Majdnem alakult valahogy, aztán mégsem. Ilyen fordulatokról szól most az a poszt.
..., majd nem: Tajvan
Majdnem sikerült elutazni Tajvanra. Miért Tajvan?
Egyrészt van ott (is) egy csomó látnivaló. Másrészt járt ott már kedves barátom és ő is csak bíztatott. Harmadrészt találkoztam már utazgatásaim közben helybeliekkel és ők is érdekes dolgokat meséltek Tajvanról. Szóval a gondolat már megvolt a covid előtt is.
2021-ben, amikor már volt jegyem Bangkokba, találtam egy olcsó jegyet Tajvanra. 10 nap. A fenti térkép szerint ki is alakult a látnivalók sora és az útiterv is.
Persze a covid miatt a korlátozások még érvényesek és sajnos így az utazás is elmarad (most). A járatot is törölték és épp utalják vissza a jegy árát.
Majd legközelebb ;-) Azt csak remélni tudom, hogy addig nem történik valami különleges katonai művelet a szigeten.
..., de nem elsőre
Pár alkalommal téma volt Magyarországon a durián. Kétféle ember létezik azok között, akik már kóstolták: aki nagyon szereti és aki nagyon nem. Érdekes, hogy azok között, akik csak hallottak róla (vagy akár azt sem :-D ) is sokan vannak, akik valamelyik szélsőséghez csatlakoznak.
Én a "kóstolták és szeretik" kategóriába tartozom. Ettem is számtalan alkalommal amikor itt dolgoztam. Akkor sem árulták minden utcasarkon és olcsó sem volt, de a piacon, ahová jártam gyümölcsöt vásárolni mindig volt.
Most kevesebb helyen lehet kapni. Általában a kis tálcán fóliába csomagolt árut nem illik nyomkodni, de mégiscsak ez az egyetlen módszer, amivel a minőségéről valamit meg lehet tudni. Se túl kemény, se túl puha ne legyen. Persze a nyomkodásnak az eladó sem örül, mert ott megváltozik az áru állaga. És egyébként is gyorsan változik az állaga és minősége.
Egy zöldségesnél pár napja vettem egy darabot. Érintésre amolyan határesetnek tűnt. Sokat elárul a dologról, hogy az első kóstolás után vissza is vittem. Ami még többet elárul, hogy szó nélkül adták vissza az árát. Kár, hogy ezt megengedik itt maguknak: nem tesz jót sem a gyümölcs (jó?) hírének, sem az eladóénak. :-O
Nem szokás itt ilyen kereskedelmi gyakorlatot folytatni.
..., de mégsem egészen
Ha már piac. Van egy másik piac, ahol vásárolni is és enni is szoktam. Egyik este lementem sült halat enni. Ez a piac mindig tele volt esténként. Most a terület fele sem volt tele árusokkal és asztalokkal. Ez is mutatja, hogy még az ilyen helyiek által használt helyek is - a csökkent turista szám miatt - csökkent kapacitással üzemelnek.
Nagyon hiányoznak a turisták a városból.
..., de nem hagyjuk
Hét-nyolcezer orosz és ukrán turista (szóval ők nem azok, akik itt élnek) ragadt Thaiföldön a légiközlekedési korlátozások miatt. Miután az orosz turisták voltak a legnagyobb számban az érkezők mostanában, ez a helyzet sem kis gond, különösen, hogy a banki korlátozások miatt a pénzük sem nagyon elérhető. A készpénzről pedig a lenti fotó beszél.
Jellemző a thai mentalitásra, hogy - kormányzati közreműködéssel - azonnal a segítségükre siettek az itt ragadt turistáknak. Biztosítanak nekik ingyenes vízum hosszabbítást (egyébként kb 20 eFt), szállást (ha nincs megoldva) és élelmet.
Kedvelem a helyi hatóságok ilyen attitűdeit.
..., de aztán mégis
Mégis úgy döntöttem, hogy a lenti fotó - ezzel a kommenttel - bekerül a blogba.
Az arc már régebben is feltűnt az esti órákban a tengerparti úton. Lehet, hogy már évekkel ezelőtt is itt volt, de akkor nem volt akkora jelentősége. Inkább csak "kis színes" lehetett volna.
Álláspontja egyértelmű. Amikor sokadszor elhaladt mellettem, útközben meg-megállva, gondoltam lefotózom. Meg is állt a közelben. Nem illik fotózni valakit telibe az engedélye nélkül. Gesztikulálva érdeklődtem: látható az eredmény.
Csak azon gondolkodom, hogy itt élvezve az életet vajon mit gondol azokról a honfitársairól akik épp lőnek és akiket - szükségszerűen - a megtámadottak is lőnek? Más lenne a helyzet, ha a frontvonalban grasszálna ezzel a szereléssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése