Ami majdnem kimaradt - Laosz

 

Tó vagy mi? - Vientián

Nem messze a város jelképeként is említett sztúpától van ez az izé ... Szépen kialakított medence, körülötte szép kerítés, frissnek tűnő festés. Benne pedig semmi. 

 

Sok ilyesmi van: valamibe invesztálnak pénzt, szépen el is készül, aztán valahogy csak ott van. Talán nincs pénz az üzemeltetésére, vagy érdeklődés a használatára, vagy nem is kellett senkinek, csak úgy lett. Mert azt azért valaki eldöntötte, hogy legyen.

Bár ezek a dolgok eléggé abszurdnak tűnnek, mégis valamiért olyan ismerősek. Miért is?

Starbucks arc - Vientián

A Starbucksban nem volt éppen nagy forgalom. A pult mögötti arc szépen és lelkesen beszélt angolul. A rendelés után is beszélgetett. 

Leültem a kávémhoz, ő meg ott rendezgette a dolgokat. Megkérdeztem tőle, hogy mi az oka, hogy a megszokottól igencsak eltérő az angoltudása? Mesélt az angol nyelvű iskoláról, meg későbbi angol tanulásáról. Bár a Starbucks főállás, azonban szeptembertől Budapesten lesz ösztöndíjas diák :-O 

Bemutatkoztam neki, hogy melyik városból vagyok. Kicsi a világ.

Egy kis piacolás - Laosz, több helyszínről

Hogy mi minden van egy esti, alapvetően kajálós helyi piacon?

Először is itt ez a jéggel és üdítővel teli edény. De nem csak edény. A közepében, a körön belüli üvegeket jobbra-balra forgatva mozgatja a jégben. Ettől a bennünk levő üdítő bekásásodik és ezt rázzák ki az üvegből jéggel teli műanyag poharakba. Rendesen kűzdenek vele ... Hogy megéri-e, nem tudom, mivel nem iszom színsavas üdítőket. Maga a kütyü érdekes persze.

 

 

Ez épp nyárson hússütés, "látványkonyha" jeligére. 

 

 

Itt pedig amolyan vegyes kínálat, közte: hernyó, rovar, tészta, egyebek ...

Egyik kedvenc vacsorám: sült hal, papaya saláta, zöldségek

 

 

Roti (palacsintaféle, tojással, banánnal) laoszi család gépsoron készítve:

Az angol arc - Vientián

78 éves. A telet Thaiföldön és Indiában tölti rendszeresen. 30 éve elvált. Vientiánba 20 év után jött vissza. a thai vízumhosszabbítást intézi így el. (Ezzel sokan vannak így: a helyi bürokratikus ügyintézés helyett elutaznak valahova és vissza. Ez újabb 30 napos vízumot jelent.) 

Beültem egy sörre. Ő meg pár perc múlva leült a maga sörére az asztalomhoz. 

Elbeszélgettünk egy kis időt a történelemről, politikáról, az élet kérdéseiről, nyelvekről. Mindenféléről. Időnként jók ezek a spontán találkozások. 

Laoszban. Egy indiai étterem teraszán. A sajtos-fokhagymás naan jól esett a sör mellé.

Fiatalok - Vientián, Thakhek, Thakhek

Ketten ültek a fenti "tó" mellett egy szabadtéri eszközön. Az egyik kezében mobil, a másikuknak (még?) nem jutott. Melyikük a szerencsésebb?

Némi gesztikuláció után hozzájárultak ehhez a fotóhoz. 

 

A következő fotóhoz pedig a - képen nem szereplő - nagypapa tolta a gyerekeket - kérés nélkül.

  

Itt viszont maguk próbálkoztak a lányok egymást minél előnyösebben fotózni a kávézóban. 

 

Lao nyelv

A lao nyelv eléggé hasonlít a thai nyelvhez. No persze ez nem az én tapasztalataimon alapuló állítás, hanem az érintettek mondják. Az írás sem tér el nagyon, ezt magam is meg tudom állapítani. Voltak feliratok, amit a - még mindig hiányos - Thai olvasási tudásom alapján itt felismerni véltem.

Motorbérlés -Thakhek

Itt a motorbérlés alapvetően üzlet. Biztonsági üzlet. No nem közlekedésbiztonsági értelemben, hanem üzleti értelemben. 

A szerződés három fontos részből áll (egy nyomtatott lap). A felső részben a bérlő neve és útlevélszáma, aztán valami a bérlés idejéről és áráról, majd a lap kétharmadán az van leírva, hogy mi mindenért felelős a bérlő (leginkább az útközben elromló fődarabok az érdekesek illetve az 1500 USD fizetési kötelezettség lopás esetére). Mindezt az útlevél bérbeadónál hagyásával nyugtázod (az aláírás e mellett szinte elhanyagolható követelmény).

Ami nem kerül(t) szóba, az a jogosítvány, a motorozással kapcsolatos gyakorlat, biztosítás és egyéb hasonló úri huncutságok. 

Stratégia tanárom mondása jutott eszembe: "Make complex things simple" (egyszerűsítsd le az összetett dolgokat). Abban persze nem lehetek biztos, hogy erre a helyzetre is ez lett volna az első javaslata. 

Maga a robogó félautomata (azaz a bal lábaddal váltasz fel-le alacsony fordulatnál).

A forgalom pedig nyugis. Sokkal nyugisabb, mint Thaiföldön. Sem sokan nincsenek az utakon, sem nem idegesek és - néhány fiatalt leszámítva - száguldozás sincs. Némelyik településen 20 vagy 30 km/h-s - szerintem betarthatatlan - korlátozás van.

Villanyrobogók -Thakhek és környéke

Ha már közlekedés ... Nagyon sok elektromos kis motor van forgalomban és jórészt fiatalok használják őket. Kínai termékeknek tűnnek és a használóik kora alapján mintha a vezetésükhöz sem kellene kor vagy valami papír. 

Jó pár esetben tűnt úgy, hogy a szórakoztató motorozás mellett iskolába járásra is ezt használják.

Kávézó előtt parkolnak lányok e-motorjai

A város is ígér ... azt nem ellenőriztem, hogy be is tartja-e? Maga a tábla egészen európai viszonyokra utal :-O

Fizetési rendszerek - Vientián

A QR kódos, banki alkalmazáson keresztüli fizetés Thaiföldön elég elterjedt, magam is szoktam használni (helyi banki kapcsolat és app kell hozzá).

Azonban egy kávázóban itt, Laoszban az alábbi kép tárult elém a rendelés leadásakor:

Lehet, hogy van ami itt gyorsabban fejlődik?

Sek Loso -Thakhek

Thakhek limitált számú zenés szórakozóhelyei közül többől Sek Loso dalai hallatszottak ki. Ez előfordult élő zenészekkel és video- illetve hangfelvételekkel is több alkalommal. Bár a thai könnyűzenében nincs nagy jártasságom, de pont ezt az arcot ismerem és kedvelem is a zenéjét. Kellemes volt hallgatni, de meglepő egy másik országban pár nap alatt ennyiszer ráismerni.

ASEAN országok és fővárosok - Vientián

Mivel már minden ASEAN országban jártam azzal, hogy a Fülöp-szigeteki túrámra is sor került, már csak egy főváros hiányzott. Most annyiban lett teljes lista, hogy Vientiánnal az összes ASEAN főváros is az utamba esett már (kivéve Myanmár külföldiek által nem látogatható mesterséges fővárosát). 

Erről a kérdésről itt írtam még régebben. Aztán valahogy nem tértem rá vissza. Most ezért említem meg, mert ezzel egy szép környék, Dél-Kelet Ázsia országai váltak egy kis mértékben életem részévé (kivéve a még ide sorolt, de a szervezethez nem tartozó Kelet-Timort).

Nakhom Phanom - Thaiföld

 

Nakhom Phanom Thakhek várossal szemben van a Mekong túloldalán Thaiföldön. A Google hajlamos egy másik településsel, Nakhom Phatom-mal összekeverni (pontosítani). Nem mindig, de már előfordult.

A határon busszal lehet átkelni. Mivel a késő délelőtti buszra vettem jegyet egy nyugis csomagolás és egy omlettes reggeli után indultam. Az átkelés lassan, de rendben ment a Barátság III hídon át.

  

A távolban a Barátság III híd

Délután elindultam körül nézni a városkában. Mivel a folyó partja adja itt is magát, a legtöbb látnivaló is ott van. 

A város jelképe a Naga (kígyót jelent, általában a bejáratokat őrzi és páratlan számú feje van). Napközben is voltak ott vallásos jelenetek (merit: érdemeket szerezni jó cselekedettel; jellemzően adakozással), de estére egészen iparszerűvé vált a dolog. Sok helyen megy ez így. Hogy Buddha, ha élne, mit szólna ehhez a jelenséghez, az örökre titok marad (nekem van róla véleményem, de inkább nem osztom meg).

  

 

Ezen kívül a part mentén van néhány templom. A város nem kimondott turistafészek. 

 

 

 

A vietnámi háború idején ide menekült vietnámiak állították emlékül az óratornyot. A vietnámi háború és ennek az országnak a kapcsolata is érdekes történelmi kérdés.

 

Egy kávézás után visszamentem a szállodába, mivel ki volt írva, hogy van kerékpár (bérlés). A parton pedig szépen felfestett, de tiszteletben nem nagyon tartott kerékpárút van. Otthonosan érzem magam. Ennek az lett az eredménye, hogy egy kerékpár ülésmagasságának beállítása után kértem hozzá kulcsot. Mivel az első óra ingyenes, a portás az egészet (kb. 2 óra) ingyen adta.

Így aztán kerékpároztam egyet a parton. A GoogleMap alapján kb 13 km lehetett, de a kerékpár - ülés állítás ide vagy oda -, így sem volt a legkényelmesebb. De rendben volt.

Ennek egyik eredménye, hogy a látnivalók kiegészültek egy kis "hazai" kultúrával is: Szent Anna katolikus templom.

 

 

Ez pedig a part mentén valamilyen termelő tevékenység

Ezt követően a város esti piacára indultam, amit hazafelé a kerékpárról már láttam, hogy rendezgetnek. Általában az az ember benyomása, hogy ezek a piacok a turistáknak vannak. Ebben a városban ez nem nagyon tűnik valószínűnek, mert alig láttam nem idevalósit (kb. 5-8 főt). Az is igaz, hogy a piacon kívül nem sok élet maradt este 8 után a környéken. Ami még furcsa a turistás helyekhez képest, hogy nem csak bárok, de masszázsszalonok sem nagyon vannak. Másnap reggel láttam egyet.

A reggel munkával telt és a délutáni repülő előtti idő is gyorsan elment digitálisan, no meg az analóg képeslapok feladásával. Sem itt, sem Laoszban nincs nagy kultúrája a képeslapoknak. 

Változik a világ.

A reptér kicsi, napi három Air Asia járat miatt üzemel. Sok embernek ad munkát. A reptérre minibuszos gyűjtőjárat vitt a szállodából. Nagyon korrekt módon. 

A repülés sima volt és egy gyorsa vacsora és blogolás után jól esett aludni.

Thakhek - egy hosszabb motorozás

A mai nap egy hosszabb motorozással kezdődött.

A legtávolabbi cél Nakai település és a környékén levő víztározók, erőművek voltak. Bár ez épp a száraz időszak (itt két szezon van: a monszun esővel és a száraz) és ezért sok víz nem volt. 

Az út eleje az előző napihoz hasonló volt. A forgalom mérsékelt. Érdekesek ezek a hegyek vagy inkább sziklák. Nem tudom, hogy Halong öböl (Vietnám) sziklái és ezek azonos geológiai képződmények-e, de nagyon hasonlóak.

Nakai egy magaslaton van. A víztározó most üresnek tűnt. Az út viszont szép volt, de nem lehet minden helyen megállni fotózni.

A magaslat tövében vízerőmű és alatta az egyik irányba folyó, a másikba épített csatorna vezet tovább.

  

 

 

Valószínűleg emiatt vannak most is rizsföldek, amik szépen zöldellnek és az út másik oldalán pedig kiszáradtan várják a következő szezont. Arra nem jöttem rá, hogy mitől függ, hogy kap-e vizet egy terület. Talán van pihentetés is?

 

A  városba érve még készült ez a két kép: az egyik egy mutatósnak szánt főbb útról, a másik egy mutatós körforgalomról. Ha már mutatós dolgokról van szó: van a városban még pár díszített útszakasz. És vannak szép, új épületek, kisebb paloták, amik nem tűnnek középületnek. És persze viskók is. Mindenesetre látszik, hogy van fejlődés. És ez nem csak ebben a városban, hanem az út menti települések esetében is előfordul.

 

 

Sikhottabong sztúpa

Visszaérve a városba még ez a sztúpa volt a listámon. A Mekong partján van. Több helyen írtak róla és valami nagyobb rendezvénynek is helyt ad. Mindenesetre hatalmas parkoló van mellette. 

A sztúpán kívül van templom is a területen. Szépen rendben tartott épületek. A templomban egy szerzetes épp egy helyi párnak kántált és osztott áldást. Aztán egyszer csak valamit angolul próbált mondani és kézjelekkel fotózásra biztatott (ami elég szokatlan volt, de éltem a lehetőséggel).

Beszélgetni is akart, de nyelvtudás híján ez nem volt túl tartalmas. A neve kiderült (de nem emlékszem rá) és érdeklődött, hogy honnan jöttem, de szerintem az országot nem ismerte. Ennyiben is maradtunk.

Az egész napos motoron ülés után még egy futást iktattam be. Vacsora a folyó parton.

Thakhek - környék

 

Lassan indult a reggel. Mivel a szálláson nincs reggeli, maradt a parti beülős árus. Csirke akatrészek, rizs, valami levélbe csomagolva, saláta. 

A mai nap egy kis motoros kirándulással telt el. 

Tha Falang 

Ez egy folyó részeként kialakított kis csónakázó tó, körülötte helyi stílusú pavilonok. A helyet környék sziklái övezik. Kellemes a nagy melegben a parton enni-inni. 

Nem is nagyon történik itt más. A pavilonok mentén pincérek serénykednek. 

Az ide vezető úton teljesen kiszáradt és épp zöldellő rizsföldek, állattartás, más mezőgazdaság és az egyre szaporodó hegyek láthatók.

 

Xieng Liap Barlang

A barlanghoz a parkolóból egy függőhíd vezet. Van ott kalandpálya a fákra építve, kötélpálya, más attrakciók - láthatóan használaton kívül. Talán nem ez  a szezon. 

A barlang maga inkább csak egy barlang nyílás, itt is valamikor szebb napokat látott cseppkövek láthatók és egy kis víz (barlangi tavacska). 

Nagy forgalom nincs. 

 

  

 

Buddha barlang

Egy cseppkőbarlang az egyik magaslat oldalában, benne megkopott cseppkövek és egy berendezett templom. Két hölgy és egy úr. Fotózni bent nem lehet.

 

 

És valami, ami nagyon nincs meg a neten

Ott volt az út mentén. Visszafelé jövet csak megálltam készíteni egy fotót. Aztán próbáltam a neten a nyomára akadni (szöveggel, térképpel, fotókereséssel). Nem sikerült.

 

Maga az építmény sehogy sem illik a szokásos képbe: az alap sztúpának tűnik, a tetején a vörös csillag viszont eléggé fura. 

Valószínűleg olyasmi, ami kellett nagyon valakiknek, de a többségnek nem. :-O

Kora este megszületett a döntésem, hogy pénteken elindulok vissza Pattayára. Ehhez le is foglaltam a repülőt, szállásokat.

Jó lesz az utazós napok után visszaállni a szokásos pattayai életre.

Thakhek - a város

 

Ez a város sem a világ közepe. Azonban át lehet menni itt Thaiföldre, ami azért előnyös. 

Maga a város nem is ígér sokat. A környék sokkal többet, de a természeti szépségeket elég nehéz megközelíteni. Van egy kb 400 km-s, 3+ nap alatt végigjárható kör, de erre én különösebben nem készültem. 

Azt megnéztem korábban, hogy fázni itt sem fogok (napi max 39 fokot is eléri), de ez nem is kellemes. Viszont elég száraz meleg, így élhetőbb, mint párásabb helyeken. No meg hidegben.

Az első hirtelen szállásmegoldás helyett egy szálloda lett a bázisom. A szobát is elég korán el lehetett foglalni.

Az első nap a buszozás utáni rendezkedéssel telt el egy kicsit. No meg volt pár digitális feladat is és a szállodában a net elég tűrhetőnek bizonyult.

Szökőkút park és a városi szentély

Bizonyára egyben a város központi része is. A Mekong partján van. A környéken kis vendéglátó egységek ilyen-olyan üzletek. Amolyan ázsiai kisváros.

 

A kis tér sarka és a parti "sétány"

Már napok óta próbáltam sarló-kalapácsos zászlót fotózni, van belőlük jó pár - leginkább közintézményeken, de néhány lelkesebb vállalkozás is kiteszi. Itt megoldódott ez a probléma is. A fém keménysége miatt ez a zászló nem (lesz) játéka mindenféle szélnek.

Kora délután, 35+ fokban viszonylag csöndes minden. Sem forgalom, sem emberek. Pár elvetemült turista kószál, no meg azok, akiknek dolgoznia kell.

 

 A szentély maga

A szentély este

 És ami mögötte van 

(1946. március 21-i gyermek és asszony mészárlás. Az angol felirat szerint a francia gyarmatosító haderő cselekménye.)

 

Egy óratorony féleség 

A terecske mellett egy helyi kávézó, Sinouk Coffee, egész jó flat white-tal, furán nem kommunikáló személyzettel (pedig itt azért vannak bőven turisták az egyéni fajtából).  Ez egy laoszi kávézólánc, mint a fenti linken megtudható.

A helyi templom épületei is zárva vannak (vajon csak délidőben?)

 

 

Az út a városközponttól kifelé

A folyón komp megy át Thaiföldre - de csak a két ország állampolgárai számára használható. Nekem marad majd a Friendship Bridge IV (ilyenen keltünk át annak idején Chiang Raiból indulva is, csak az a III. sz. volt).

Maga a folyópart eléggé üres. Néhány hajó és ladik. A parton egy rövid szakaszon vannak vendéglátó helyek, majd az út elkanyarodik. 

A hely a járás központja is, ez a hivataluk:

 

Miután a város belső részét így sikerült letudni, egy késő délutáni futáson kezdtem el gondolkodni. Mivel a gondolkodás a tett halála, a poszt jó részének megírása után el is mentem futni. Érdekes, hogy a száraz meleg mennyivel jobb eredményt hozott (a pattayai párás hasonló időjáráshoz képest): kb 5 percen belüli km-k 7 km távon.