Rolls-Royce és ezekből több is.

Átvágva az épületen felfedeztem a jégpályát is.

A pár napja békés reggelizőhelyünkön hatalmas tömeg. 18:00-kor, majd fél óránként van a szökőkút program.

A műsor el is kezdődik, arabos jellegű ütemes zene és szép, dinamikus vízszöktetés. Fotózás. Aztán hirtelen vége. 5 perc. Összesen. Vissza lehet húzni a mallba vásárolni. :-(

Én a szállodába húzok vissza és úszom még egyszer a medencében a pakolás előtt.

Dubai az a hely, ahová két esetben jönnék csak vissza: vagy fizetne érte valaki vagy sokkal rosszabb helyen kellene egyébként lennem. De ha most nem lennék itt, ezt sem tudnám ;-)

Dubai. 2.

A Formula 1 miatt csak 11 óra körül indulok a városba. Utitársam reggel hazarepült.

A Burj Khalifa 124. emeletén van egy kilátó, 452 m magasságban. Online lehet jegyet venni. Természetesen, amire felérek, beborul kissé.

Jobbra, a parton egy kis folt a Burj Al Arab Hotel

Azonban így is jól látni a város egyszerű szerkezetét: kb 5-6 km-s parti sáv van beépítve kilométereken keresztül váltakozóan kertvárosi és felhőkarcolós negyedek.

A távol most is a homokköd homályba vész.

A közel pedig arra emlékeztetett, amikor évekkel ezelőtt, pár száz méter magasból, sárkányrepülőről néztem a tájat.

A délutánt a souk szóval illetett régi piacokra szánom. Ezek is a Creek környékén vannak.

Itt az árusok a bazárokhoz hasonlóan összezsúfolódva kínálják árujukat az arab szokások szerint kissé agresszívabb barátságossággal, de még kezelhető módon. Van szinte minden (fűszer, kaja, gabona, arany), kiskereskedők és nagykereskedők (itt rende oroszul kiírva, h csak nagy tételben árusítanak).

Ez a nap a szálloda medencéjében egy úszással ér véget.

Ahogy a városban mászkálsz, lassan a világ összes márkájával találkozol: mintha ide költöztek volna, talán csak KOMOD (bimbódzó budapesti divatmárka) hiányzik. Minden más csak díszletnek tünik. 

Ma is találtam két felújított és múzeummá alakított épületet: egy polgári arab otthont és egy iskolát. Mindkettő ingyenesen megtekinthető, de ezen kívül szinte minden új.

Dubai 1

Időben landoltunk. Az útlevél ellenőrzést fehér arab ruhába öltözött urak végezték a kommunista hatóságokat idéző stílusban és gyorsasággal. A csomagok ferihegyi tempóban, de azért megérkeztek.

Rövid taxi a szállásig. Az úton valami nagyon furcsa volt, lassan eszméltem, h a sofőr a "helyén" ül és a jó oldalon vezet. Egyébként a közlekedés szervezése nagyon angol mintára történik, mint másnap kiderült (jegyek, metró, feliratok, hangos tájékoztatás, stb.)

Reggel elindulunk a városba. Kis sétával - építkezések mellett elhaladva - eljutunk a közeli metró állomásra. Kb. 1600 forintnyi pénzből van napijegy. Az első cél a Burj Khalifa.

A metrón átszállas után még pár állomás és egy gyalogos felüljárón találjuk magunkat. Kb 700-800 m séta és az épület tövében lévő bevásárlóközpontba érünk (Dubai Mall). A felüljáróból építkezések látszanak, bővítik a mallt, pedig már így is elég nagy. 

Az építkezésen dolgozók zöld mellényt, nadrágot és sisakot viselnek. Mintha millió kis hangya szorgoskodna.

A szobor mögött a gyalogos felüljáró

A metró emelt pályán (beton lábakon) halad a külső részeken és csak a régebbi városrészen bújik a föld alá. Így sokat látni a városból. Mindenfelé hatalmas épületek: irodák, szállodák, appartmanházak. Itt-ott kétszintes kertvárosi jellegű épületekből álló lakónegyedek törik meg a több kilométeres felhőkarcolók sorát. Ezek körül pedig üzletek minden mennyiségben. Ha van egy kis hézag, ott vagy homokos terület vár jobb sorsára vagy parkoló vagy építkezések folynak. A metró mentén kétszer hat sávos út halad, rajta ütemes forgalom. Rengeteg felüljáró vagy aluljáró és kapcsolódó parkolóházak.

A háttérben balra a sípálya épülete

A metrón gold és pink illetve kék részek a - nagyjából a budapesti négyeshez hasonló - kocsin belül: rendre első osztály (külön pénzért), hölgyek és gyerekek illetve a többi utas részére. Utas van bőven, kapaszkodó eszközök  kevesebben. Az utasok nagyon diverzifikáltak. Arab gúnyás urak és hölgyek alig láthatók. Ázsia és Európa más nemzetei viszont igen. A metrón se vezető, se vezetőfülke. Az ajtóban azonban vmi titokzatos oknál fogva - minden vonatkozó jelzés, felirat ellenére a ki- és beszállás egyszerre történik és nem egymás után sorban. Hm ...

A Burj Khalifa alul ... 

A mallban reggel 9 körül még szinte minden zárva. Veszünk vmi reggelit, váltunk pénzt és némi bolyongás után (nem könnyű kijutni az épületből)  kiülünk reggelizni a szökőkút partjára. Az idő kellemes meleg, enyhe szellő és napsütés, felhő sehol.

... és felül

Maga a Burj Khalifa jelenleg a világ legmagasabb épülete (828 m). Körülötte park, szökőkút, a Dubai Mall és egy stílizált épület, amolyan régi oázis benyomását kelti. Amire visszaindulunk, a mall megtelik emberekkel.

Jameirah beach felé haladunk tovább. A Burj Al Arab szálloda (egyetlen 7*-os jelenleg)  és a part megtekintése a cél. Néhány metró megálló és séta egy kertvárosi jellegű  lakótelepen keresztül. A házak között rengeteg óvoda van.

A part, ami strand is, szép: fehér homok kékes-zöldes tengervíz. A vitorla alakú épület is szép, büszkén áll a "vízben".

Utunk busszal és villamossal folytatódik. A buszmegálló körben üveges, légkondicionált és van képernyős utastájékoztatás. A villamos Dubai egyetlen vonala, olyan, mintha csak azért lenne, h legyen (2014. novemberben adták át). Ezen van vezető is.

A pálma alakú tengerben kialakított szigetre igyekszünk. Monorail (nyeregvasút) visz ki a sziget végén lévő Atlantis nevű szállodához. 

Útközben látszanak a vasútról a pálma ágaira épült kétszintes családi házak, a vonathoz közelebb épült több tíz szintes lakóházak (és számos részen a még folyó építkezések. Az Atlantis szálloda zárt terület (itt az sem működik, ami általában Ázsiában igen, miszerint a fehéreket nem állítják meg), mellette egy aquapark. Szóval semmi érdekes.

Építkezés (alapozás) a szigeten

Estére visszaindulunk a régebbi városrészek felé. Utunkon megnézzük még a Dubai Marina városrészt.

Benézünk a sípályás helyre is, ami mi más lenne, mint mall ...

A folyó (Creek) partján van egy skanzenszerű rész, itt fejeződik be a nap. Eszünk kétféle palacsinta-lepényszerűséget, amit a skanzenben készítenek.

A város felett a távol rendre homályba vész. Először szmogra gyanakszunk, de valószínübb, h a szél kavarta homok okozza a láthatóság romlását.

Útközben

Ez a poszt útközben születik és töltetik fel. Annyira útközben, h a dubai járatunk fedélzetéről.

Ma reggel simán landoltunk Kuala Lumpurban az AirAsia járatával. Átérve a másik reptéri terminálra, úgy döntöttünk, h a kirándulás a városba kb. 2 szabad óra kedvéért nem éri meg a küzdelmet.

Így a reptéren töltöttük el az időt (négy-öt órát) az Emirates dubai járatának indulásáig. A járaton az Emirates 59 darab A380 Airbus gépének egyike repül. Most elkerültek a problémák és simán indultunk.

Ezek gyönyörű új gépek, kényelmes, bő lábterű ülésekkel. Minden ülésnek USB csatlakozója, konnektora, modern szórakoztató kütyüje (számos nyelven zene, film - szinte megszámlálhatatlan mennyiség). A fedélzeten WiFi (kevés ingyen, utána dolláronként 500 MB), mobil kapcsolat (telefon, SMS, adat - ezek borsos roaming díjért).

A járaton kb 300 utas a közel 500 kapacitáson. A stuvi szerint volt, h 60 utassal repültek.

Már Pattayáról is nehéz szívvel indultam el, a buszon a reptér felé pont belefér a The Wall (Pink Floyd) és már-már rituálisan ezt szoktam hallgatni onnan elfele. Akkor még vigasztalt, h egy változatos és kalandos borneoi szakasznak indulok neki.

Most azonban könyörtelenül közelebb kerülök a hazatéréshez, bár még három nap Dubaiban egy kis elodázása a megérkezésnek (az ausztrál F1 futammal: hajrá Vettel!). A hírek, amiket olvastam a reptéren, nem boldogítottak. Már a naptárban néhány megbeszélés a jövő hétre. Folyik a visszaszoktatás.

Kraftwerk: régen hallott zenén akadt meg a szemem a kínálatból és most ez ad aláfestést e sorok megírásához.

Lassan hozzák a vacsorát. Kipróbálom a poszt feltöltésével a netet ;-)

Sepilok

Orángután rezervátum. Kinabatanganból visszafelé ejtjük útba. Reggeli után indulunk el, kb két óra a kisbusszal.

Maga az intézmény a 60-as évek eleje óta létezik, célja az orángután állomány megmentése (angol támogatásból).

Elsősorban árván maradt vagy illegálisan befogott és fellelt egydek ápolása, felnevelése és a dzsungelbe való visszavezetése a cél.

Eddig kb. 700 egyedet segítettek rövidebb-hosszabb ideig. A kicsiket oktatják az eredei életmódra és fokozatosan önállósítják.

A turísták két etetési időpontban találkoznak az orángutánokkal. Mi a délutáni alkalommal vagyunk ott. A kisebbek és a fejlettebbek külön helyen kapnak gyümölcsöket. Mindkét helyen előkerült négy-öt példány. Jó fejek, ahogy esznek és ugrálnak. A látogató platformról nézelődő emberek  nem nagyon zavarják őket.

Az etetés előtt még volt időnk egy madár trekken végig sétálni és láttunk is pár madarat a dzsungelben.

A program végén stoppoltunk a főútra (platón kaptunk helyet) és ott egy épp induló helyi buszra szálltunk Sandakan felé.

Estére a mosás begyűjtése, pakolás és a vacsora maradt. Rákkal kűzdöttünk meg  kétféleképpen elkészítve, desszertnek pedig bundában sült banán csokival és sajttal.

Péntek reggel repülünk Kuala Lumpurba, onnan pedig este Dubaiba.

Kinabatangan

Ez egy folyó neve. Őserdei folyó, már amennyire van még a környékén őserdő. A pálma olaj termelés kedvéért elég nagy területeken a dzsungel helyett pálma ültetvények vannak.

A folyó partján Sandakantól két óra buszozásra, Sukau település környékén számos lodge és hasonló szállás hajt a dzsungel iránt fogékony turistákra.

A program folyami hajókázás illetve dzsungel túra. Nappal, éjszaka, hajnalban. Minden esetben lelkes vezetővel.

Az első hajókázás délután a folyó egy mellékágán vitt fel kb. három kilométert kis motoros csónakkal. A két parton dzsungel: három különböző majomfaj (rövid és hosszú farkú makákó illetve nagyorrú helyi majom) kisebb-nagyobb családjai, kormorán féle madár, jégmadár, vizityúk, kígyó (vmi mangrove fajta).

A vacsora után éjszakai kihajózás két reflektorral. A korábbi állatok közül ismét volt majom, jégmadár és a kör még tovább bővült: szarvcsőrű madár, bagoly, piton, krokodil (fél méternél kisebb kölykök illetve egy 3-4 méteres, utóbbi pihenését úgy megzavartuk, hogy a partról a vízbe igyekezve egy vele összemérhető farönköt telibe lefejelt, kissé megtorpant, majd, mintha mi sem történt volna,  folytatta útját a vízbe).

Hajnali hatkor újabb hajókázás indult. Ennek felhozatala sem rossz: látunk ismét majom hordákat, némelyik lemerészkedik a partra, krokodillt, már ismert madarakat, újabb kígyókat. A lassan felkelő nap fényében misztikus erdőnek hat a folyón kialakuló párakürtők tengere, ahogy a gőz áramlik felfelé a víz színéről. Amire két óra múlva visszaérünk, a pára a nap sugaraitól eloszlik és újra szép idő vár ránk.

No meg a reggeli, majd rövid pihenő. Délelőtt egy bő órás dzsungel sétára indulunk. 

Nem látunk állatokat (néhány lepke, egy nagyobb gyík és egy méteres termeszvár kivételével), de vezetőnk mutat érdekes növényeket és más erdei érdekességeket (orángután fészek, földigiliszta túrás (amit az orángután állítólag nedvességért kiszív, így jutva értékes ásványi anyagokhoz is egyúttal), iható vizet tartalmazó liánok, ehető levelek, hangyafészekként szolgáló nád (rattan, amiből bútort is készítenek), csomagolásra használt nagy levelek.

Ebéd után hosszabb pihenő van. A szállással járnak az étkezések is a folyó parti étteremben. A kaja egyszerű, finom és bőséges. A szobák amolyan bugallók egy kis tér körül. A parton móló, innen indulnak a kirándulások.

A délutáni pihenőt újabb hajókázás követi. Természetesen az útvonal más, mint eddig. Néhány szokásos állaton kívül láttunk nagyon szép, nagy szarvcsőrű madár párt és hosszas keresés után egy nagy elefánt csordát.

A vacsora után egy éjszakai fejlámpás erdei gyalogtúra várt ránk. A felhozatal itt is jó volt: helyi földigiliszta féle, egy mérgező és egy békésebb, de védekezésül összetekeredett százlábú féle, csigák, tücskök, bogarak, ugró pókok. Láttunk számos tigris piócát is, de ezek élvezeti értékét némileg csökkentette, h többségüket magunkon (én megúsztam őket).

Az utolsó nap reggeli után indulunk vissza.