Ez egy vegyes hangulatú poszt lesz. Mint ahogy az ország is igen szélsőséges pillanatokkal lepi meg a gyanútlan utazót.
Együtt - Fort Santiago, Manila
Együtt - Fort Santiago, Manila
Kilátás - Fort Santiago, Manila
Vajon mit takar a háló és mit csinál az emberünk? (* Válasz a poszt végén)
Kilátás - Fort Santiago, Manila
Kilátástalanság - Fort Santiago, Manila
Egy kis bevezető a következő két fotóhoz:
A nagy beton konstrukciók az utak mentén (felett) magasvasút vagy emelt autóutak tartószerkezetei a maguk sajátos világával - lent.
Sokszor ezek a szerkezetek elfoglalják a forgalmas helyek gyalogos járdáit is, mivel valahol le- és fel kell jutni rájuk. Sajátos szűkületek.
Benéztem az oldalt és fent nem volt már a két oldal peronjai között átjáró. Vissza kellett jönni az első kép bal oldalának szűkületén, hogy a kereszteződésben a másik oldalra és a megfelelő peronra jussak.
Így került dokumentálásra a következő két képpel az, ami megesett itt korábban, a szűkület felé haladva.
A kis étkező (étterem?) pultjában a hölgy csak állt, nézte a mezítlábas, koszos kisfiút, ahogy eszi az elé tett meleg ételt.
A kissrác, gondolom már úgy ösztönösen egy mozgó pénzforrást látva utánam szólt, hogy money, meg mutatta a pulton üresen álló Mountain Dew (üdítőital) üveget. A hölgy csak nézett. Látta, hogy lelassulok, visszafordulok. Kérdem, hogy mennyi az ital ára. Kifizettem. Végig az volt az érzésem, hogy mi egy csapatba játszottunk.
Mivel visszafelé eléggé észrevétlenül tudtam fotózni, így lett két szomorú kép.
Ha már itt tartunk ... Manila tengerpartjára is érdemes kimenni. Közel a Nemzeti Bank épületéhez és a Fülöp-szigetek Kulturális Központhoz van egy Starbucks (nem voltam bent). Csak előtte.
A terasz - fontos dolgokra oda kell figyelni.
Fordulsz 180 fokot és készítesz egy újabb képet - fontos dolgokra oda kell figyelni.
Önkéntesek:
Látva, hogy fotózok, a srácok önként jelentkeztek egy képre. Ők pénzt sem kértek, csak talán az idegen volt érdekes. Némi angol beszélgetéssel :-) - Manila
Hasonló csapat, kicsit őrültebb stílussal - Manila
Nacpan parti történet:
A kissrác karkötőket, gyöngyöket meg hasonlókat árult a gyönyörű tengerpartra megérkezett turistáknak. Sokan voltak hasonló küldetésen. Egy középkorú nő sűrűn visszatérve, az arcomba tolta kínálatát.
Az gondolom nem meglepő, hogy esetemben a kínálat és a kereslet igen messze esett egymástól. Az üzletkötés szinte kizárt volt.
A kissrác visszafogottabb volt. Beszélt valamit angolul. Beszélgettünk, de nem vettem semmit. Megtudtam, hogy jár suliba (szombat volt), El Nidóból a bátyjával jöttek ki árulni, nem vett tőle még aznap senki semmit. Szomorú volt.
Végül azzal váltunk el, hogy az árból kikövetkeztethető haszonkulcsot jóval meghaladó összeget adtam neki.
A mögöttünk oldalt senyvedő túlsúlyos párhoz ment. Nem tudom, hogy ők figyeltek-e korábban ránk, de lehet, hogy azt hitték, hogy vettem valamit. A csaj elkezdett próbálgatni dolgokat a kínálatból (ennek egyik pillanata van az első képen). A pasija körül szorult a hurok. Végül vásároltak valamit.
Munka közben
A megkötött üzlet öröme (engedéllyel készült fotó).
Később még odajöttek hozzánk (a bátyjával) és útitársamat is sikerült kicsit szociálisan érzékenyítenem: adott ő is egy kis haszonkulcsot a srácnak. Persze nem lehet szociálisan érzékenynek lenni és utazgatni. Annyi pénz nincs.
Végül egy kép Manilából:
Az ünnep, az ünnep. Vasárnapi készülődés. Az út szélén parkoló robogók mögött a járdán a díszítés és a svédasztal egy születésnapi ünnepség előkészületei. Mindenki a lehetőségei szerint.
* Az arc golflabdákat szedegeti össze a Fort Santiago mellett levő golf klub távoli ütések gyakorlására kialakított mezőjén (drive). Az izé rajta védi az épp repülő labdák becsapódásaitól. Fura látvány volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése