Stratégiáról

 

Ez egy fura poszt lesz. Igazából a "Könyvajánló" sorozatba illeszkedett volna, ha ... 

De most már nem egészen illeszkedik oda. Ennek oka, hogy az előző ajánlott tudományos könyv után, a Netflix Drive to Survive negyedik évadának megjelenésével és a Formula 1 szezon kezdetével egybeesve gondoltam, hogy elolvasom Ross Brawn (az autósportban 22 egyéni és csapat vb címben érintett technikai szakember, menedzser) könyvét. 

Meglepetésemre a könyv társszerzője (ő maga is érintett az autósportokban) Szun-Ce A háború művészete című könyvének az idézésével vezette fel a párbeszédes stílusban fogant közös művet: párhuzamba állítva a háború 2000+ éves alapművét az autósport versengésében fogant tapasztalatokkal. 

Ebből pedig következett két dolog:

• Egyrészt nehéz volt nem komoly olvasmányként tekinteni a Brawn könyvet. Sok dolog előjött benne, ami a menedzsmenthez (is) kötődött és valamennyire felidézte vagy akár magyaráz(hat)ta a saját tapasztalataimat. Így pedig a könnyedség gyorsan elillant.
• Másrészt mégiscsak a "háború" most épp egy erős nyomatékkal bíró kifejezés és persze az ősi kínai könyvből vett idézetek és a versengés kapcsolata mellett a kortárs napi történésekre is rávetül(t) a könyv mondanivalója. 

Ami a háború felfogását illeti - Szun-Ce szerint - azt alapvetően nem a harcmezőn lehet megnyerni. Ott esetleg arra van szükség, hogy igazold a nyertes voltodat. E felfogás szerint a különleges katonai művelet láthatóan nem hozott gyors sikert, lassú siker pedig nincs. 

Persze a Formula 1-gyel való összehasonlítás inkább a versengés (ami nem egyszeri, hanem sokszori) aspektusból jön elő. Ez pedig kreativitást, szervezettséget, pénzt, politikát, technológiát igényel. Ha innen nézzük a világot, akkor ez egy hatékony komplex rendszert igényel, amit pontosan és a célnak megfelelően kell(ene) üzemeltetni. Aztán valahogy lesz egy nyertes és a következő szezonban kezdődik az egész újra. 

Ha a különleges katonai műveletet nézzük a permanens versengés nézőpontjából, akkor a fenti irodalom arra enged következtetni, hogy azok maradnak versenyben, akik a komplex rendszereket a környezeti feltételekhez jobban alkalmazva működtetik. Pár nagyobb háborús történés már megmutatta, hogy a demokrácia-diktatúra vonalon általában a demokráciák maradnak hosszabb távon versenyben. Sajnos ezek a példák azt is mutatták, hogy a versenyben maradás nagy áldozatokat kíván. 

Azaz nyugodtak lehetünk talán, hogy nem leszünk orosz gyarmat örökké, de azt nem tudhatjuk, hogy megérjük-e azt az időt, amikor ez már tényként kezelhető lesz újra (legalább egy kis időre). Ugyanis az oda vezető út lehet nagyon is rögös az egyén nézőpontjából. Aki ma meghal a háborúban, az örökké halott marad. 

Szóval elgondolkodtató ez a könyv sok érdekességgel az Formula 1 világáról, a menedzsment kérdéseiről és a mai valós világunkról is. Ha ajánlani kellene, legkevésbé a Formula 1 rajongóinak ajánlanám: inkább menedzsereknek, a háború iránt érdeklődőknek és - talán kicsit cinikusan - azoknak, akik a stratégia szót legalább napi kétszer kimondják: ebből a könyvből meg lehet tudni, hogy miről is beszélnek. ;-)

Ha már a háború szóba került, akkor talán érdemes lehet azon is elgondolkodni, hogy mi lehet ennek az értelmetlen öldöklésnek egy hasznos mellékterméke (ez nem a háború igazolását jelenti, hanem csak egy kis gondolkodást).

Ez a gondolkodás abból indul ki, hogy nem torkollik a háború III. világháborúba vagy atomháborúba: azaz lesz következő szezon. Szóval marad a lokális küzdelem egy ideig és közben a világ különleges katonai műveletekre kevésbé fogékony része az energiahordozók hiányát látva és a magas árakat sokallva gyorsít azokon a területeken, amik alkalmasak az orosz energiahordozó import kiváltására. Ezzel azonban ezekben az országokban megindul(hat) a környezettel kíméletesebben bánó energiaforrások kiaknázása nagyobb tempóban, korábban elérve a megtérülési szinteket és technológiai előnyhöz juttatva az ezen az oldalon felsorakozókat. Talán ismét előtérbe kerül az energia hatékonyabb (értelmesebb) felhasználása, a pocsékolás megszüntetése, stb. 

Persze az igaz, hogy a Földön nincs két légkör, de a lokális háború sem tart örökké és talán szépen sorban további országok is beállnak a környezetet is figyelembe vevők közé. Talán.

Mindenesetre mindannak ami most a háború kapcsán az energetikában történhet, megvan az a potenciálja, ami a 70-es években az amerikai autókat is "racionalizálta" az olajárak megugrása idején. Fájt, de használt.