Brunei

Kevesebb, mint 6000 km2 és 500 ezer ember, a GDP 50000 USD per fő (ami a világon elég magasnak számít). Szultánság. Két nap után úgy tűnik, h a nemzeti jövedelem nem túl egyenletesen oszlik el a polgárok között. Az utcák, a nyelv, az emberek, a vallás Malajziához hasonló.

A reptér kicsi, de szép és tiszta, a személyzet kedves. Az idősebb útlevél kezelőnek - szándéktalanul, de - megszereztem azt az örömöt, h először foghatott magyar útlevelet a kezébe. Az EU-ra utaló szöveg meglelése volt számára a megnyugtató.

A leszállás után, a parkolóhelyen kisebb várakozás kezdődött, ugyanis az 'airbridge' (a mozgatható utasfolyosó) nem akart a gép oldalához mozogni. Kb.  10 perc alatt sikerült megjavítani. Ez alatt az idő alatt az Air Asia járatunk kapitánya kétszer érezte kötelességének utasai tájékoztatását (Ajánlom ezt az Emirates figyelmébe. Megjegyzem közben küldtek egy kitöltendő nyomtatványt, de erről utam végén még majd beszámolok.)

Szóval takaros reptér, nincsenek nyomuló taxisok és ilyenek. Más se nagyon. Buszt keresünk. Kiírva semmi. A biztonsági arc mutat egy helyet, ahol "szokott busz megállni", ez az indulási szinten van. A busz tényleg jön pár perc után. 84-es és azt mondják, h a  város felé megy.

Egy egység a buszjegy (Dollár v ringgit, ami ugyanazt jelenti: a helyi pénzt. Ez a szingapúri dollárhoz van rögzítve olyannyira, hogy azt is elfogadják mindenhol, az aprókat is beleértve.)

A szálloda utcájában tesznek ki minket, de rossz irányt mutatnak. A mellékutcában egy autós hölgy segít olyannyira, h kocsijával el is visz minket pár száz méterre a hotelig.

A szálloda OK. A szoba túlhűtött, mint minden légkondicionált hely errefelé. A reggeli is jó, a medence kicsi, de tiszta. Vendég alig. A személyzet mosolygós, kedves. Ez egyébként jellemző a helyiekre. Többen köszönnek is az utcán. Az európai turista kevés. Két nap alatt aligha láttunk 20-at. Pár egyetemista meginterjúvolt minket három óra ittlét után az utcán az élményeinkről, tapasztalatainkról, javaslatainkról.

A várost délután körbejárjuk. Az utak tiszták, jók, a forgalom szervezett, szabályokat betartják és nincs dugó.

Ami érdekesség van: a mecset, nagy áruház, a folyópart, ahol épp a hétvégi regattára készülnek. Néhány érdekesebb épület: legfelsőbb és sária törvényszék, belügyminisztérium, koronázási ékszerek tárháza, uralkodói házasságkötő terem (ami bazi nagy, légkondicionált, ritkán használt és tilos bent fotózni - mi egy felújítás miatt jutottunk be és egy arc mesélte ezeket).

Van még egy emlékhely a közelben, ahol két királyi személy sírja van. Ők vétkeztek pár száz éve és - rangjukra tekintettel - büntetésből a palota helyett egy egyszintes házban kellett leélni maradék életüket. Mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.

Pénteken reggel egy távolabbi mecset felé indultunk. 

A szép épületbe nem sikerült bejutni (általában hetente pár nap és akkor is csak adott időszakokban engednek be nem muszlimokat).

Visszaindulunk.

Az elso atkeles a vizivaroson.

Dél körül értünk vissza a városba. A boltok zárva. A kis éttermek, üzletek, minden. Az utcák üresek. Forgalom sincs. Kihaltság. Egy csónakos kirándulást ajánlgató bátor nepper magyarázza el, h bizonyos péntekeken 12-14 között ez a törvény (a Szultán döntésére). Mindenki ki van tiltva az utcáról. Közben a központi mecsetből kihangosított ima szól. Hm...  (Vmire ez emlékeztet, ez egy lehetséges keleti baráti ország és van jó sok olaja.) De itt 14:00 után teljes gőzzel indul az utcai és üzleti élet.

Így végre vízhez jutunk és ebédhez is. Előtte egy olcsóbb arccal, motorcsónakkal átkeltünk a vizivárosba.

A város a folyóparton van. A folyón cölöpökre (fa illetve manapság beton) épült az un. viziváros. 

A szegényebb fa viskók mellett új lakóparkot is találtunk. A folyón csónakkal keltünk át, a házak között kiépített palló v beton járdákon lehet közlekedni. 

Megnézünk még egy kisebb mecsetet - szokás szerint kívülről. Aztán vissza az arccal a központba.

Ezzel lassan véget ér itteni programunk. Még egy fürdés a szálloda medencéjében, vacsora a közeli piacon, blog.

Reggel Kota Kinabalu-ba indulunk busszal. Szinte egész nap utazás.