Ez a város sem a világ közepe. Azonban át lehet menni itt Thaiföldre, ami azért előnyös.
Maga a város nem is ígér sokat. A környék sokkal többet, de a természeti szépségeket elég nehéz megközelíteni. Van egy kb 400 km-s, 3+ nap alatt végigjárható kör, de erre én különösebben nem készültem.
Azt megnéztem korábban, hogy fázni itt sem fogok (napi max 39 fokot is eléri), de ez nem is kellemes. Viszont elég száraz meleg, így élhetőbb, mint párásabb helyeken. No meg hidegben.
Az első hirtelen szállásmegoldás helyett egy szálloda lett a bázisom. A szobát is elég korán el lehetett foglalni.
Az első nap a buszozás utáni rendezkedéssel telt el egy kicsit. No meg volt pár digitális feladat is és a szállodában a net elég tűrhetőnek bizonyult.
Szökőkút park és a városi szentély
Bizonyára egyben a város központi része is. A Mekong partján van. A környéken kis vendéglátó egységek ilyen-olyan üzletek. Amolyan ázsiai kisváros.
A kis tér sarka és a parti "sétány"
Már napok óta próbáltam sarló-kalapácsos zászlót fotózni, van belőlük jó pár - leginkább közintézményeken, de néhány lelkesebb vállalkozás is kiteszi. Itt megoldódott ez a probléma is. A fém keménysége miatt ez a zászló nem (lesz) játéka mindenféle szélnek.
Kora délután, 35+ fokban viszonylag csöndes minden. Sem forgalom, sem emberek. Pár elvetemült turista kószál, no meg azok, akiknek dolgoznia kell.
A szentély maga
A szentély este
És ami mögötte van
(1946. március 21-i gyermek és asszony mészárlás. Az angol felirat szerint a francia gyarmatosító haderő cselekménye.)
Egy óratorony féleség
A terecske mellett egy helyi kávézó, Sinouk Coffee, egész jó flat white-tal, furán nem kommunikáló személyzettel (pedig itt azért vannak bőven turisták az egyéni fajtából). Ez egy laoszi kávézólánc, mint a fenti linken megtudható.
A helyi templom épületei is zárva vannak (vajon csak délidőben?)
A folyón komp megy át Thaiföldre - de csak a két ország állampolgárai számára használható. Nekem marad majd a Friendship Bridge IV (ilyenen keltünk át annak idején Chiang Raiból indulva is, csak az a III. sz. volt).
Maga a folyópart eléggé üres. Néhány hajó és ladik. A parton egy rövid szakaszon vannak vendéglátó helyek, majd az út elkanyarodik.
A hely a járás központja is, ez a hivataluk:
Miután a város belső részét így sikerült letudni, egy késő délutáni futáson kezdtem el gondolkodni. Mivel a gondolkodás a tett halála, a poszt jó részének megírása után el is mentem futni. Érdekes, hogy a száraz meleg mennyivel jobb eredményt hozott (a pattayai párás hasonló időjáráshoz képest): kb 5 percen belüli km-k 7 km távon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése