Emberek

 

Szoktam írni az emberekről, akikkel véletlenül összetalálkozom. Ez mindig érdekes téma, ha mozgásban van az ember és közben mindenféle más emberrel összehozza a sors. Általában rövid találkozások vagy egy fotó vagy valami érdekesség. 

Egy helyben tartózkodva ez annyira nem ígérkezett érdekesnek, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy lehet ebből valamit kikerekíteni arról, hogy kik is vannak errefelé éppen (rajtam kívül).

Finn

Fiatal arc a medencénél. Beszélünk pár szót. Finn, tanulni jött Thaiföldre az egyik bangkoki egyetemre. Mérnök tanulmányok. Kicsit furcsállom, hogy pont e tárgyban érdemes-e itt tanulni. Azt mesélte, hogy meditációt és menedzsmentet tanul itt alapvetően - mérnök hallgatóként. Mindezt on-line (merthogy most ez van a Covid miatt). Ha pedig on-line, akkor szebb Pattayáról online lenni mint Bangkokból. 

Kicsit furák ezek a jelenlegi oktatási megoldások, de biztos kellemes hónapokat lehet így eltölteni.

Francia

Párszor a medence körül és a kondiban is összefutottunk. Python programokkal foglalkozó francia arc. Természetesen on-line távmunka. 

Lehet, hogy nekem is a Pythonra kellene hajtani :-O

Orosz

Az arc pár hete, a háború kezdete után indult "világgá". Addig az ingatlan üzletben külföldieknek kiadott lakásokkal foglalkozott Moszkvában (gondolom innen a relatíve jó angol), azonban a kuncsaftok hirtelen eltűntek. Ideje volt neki is indulni. 

Nem tűnt nagy Putyin rajongónak. Azonban azt, hogy belülről történjen valami, kizárta: mondván akarnék-e én börtönben kikötni valami tiltakozást követően? 

Mondjuk szerintem tiltakozás nélkül is ott kötnek ki - ilyen vagy olyan értelemben.

Vőfély (avagy ceremóniamester)

Szintén a kondiban és a medencénél fordult elő az arc. Az a ritka orosz, aki legalább magától köszön. 

Ezen mindig csodálkozom, hogy miként tudnak az oroszok közül a legtöbben úgy viselkedni, mintha más ott sem lenne. Eddig az a leginkább működni látszó elméletem, hogy egyszerűen azokat az embereket akiket nem ismernek "tárgyként" kezelik. A tárgyaknak általában nem köszönünk. Bizonyára ez egy biztonságos stratégia arrafelé. Megjegyzem, ha már beszéltél valamelyikkel akármiért is, akkor legközelebb már "emberszámba" vesz. 

Aztán ez az arc egyszer valamiről elkezdett beszélni magától. Amolyan egyszerű angollal, de lelkesen. 

Aztán volt egy hosszabb beszélgetésünk: itt valamit segít egy otthoni (Ufa nevű orosz városból van) haverjának az üzletéhez (a részletekre azt mondta, hogy üzleti titok), de egyébként otthon nyáron szokott sokat dolgozni. Ez viszont nem volt üzleti titok, ugyanis az arc nyaranta vőfélyként nyomul.

Történelmi értelemben ismét bebizonyosodott számomra, hogy van valami a magyarság keleti kulturális-történelmi gyökerei kapcsán kialakult legmodernebb elméletekben ;-) 

A háborúról is szó esett. Persze nem lehet tudni, hogy egy egyetértő-támogató véleményt itt egy orosz megkockáztatna-e, de ez az arc sem tűnt Putyin nagy támogatójának.

Egy kis parti

Egy lengyel csoporttal tért vissza az egyik lengyel csoportkísérő (én nem ismertem). Lengyel barátom számára ez mindjárt egy parti lehetőségét jelentette. Szépen összejöttünk az új házában. Főzött lengyel bigoszt, vett japán szusit előételnek és amerikai browni is előkerült desszertnek. Volt ausztrál vörösbor, thai sör  és valami koreai borszerű - több ízben, de többségében gyümölcsös - cucc. 

Az úri társaság lengyel, magyar, thai, orosz, ukrán (utóbbi kettő házastárs), litván és khmer (Kambodzsa) nemzetek képviselőiből állt. 

Háború nem volt. 

Élő emlékek 1. - Goood Morning ...

Még az első itt töltött munkás szezonomban a Pattaya futó körre jártam le futni. Ha reggel mentem, akkor mindig ott volt egy idősebb arc, aki intenzíven sétált. Mindig társasággal volt, 2-5 emberrel és minden szembejövőt hangos, elnyújtott "Goood Morning ..." köszöntéssel üdvözölt. Gondoltam, hogy nem orosz ;-) 

Persze én is mindig visszaköszöntem neki(k). Ezen túlmenően sohasem beszéltünk. 

Pár hete az egyik nap, késő délután látni véltem az öreget a tengerparton. Azonban nem voltam biztos benne, hogy ő az, mivel egyrészt egyedül volt, másrészt maszkban (amiben korábban sosem láttam). 

Azonban egy másik alkalommal ismét elsétált előttem amikor épp kávéztam és most biztos voltam benne, hogy ő az az arc a 3 évvel ezelőtti futásokról. Élő emlék.

Ami viszont még érdekesebbé tette a helyzetet, hogy a kávé után tovább indulva az öreget megláttam a parton ücsörögni. Odamentem hozzá és elmeséltem, hogy 3 éve sűrűn összefutottunk a futókörön reggelente. Nagyon örült, hogy emlékszem rá és elmesélte, hogy miként ragadt itt a Covid alatt és milyen jól érezte magát. Azóta sem utazott még vissza Angliába. Mostanában reggelente a tengerpartra jár sétálni (mivel a Covd miatt a furókört is lezárták és átszokott ide). 

Beszélgettünk még pár dologról, ami itt érdekesség. Nagyon kedves, az életet élvező arc. 

Utolsó futós reggelemen össze is találkoztunk: Goood Morning ...

Élő emlékek 2. - Strand tenisz

Van pár strand tenisz pálya a Jomtien part mentén (Magyarországon ez valószínűleg strand röplabda pálya lenne). Amikor itt dolgoztam és esténként lejártam futni vagy sétálni (még a Covid előtt) volt egy kis srác, aki rendre ott volt az egyik ilyen helyen és számos alkalommal játszott - általában felnőttekkel. Bár sosem volt érzékem a labdajátékokhoz, az egyértelmű volt, hogy a 10-11 éves kissrác rendesen alázta az épp vele játszókat. Mindezt valami hihetetlen nyugalommal tette. 

Időnként csak ült a kövön és várta, hogy beállhasson játszani. Időnként ült mellette egy hölgy, gondoltam a mamája. Amolyan tartozékai voltak esténként annak a perti résznek.

Mivel sokszor megfordultam arrafelé köszönni kezdtek. Egyszer talán az irodánk környékén is összefutottunk. Soha nem beszéltünk egy szót sem ezen kívül. Aztán a Covidos, lezárt tengerpartos időkben már ők sem voltak ott. 

Két év telt el azóta. Most ugyanott egy srác, aki vagy másfél fejjel nagyobb, játszott párszor, amikor arra jártam. Nem tudtam eldönteni, hogy ugyanaz az arc e. Megkérdeztem tőle - végülis ez a legegyszerűbb. 

Talált süllyedt.  Itt élnek. Nyomja a strand teniszt. A nyílt bajnokságon a napokban ő lett a korosztályos helyi bajnok. Beszélgettünk kicsit ezekről angolul. 

5 éve nem járt a hazájában, Oroszországban.

Úton, útfélen

Mész az utcán és benézel egy résbe az épületek között. Az árnyékban pedig lelkes helyiek pihennek éppen. Feltéve, hogy ez pihentető.

Kütyű és fotó ...

De nem feltétlenül ilyen passzív mindenki. A konditerembe betévedő thai hölgyek esetében 50% esélye van annak, hogy legalább 2-3 beállítással (futópad, súlyzók, elliptikus tréner) készül valami szép szelfi az "erőfeszítésekről". Ha pedig nem optimális a látószög, képkivágás, stb., akkor meg lehet kérni az edzőtársakat, hogy segítsenek be. 

De a medence is már csak részben a fürdőzés, úszás helye. Annyi szép beállítás van, amivel emlékezetessé tehető egy ilyen hely. A legmókásabb, amikor a - még nem elkorcsosult késztetései miatt  - játszani, úszni, mozogni vágyó gyermekeket kényszerítik beállásra természetesnek alig tűnő fotókhoz. 

Ez utóbbi élethelyzetnek egy még tragikusabb alesete, amikor a természeténél fogva játékos gyermek a medencében véletlenül fizet fröccsent a szülője felé, az pedig - aggódva a telefonja miatt - letorkolja ezért. A medencében. 

Boldog gyermekkor - legalábbis a fotókon.

Azonban a munka frontján is lehet, sőt - valószínűleg kell - fotózni. A helyi biztonságiak szinte állandóan fényképeznek. A medence körül, amikor körbejárnak (naponta számtalanszor) és a konditeremben, a folyosókon, lépcsőkön. Természetesen az, hogy valaki ott van, nem zavarja őket, hiszen ők a munkájukat végzik. GDPR nincs. 

Az érdekesebb kérdés, hogy ez a hatalmas mennyiségű fotó hova kerül a telefonokról? Vajon összegyűjtik őket, idővel törlik, egyáltalán valaki megnézi őket? Esetleg összevetik az épületben szintén szép számban fellelhető kamerák képeivel? És ha igen, minek? 

Lehet, hogy ehhez tényleg kellene valami mesterséges intelligencia, mert én a természetes intelligenciával fel nem foghatom, hogy ennek mi értelme. Ötleteim vannak: hasznosság érzet fokozása, önbecsülés építése, foglalkoztatás növelése, bizonyíték a megfelelően (?) elvézett munkára, stb. 

Emberek vagyunk.