A szálló reggelije után (tea - felszolgálva: benne sűrített tejjel; két kis banán, két lekváros (?) szendvics kenyér, két fánkszerű rudacska; vajon az angolok hagyományozták ezt rájuk vagy azt hiszik, h ez nagyon európai?) vártam még a helyi repülőjegyekre (nem jöttek), aztán elindultam a környéken: lehet bérelni taxit, motoros taxit (valaki visz a motorjával), motort, kerékpárt.
Végül kerékpár mellett döntöttem. Alacsonyabb, mint kellene, de működött. A forgalom folyamatos, kaotikus és nagyon poros-büdös a levegő. Azonban lehet haladni. A járművek sokfélék: traktorszerű képződményektől kezdve a toldalékolt motorokon át a jobb- (nemrég álltak át jobb oldali közlekedésre) és ritkábban bal-kormányos autókig minden fellelhető. Buszként bármi megteszi, amire sok ember elfér: felemás traktor, platós akármi ülésekkel, kisebb-nagyobb buszok a tetejüket is hasznosítva. Egy kisebb motoros koccanásos baleseten túl semmi probléma nem volt (ez sem engem érintett, hanem két motorost). A duda viszont itt is szól állandóan, mint Hanoiban.
Azonban a híd (U-Bein) tényleg látványos a Taungthaman tó felett.
Az emberek mosolyognak, kedvesek és nincs eladói nyaggatás. A hídon ismét összefutottam a tegnapi német arccal - ő a motoros taxit választotta. A híd mindkét oldalán pagodák, monostorok, fiatalabb-idősebb szerzetesek, kevesebb apáca. Sok helyi és kevesebb nemzetközi turista.
Az út mentén kisebb településfélék. Egyszerűség, szegénység és sok szemét.
Visszafelé útba esik a Mahamuni pagoda a nagy, aranylemezekkel folyamatosan ellátott (csak férfiak mehetnek be és helyezhetnek rá újabbakat) és így növekvő központi Buddha alakjával. A templom körül számos kőfaragó, igen poros módszerekkel dolgozva gyártja az újabb szobrokat.
Vajon hány Buddha egy élet?
Az útikönyv ajánlotta aranyműves környéken inkább csak az ékszerboltok hemzsegtek, így ott csak áttekertem. Azonban útközben gyülekező szerzetesek csoportját láttam, majd újabb kisebb csoportokat és szokatlanul sok egyenruhást. Tán tüntetés készülődött? Nem mentem vissza megnézni ...
Visszavittem a kölcsönzött kerékpárt és a reggeli illetve útközben vett ananász és kukoricás lepény után valami étel után néztem.
Az Ayeyarwady folyó partján találtam egy helyi étteremszerűséget: csirkés (és persze sok zöldséges) sült tészta egy helyi sörrel (640 ml) és egy capuccinóval jólesett. Lassan visszanyertem erőmet és már csak egy fürdő hiányzott.
A helyiek a folyóban fürödtek, mostak, de én mégis a szálloda zuhanyzóját választottam.
Esti meglepetés: a repülőjegyek a portán vártak. Szépen kézzel írva. Air Bagan járataira. Nekik zuhant le egy gépük karácsony körül.
1 megjegyzés:
no worries, ha mi túléltük a világ legveszélyesebb repterét Luklában, neked sincs semmi félnivalód! :)
Megjegyzés küldése