Nakhom Phanom Thakhek várossal szemben van a Mekong túloldalán Thaiföldön. A Google hajlamos egy másik településsel, Nakhom Phatom-mal összekeverni (pontosítani). Nem mindig, de már előfordult.
A határon busszal lehet átkelni. Mivel a késő délelőtti buszra vettem jegyet egy nyugis csomagolás és egy omlettes reggeli után indultam. Az átkelés lassan, de rendben ment a Barátság III hídon át.
A távolban a Barátság III híd
Délután elindultam körül nézni a városkában. Mivel a folyó partja adja itt is magát, a legtöbb látnivaló is ott van.
A város jelképe a Naga (kígyót jelent, általában a bejáratokat őrzi és páratlan számú feje van). Napközben is voltak ott vallásos jelenetek (merit: érdemeket szerezni jó cselekedettel; jellemzően adakozással), de estére egészen iparszerűvé vált a dolog. Sok helyen megy ez így. Hogy Buddha, ha élne, mit szólna ehhez a jelenséghez, az örökre titok marad (nekem van róla véleményem, de inkább nem osztom meg).
Ezen kívül a part mentén van néhány templom. A város nem kimondott turistafészek.
A vietnámi háború idején ide menekült vietnámiak állították emlékül az óratornyot. A vietnámi háború és ennek az országnak a kapcsolata is érdekes történelmi kérdés.
Egy kávézás után visszamentem a szállodába, mivel ki volt írva, hogy van kerékpár (bérlés). A parton pedig szépen felfestett, de tiszteletben nem nagyon tartott kerékpárút van. Otthonosan érzem magam. Ennek az lett az eredménye, hogy egy kerékpár ülésmagasságának beállítása után kértem hozzá kulcsot. Mivel az első óra ingyenes, a portás az egészet (kb. 2 óra) ingyen adta.
Így aztán kerékpároztam egyet a parton. A GoogleMap alapján kb 13 km lehetett, de a kerékpár - ülés állítás ide vagy oda -, így sem volt a legkényelmesebb. De rendben volt.
Ennek egyik eredménye, hogy a látnivalók kiegészültek egy kis "hazai" kultúrával is: Szent Anna katolikus templom.
Ezt követően a város esti piacára indultam, amit hazafelé a kerékpárról már láttam, hogy rendezgetnek. Általában az az ember benyomása, hogy ezek a piacok a turistáknak vannak. Ebben a városban ez nem nagyon tűnik valószínűnek, mert alig láttam nem idevalósit (kb. 5-8 főt). Az is igaz, hogy a piacon kívül nem sok élet maradt este 8 után a környéken. Ami még furcsa a turistás helyekhez képest, hogy nem csak bárok, de masszázsszalonok sem nagyon vannak. Másnap reggel láttam egyet.
A reggel munkával telt és a délutáni repülő előtti idő is gyorsan elment digitálisan, no meg az analóg képeslapok feladásával. Sem itt, sem Laoszban nincs nagy kultúrája a képeslapoknak.
Változik a világ.
A reptér kicsi, napi három Air Asia járat miatt üzemel. Sok embernek ad munkát. A reptérre minibuszos gyűjtőjárat vitt a szállodából. Nagyon korrekt módon.
A repülés sima volt és egy gyorsa vacsora és blogolás után jól esett aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése