Buszságok
A heti bérlet 21 EUR volt. Busz mindenfelé megy Máltán. A kétnyelvűség miatt mindent angolul és máltai nyelven is bemondanak (+ tájékoztató futófény - szintén két nyelven). A maszkhasználat kötelezőségét is. Sűrűn. Valami titokzatos technikai ok miatt ezek a bemondások időnként egymásra csúszva (azaz egyszerre) hangzottak el. Mókás.
Egyszer ellenőrrel is találkoztam. Annak ellenére van ellenőr, hogy teljesen általános az első ajtós felszállás és a buszvezető mindenkit ellenőriz (vagy elad neki jegyet, akár bankkártyás fizetéssel is). Vagy nem engedi felszállni. Ez utóbbinak már a reptérre menet lettem szemtanúja. A reggeli forgalomban a várakozó tömegből csak az engedélyezett létszámnak megfelelő utas szállhatott fel (a sofőr felállt megszámolni). A többiek szépen maradtak a következő buszra a megállóban.
A felszállás másik (tán még hatékonyabb) korlátozása az az eset, amikor meg sem áll a busz (ez általában leszállók hiányában fordulhat elő, bár párszor előfordult, hogy a jelzés ellenére mentünk lendületesen - aztán a jelző utas azért csak szólt ...). Ez az elsuhanós jelenség egyébként párszor az esti csúcsforgalomban fordult elő.
A szombat viszont igencsak próbára tette a rendszert használókat. Valetta végállomáson sem az addig viszonylag pontosnak mutatkozó Google menetrenddel, sem a beállókhoz frissen (2021. október 21.) kitett nyomtatott menetrenddel nem mutattak sok egyezőséget a más számú és más időpontban induló buszok. Többen álltunk és nem értettük, hogy mi van. Láthatóan a sofőrök sem egészen, de ez őket izgatta a legkevésbé.
Utazásom végére is maradt poén (?). A reptérre 6-8 lengyellel egy buszon mentünk. Nem volt nagy tömeg. Volt valami sárgatáblás terelgetés a környéken, de a reptérre busszal simán be lehetett hajtani. Ennek ellenére a járatunk sofőrje a reptér előtti megállónál felállt és a közeli "turistákat" elkezdte leszállásra bíztatni az "Airport" szó ismételgetésével.
Leszálltunk. Mondjuk azt elfelejtette mondani, hogy merre induljunk a prérin és utakon keresztül, hogy az elénk tornyosuló parkolóházat a megfelelő irányból kerüljük meg a terminál felé. Kérdésre adott némi iránymutatást, de ezzel sikerült az eddigi buszozós élményeket messze aláásnia. Hogy ez egyéni kényelmi akció volt-e részéről, valószínűleg sosem tudjuk meg.
Angolságok
Málta az 1800-1802 közötti francia, Napoleon-féle "támogatást" követően úgy került angol fennhatóság alá, hogy maga fordult az angolokhoz védelemért. Így aztán 1964-ig volt idejük átvenni angolos megoldásokat.
Az első a sorban állás
Itt épp egy bank előtt Valettában. Bár hasonlóan megy ez a buszok esetében is a megállókban. Azonban úgy tűnik, hogy a lakosság-turistaság egy része nem azonosul ezzel a szép, fegyelmezett kulturális hagyománnyal. Azonban ezt - amennyire én láttam - nagy nyugalommal veszi itt mindenki tudomásul. Hasonlóan a kötelező maszkhasználat értelmetlen állon hordásához.
Angolos dolog, hogy vannak iskolák, ahol a jövő-menő diákok egyenruhát viselnek. Vannak viszont iskolák, ahol nem.
Amiben viszont nagyobb a fegyelem, az az az angol szokás, hogy az épületeknek nevük (is) van. Az utca házszám persze sokat segít odatalálni valahova, szemben a névvel. De egy név sosem rossz.
Szabályokból viszont sosem elég. Ha meg vannak, nem árt, ha tudnak is róla. A fenti fotón a tábla például azt mondja, hogy parkolni csak a vonalak között szabad.
A fenti (amit be is tartanak, szemben a magyarországi helyzettel) magáért beszél. Futó emberként értékelem, hogyha nem nekem kell bíznom a telefonjaikba feledkezett ismeretlen emberek ismeretlen kutyáiban.
Itt pedig valami arról, hogy akár az autódat el is kobozhatják és a jogosítványodat pedig felfüggeszthetik, ha szemetelsz. És még el is takaríthatsz magad után. Azt nem állítom, hogy Máltán ezt mindenhol erősen ellenőrzik és így be is tartják (mivel van szemét elég), de Valettában (ott készült a kép) talán nagyobb a tisztaság. Mindenesetre érdekes lenne egy ilyen joggyakorlat (mármint, hogy gyakorolják is ezeket a jogokat) Magyarországon. Gyorsan megoldódnának a budapesti dugók ;-)
Reggeli svédasztal koronával
A szállodában a koronavírus miatt sajátos megoldás született a svédasztal fenntartására. Bár a kávé-tea-ital automaták kezelésére továbbra is alkalmasnak tartották a potenciálisan vírushordozó maszkos vendégeket, a szilárd(abb) élelmeket a pultból személyzet szolgálta ki (négy kolbászkát? inkább ötöt; még egy fél kanál rántottát - és hasonló párbeszédek).
Ennek az innovációnak a látható mellékterméke lett egy kicsit fegyelmezettebb svédasztal körüli kavarás a vendégek részéről. A láthatatlan melléktermék pedig a svédasztal körüli fogyasztás változása lehet. Szép informatikai feladat lehet(ne) elemezni a fogyasztás változását a szabad rablás időszakához képest (persze ügyelve a vendégösszetétel sajátos változására, a kínálat módosulására, stb.) Kis mesterséges intelligenciamodell?
Városi földművesek kevesebben vannak
Azaz nincs oly sok városi traktor (népszerűbb nevén SUV) a szigeten. Bizonyára a szűkös parkolóhelyeknek (no meg a fránya vonalaknak - lásd fentebb) köszönhetően a népesség szemmel láthatóan a kisebb autótípusokat kedveli. A városi traktorok száma elenyésző. Talán az igen szűk utcák is motiválják az embereket ebbe az irányba.
Parkoló autók az előtérben (és hajók bőven a háttérben) (3 Cities)
Mókás, amikor egy autós a busz-kereszteződés-parkoló kocsik alkotta csiki-csuki kulcsszerepében nincs tisztában saját helyzete jelentőségével és vár a megoldásra. Megvilágosodását egy konkrét esetben a buszsofőr kikiabált felvilágosító szavai segítették (kár, hogy nem értettem a szöveget). Ettől persze a helyzet megoldását jelentő balra húzódást a kocsi ezen oldalának torz észlelése eléggé lelassította. Ha traktorral van, talán még most is ott állnánk.
Toronyiránt
Magyarul időnként célszerű "toronyiránt" haladni. Máltán ez eléggé veszélyes lehet. Mert melyik is az a torony?
Ha már tornyok: felmerült bennem a kérdés, hogy esetleg mégsem Róma a nyerő az egy négyzetkilométerre jutó templomok számát tekintve. Talán Málta (vagy valamelyik települése).
Fügekaktusz
Fej-láb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése