Ami majdnem kimaradt - Utószó egy utazáshoz

Van ez a szólás, hogy "Kapott hideget-meleget". Mármint legtöbbször átvitt értelemben. De nem mindig.

Este 9-kor indult a busz Pattayáról Bangkok Suvarnabhumi repterére. Irány Budapest. Minden ilyen elindulás vegyes érzelmeket okoz, mondhatnám, hogy kap az ember hideget-meleget is.

 

 

A busz hómérséklet kijelzője (külső hőmérséklet)

 

A busz hómérséklet kijelzője (belső hőmérséklet)

Ez a poszt mégsem erről a fizikailag megragadható valóságról szól. A buszon szépen meg lehet hallgatni a The Wall című albumot (kb ennyi idő az út), bámulni az út menti félig-meddig ismerős esti fényeket, elgondolkodni az elmúlt bő két hónapról. Meg a következő párról.

Az út háztól házig 24 óra. Van idő gondolkodásra. 

Eszedbe jut, hogy milyen jó ötlet volt Koreába elmenni, érdekes ország és sokféle arca van (mint a legtöbb országnak). Rácsodálkozni a vidámparkra a turista látványossággá fajult demilitarizált zónába és  a mögöttes történelmi tényeken elgondolkodni. Bandázni 30 év után is lengyel barátaimmal messze Európától. És látni, hogy a nagykövetségen sikeresen leteszik a voksukat a változás mellett.

Látni Tajvant és remélni, hogy ebben a formában lehet majd még hosszú évekig meglátogatni és nem válik a történelmi emlékezet hajtotta őrület martalékává. És fiatal helyi útitársamnak inkább jövője van ott és nem múltja. 

Megnézni a gyönyörű adottságú Fülöp-szigeteket és megérteni a szép fotók mögötti szomorú realitásokat. És talán majd egyszer ebből az országból sem kell elmenni vendégmunkásnak a tisztességes megélhetés reményben. Talán a helyi plázák népe megérti, hogy a túl nagy szakadék előbb-utóbb áthidalhatatlanná válik és annak általában a következményei mindenkit sújtanak. Kiszámíthatatlanul.

Thaiföldön a turizmus éledezik, Pattaya is feléled. Jó és nagyon rossz oldalaival együtt. És minél többet vagy ott, annál többet látsz, tapasztalsz és értesz meg. Egy része mindig nehéz lelki gyakorlat, amit a finom ételek és a kellemes élet persze ellensúlyoz. Valamennyire.

Amikor az út terve készült, felmerült, hogy csak januárban kellene Magyarországra visszajönni. Az élet tele van rossz döntésekkel. A jövőt nem ismerjük. 

Aztán eljön a pillanat. A gép ereszkedik, a napfény elhalványul, ahogy a három felhőrétegen áthaladva meglátod az M4-es és M0-ás csomópontját, a környező településeket és a rideg téli valóságot, ami rád is vár.

 A leszállás után csak bámulsz ki a repülőgépből az ablakon a kiszállásra várva:

 

 

Egy magyar A330-as szállítógép, ronda barna farokfestéssel - Liszt Ferenc reptér, Budapest

Eszedbe jut, hogy amin gondolkodtál, az ebben az országban mind jelen van bizonyos értelemben. Csak itt hideg van és a nap sem süt. És akkor jön egy szörnyű gondolat, amitől nagyon nehéz szabadulni.

Jó helyen vagyok?

 

Kicsit lassan készült el az utolsó pár poszt. Két hét után, az új év hajnalán. 

Tetted a dolgod. Újra van eszközöd blogot írni, szervezed az életed, részt veszel a rituálékban. A napi teendők elvonják a figyelmedet mindarról, ami a repülőúton 24 órán keresztül foglalkoztatott. 

Közben találkozol sok emberrel. Négyen más országokból látogattak vissza. Mások itt keresik még ..., de nem vagyok biztos, hogy megtalálják. Mások mennének, de nincs épp lehetőségük. Vannak, akik már nem is mennének. Vannak akik még csak most építgetik a maguk útját. Örömmel nézel velük előre. Csak le ne húzza őket a mocsár - de ezt nem lehet megbeszélni, csak csendben remélni. Vigyázol magadra, nehogy valaki magával rántson. 

Én igyekszem a napfényre gondolni. Nem könnyű a turista élete.

Jó helyen vagy(t)ok?

Ami majdnem kimaradt - Fülöp-szigetek

Kilátások avagy tricikli - belülről

Ezek a triciklik elég szigorúan szabályozottak: íme az árlap (helyi forgalomban). Engedélyszám, árazás. A városban szépen sorban a kijelölt helyen várják az utasokat. 

No és ha beülsz, akkor kicsit romlanak a kilátásaid. Mind az élet-, mind a vizuális. A többiről ne is essen szó.

 

 Előrefelé nem sok van, de legalább régi "barátra" emlékeztetnek

 

 Balra látod, hogy a kormány keményen kézben van tartva

 

 Jobbra pedig lepereg előtted a szűk látómezőben, amit a jobb oldalon eléd sodor az élet.  

Csak semmi politika!

Ha már szóba került a vallás az első képen. Íme egy kis meglepetés. Viccesen mondtam már, hogy a bevásárlóközpontok tulajdonképpen a ma "fogyasszunk" vallásának templomai (bizonyára ez másnak is eszébe jutott). Erről persze komolyabb történészek és filozófusok is elmélkednek. Elméletben.

Amikor kiderül, hogy a vicc nem is az és az elmélet sem marad csak a szavak szintjén. 

(Holy Mass = Szentmise, igen a plazában - Manila)

Étel-ital

Nehéz a Fülöp-szigetek étel és ital kínálatát körülírni. Amolyan fúziós jellege van. A spanyol, majd amerikai gyarmati évek is hagytak nyomot és az ázsiai konyhák stílusa is megvan. No meg a modern fast-food és ezek nemzetközi képviselői.

El lehet lenni.

Füst 

Mindenfelé. Vagy a grill vagy a szemétégetés. Vagy valami más. A hely -, hogy az szép, csúnya, sűrűn lakott vagy épp alig van ember - teljesen mindegy. Minden országnak van jellemző illata. Sokszor nem is lehet pontosan megragadni, hogy milyen. Fülöp-szigetek esetében ez a füstszag. 

Kár érte. 

Zoom

Szeretem hogyha van a fényképezőgépen optikai zoom. Választhatsz egy kicsit rugalmasabban, hogy épp mit akarsz (kép)kivágni a világból. És mit akarsz igazán megragadni, megmutatni. Egyik előző posztban már volt szó a 180 fokos fordulatról. Itt egy kis zoom:

 

Manila látképe a partról ...

... és egy kis zoom a tengerre, ami előtted látszik a fenti képen.

Egy kis marketing 

Nem az első ázsiai ország, ahol járok. De valahogy itt érződik először, hogy óriási a különbség az ország marketingje és a mindennapok között. A szép helyek szépek, lehet ügyesen fotózni itt-ott. Máshol talán nem. De a kamerát kicsit elmozdítva egész más kép tárul eléd. 

Sok a félbehagyott kezdeményezés, sok a szebb időket élt fejlesztés (például a szelektív kukák, amiket nem úgy használnak és valószínűleg nem is úgy ürítenek). 

Sok a direkt (inkább talán a közel, túl közel) marketing, ha turistás helyen jársz. 

Ami elromolhat, az el is romlik 

Számítógép, kamera, amiről már írtam. 

Egy szép napon az órám kis mutatója adta meg magát. Hátrafelé (kalibrálásnál) még hajlandó volt mozogni, de előre, ami ugye az igazán hasznos lenne, nem. Szerviznek email, hasznos ötletek (kalibrálás, update, reset, stb.). A vége egy 25%-os diszkont kupon. Hm... Élt 4 év 3 hónapot. 

Őrizzük-védjük

Alacsonyabb nemzeti jövedelmű országokban sokszor látni a rendfenntartás, őrzésvédelem és a forgalom irányításában foglalkoztatott nagy számú egyenruhást. Ez Fülöp-szigeteken sincs másképp. Minden rendes üzletnek, banknak, akárminek vannak őrei. Az őröknek egyenruhájuk. Jelvényekkel, kitűzőkkel, stb. Övvel. Az övön kisebb-nagyobb táskák, bilincs, spray és természetesen pisztolytáska (sokszor jó zsebkendő, törölköző, stb tartónak: pisztoly nem jár mindenkinek). Ami ijesztőbb, hogy a bankok előtt és más pénzzel foglalkozó helyeken pedig hatalmas puskával vagy gépfegyverrel állnak az arcok. Azon sokszor elgondolkodtam, hogy vajon van-e hozzá (benne) töltény is. És mit tenne, ha történne valami a sokszor forgalmas utcán. Annak örülök, hogy e kérdésre nem érkezett gyakorlati válasz. 

Amióta a 90-es években Krétára tartva Szerbiában az autópályán azt találgattuk, hogy az út széli tankok ránk vigyáznak-e vagy mi vagyunk az esetleges ellenség, nem tudok egyértelműen lelkesedni az ilyen fegyveres helyzetekért. De megértem, hogy a több őrző-védő-egyenruhás csökkenti annak a kockázatát, hogy ezek az emberek a túloldalra sodródva esetleg bajt okozzanak. Szóval a biztonságunkat javítják - ha nem is a fegyverükkel ;-)

A csend titka - Manila, Fülöp-szigetek

Nem tudom, hogy tényleg jobb lenne-e a világ, ha az alábbi pár gondolatot szépen módszeresen követnék mind a kb 8 milliárdan a Földön? Mindenesetre csendesebb lenne a környezet és talán a közösségi média információs túlterhelése is csökkenne a gyanútlan használóra nézve.

Persze ezen magasztos kérdések nélkül is lehet egy kis angollal valami hasznos, mindennapi megfontolandót leszűrni az alábbi táblának a szövegéből.

 

 

Vagy lehet kakaskodni (és ehhez állatokat is tartani) - Manila, Fülöp-szigetek

Kor(unk) kihívásai - Boracay, Fülöp-szigetek

Az alábbi két fotó egy dokumentum két részben fotózva (az olvashatóság kedvéért). Nyelvi okokból lehet érdekes olvasmány egészében is, de én most csak két kiemelt részre hívnám fel a figyelmet. Azt nem vállalom, hogy lefordítom :-(

Maga a dokumentum az egyik fülöp-szigeteki szállodában került elém (először a portán bejelentkezéskor íratták alá, majd a szobában pedig ismét összetalálkoztunk. Akkor sikerült mélyrehatóbban is elolvasni és igencsak elgondolkodtam, hogy itt "jó vendégként" kell viselkednem akkor is, ha nehezemre esik. Nehogy elkövessem mindazt, amit elkövetett az, aki ezt a dokumentumot összeállította.

 

 

Az első nagyobb döbbenet a pirossal aláhúzott sorok olvastán ért

 

 

A második, pedig a piros keretes szöveg után

 

Azóta is azon gondolkodom, hogy 60+ évesen aláírva, egyedül érkezve és tartózkodva, egy bíró miként értékelné az aláírásomat? Ha a piros keretben kilátásba helyezett büntetést az aláírásom, mint kötelezettségvállalás alapozná meg, akkor a korom miatt felmerülne, hogy az nem érvényes. Így az eljárást  méltánytalannak vélném és kártérítésért perelnék, mondván hogy hibáztak, amikor engedtek bejelentkezni egyedül a szállásra. 

Turista, mondd mit tehetsz, örülj neki, hogy itt lehetsz!

Egy kis meglepetés - Boracay, Fülöp-szigetek

Felülről a harmadik tétel érdekes a bal oldalon. Nem mentem utána, hogy az vajon ott, arrafelé mi lehet.

Virsli?

 

Ha már az utak olyanok, amilyenek - Palawan, Fülöp-szigetek

 

 

Akkor talán nem is érdemes a kerékkel bajlódni

Emberek - Fölüp-szigetek

 

Ez egy vegyes hangulatú poszt lesz. Mint ahogy az ország is igen szélsőséges pillanatokkal lepi meg a gyanútlan utazót.

 

 

Együtt  - Fort Santiago, Manila

 

 

Együtt  - Fort Santiago, Manila

 

 

Kilátás - Fort Santiago, Manila

 

Vajon mit takar a háló és mit csinál az emberünk? (* Válasz a poszt végén)

 

 

Kilátás - Fort Santiago, Manila

 

 

 

Kilátástalanság - Fort Santiago, Manila

 

Egy kis bevezető a következő két fotóhoz:

A nagy beton konstrukciók az utak mentén (felett) magasvasút vagy emelt autóutak tartószerkezetei a maguk sajátos világával - lent. 

Sokszor ezek a szerkezetek elfoglalják a forgalmas helyek gyalogos járdáit is, mivel valahol le- és fel kell jutni rájuk. Sajátos szűkületek. 

Benéztem az oldalt és fent nem volt már a két oldal peronjai között átjáró. Vissza kellett jönni az első kép bal oldalának szűkületén, hogy a kereszteződésben a másik oldalra és a megfelelő peronra jussak. 

Így került dokumentálásra a következő két képpel az, ami megesett itt korábban, a szűkület felé haladva. 

A kis étkező (étterem?) pultjában a hölgy csak állt, nézte a mezítlábas, koszos kisfiút, ahogy eszi az elé tett meleg ételt.

A kissrác, gondolom már úgy ösztönösen egy mozgó pénzforrást látva utánam szólt, hogy money, meg mutatta a pulton üresen álló Mountain Dew (üdítőital) üveget. A hölgy csak nézett. Látta, hogy lelassulok, visszafordulok. Kérdem, hogy mennyi az ital ára. Kifizettem. Végig az volt az érzésem, hogy mi egy csapatba játszottunk.

Mivel visszafelé eléggé észrevétlenül tudtam fotózni, így lett két szomorú kép.

 

 

 

Ha már itt tartunk ... Manila tengerpartjára is érdemes kimenni. Közel a Nemzeti Bank épületéhez és a Fülöp-szigetek Kulturális Központhoz van egy Starbucks (nem voltam bent). Csak előtte.

 

 

A terasz - fontos dolgokra oda kell figyelni.

 

 

Fordulsz 180  fokot és készítesz egy újabb képet - fontos dolgokra oda kell figyelni.

 

Önkéntesek:

 

 

 

Látva, hogy fotózok, a srácok önként jelentkeztek egy képre. Ők pénzt sem kértek, csak talán az idegen volt érdekes. Némi angol beszélgetéssel :-)  - Manila

 

 

 

Hasonló csapat, kicsit őrültebb stílussal - Manila 

Nacpan parti történet:

 

A kissrác karkötőket, gyöngyöket meg hasonlókat árult a gyönyörű tengerpartra megérkezett turistáknak. Sokan voltak hasonló küldetésen. Egy középkorú nő sűrűn visszatérve, az arcomba tolta kínálatát. 

 

Az gondolom nem meglepő, hogy esetemben a kínálat és a kereslet igen messze esett egymástól. Az üzletkötés szinte kizárt volt. 

A kissrác visszafogottabb volt. Beszélt valamit angolul. Beszélgettünk, de nem vettem semmit. Megtudtam, hogy jár suliba (szombat volt), El Nidóból a bátyjával jöttek ki árulni, nem vett tőle még aznap senki semmit. Szomorú volt.

 

Végül azzal váltunk el, hogy az árból kikövetkeztethető haszonkulcsot jóval meghaladó összeget adtam neki.

A mögöttünk oldalt senyvedő túlsúlyos párhoz ment. Nem tudom, hogy ők figyeltek-e korábban ránk, de lehet, hogy azt hitték, hogy vettem valamit. A csaj elkezdett próbálgatni dolgokat a kínálatból (ennek egyik pillanata van az első képen). A pasija körül szorult a hurok. Végül vásároltak valamit.

 

 

 

Munka közben

 

 

A megkötött üzlet öröme (engedéllyel készült fotó). 

 

Később még odajöttek hozzánk (a bátyjával) és útitársamat is sikerült kicsit szociálisan érzékenyítenem: adott ő is egy kis haszonkulcsot a srácnak.  Persze nem lehet szociálisan érzékenynek lenni és utazgatni. Annyi pénz nincs.

 

Végül egy kép Manilából:

 

 

 

Az ünnep, az ünnep. Vasárnapi készülődés. Az út szélén parkoló robogók mögött a járdán a díszítés és a svédasztal egy születésnapi ünnepség előkészületei. Mindenki a lehetőségei szerint. 

 

 

*  Az arc golflabdákat szedegeti össze a Fort Santiago mellett levő golf klub távoli ütések gyakorlására kialakított mezőjén (drive). Az izé rajta védi az épp repülő labdák becsapódásaitól. Fura látvány volt.

Fotók csak úgy - Fülöp-szigetek

 

Egy pár fotó, ami eddig nem került fel a blogra:

 

 

 

A Taal vulkán messzebbről és ...

 

 

 

... közelebbről (sajnos nem ajánlott kiszállni a partján :-( )

 

 

Egy kis tengerpart

 

 

És még egy másik

 

 

A kis rákocskák, akik túrják a homokot. Nagyon érzékenyek a környezeti zajokra (lépésekre, rezgésekre), így nehéz őket elkapni egy-egy fotóra, mivel nagyon gyorsan elbújnak a járataikba.

 

 

Időnként persze sikerül :-)

Ami majdnem kimaradt - Tajvan

 

Egy kis közlekedés:

Piros lámpa

A közlekedés talán világszerte igen erősen beivódott szabálya, hogy a piros, az tilos. Szóval a piros lámpánál megállsz. Akárhol is vagy. Persze van pár kivétel, amit - kellő megfontolás után kihasználsz (például a jobbra kanyarodás Németországban vagy az USA-ban - bizonyos feltételekkel). 

Tajvanon megállok egy piros jelzésnél, mire útitársam mondja, hogy menjek tovább. Nem mozdulok, így jön a magyarázat: ez egy előjelző lámpa, előre jelzi, hogy lesz egy piros jelzés majd. 😯

OK. Lassan gurulok, tényleg ott az - újabb - piros lámpa, az igazi. 

Próbálom megérteni, hogy miből tudhatom, hogy milyen piros a piros? Nem egy haszontalan ismeret. A feliratból, ami a lámpa alatt van: kék alapon jó pár kínai írásjel. Nem lettem ettől boldogabb, mivel ez számomra majdnem a nem létező információ. Csak a mögöttem lévő nem fog arra számítani, hogy az előtte lévő megáll. 

Kell egy kis izgalom, ami éberen tart. 😀 

Szerintem ez veszélyes megoldás, ha idegenek is vezetnek az utakon. Az előjelző tábla sokkal szerencsésebb lenne. 

Íme a tajvani gyorsvonat (japán v kínai v koreai stílus): 

 

Jövet ...

 

... és indulásra várva 

Villamos, de nem olyan

 

Egy villamos - ami akkumulátoros kívül ...

 

... és belül - Kaohsiung 

 Villanyrobogó, de ez is kicsit más

 

 A mosolygós úr érkezése világította meg elmém a háttérben látható, több helyen is megtalálható "fallal" kapcsolatban. Ez ugyanis akkumulátor töltő állomás. Az előtérben a helyi - megosztásos rendszerben bérelhető elektromos gogoro moped (mint Budapesten a blinkee). A töltést pedig úgy oldják meg, hogy a leadáshoz a töltőrekeszbe kell tenni az aksikat. Amikor pedig felveszed, akkor kapsz a falból aksit. Nem kell a töltés miatt személyzet :-O 

Egy heyi KRESZ tábla

 

Ha már közlekedés és motor, akkor egy KRESZ kérdés: mit jelent a tábla (jobbra tarts van Tajvanon)?

* Válasz a poszt alján.

Még egy kis Tajpej 101 torony

 

Ez a Taipej 101 torony kilátó liftjének modellje. Szépen látszik rajta a szerkezet és a biztonsági eszközök is.

 

 No meg a sebesség rekordról a tanúsítvány (1010 méter/perc, 2014-2015, Guinness)

 

Ha már a torony és mozgás: ez a gömb pedig a torony kilengés csillapításáért felelős, magasan elhelyezett, köteleken lógó, csillapított mozgású tömeg. 

Ez egy kis környezetvédelem (hiánya) lesz: a toronyba a belépőjegy (-csomag, pontosabban) így nézett ki :-O Nem sajnálják a papírt, fő a marketing

(fent balra egy boríték, alatta maga a jegy; jobbra a vásárláshoz kiadott bizonylatok; az alsó hat izé pedig teljesen értelmetlen "promóciós" szelvény olyasmire, amire az ember nem nagyon vágyik - a normálisabb sem)

 Starbucks - kritikai szemlélettel

 

 

A Starbucks is négy papírral tolja. Minek? - Tajpej

Robot, digitalizáció

 

  

Ha már mozgás, akkor kell egy robot is: Din Tai Fung étteremben ez a robot kísért az asztalomhoz. Aztán otthagyott. A QR kód adta a mobilon az étlapot és ott kellett szépen megrendelni amit szerettem volna. Egyelőre a szervírozás humán és az étel elfogyasztása is analóg történt.  

Turista, mondd mit tehetsz? Örülj neki, hogy itt lehetsz!

 

 

Ez egy turista információs pont egy aluljáróban. A bal oldalon látszanak a szolgáltatások. - Tajpej

 

 

 

Kínához közel jobb félni, mint megijedni. Ha már félünk jó tudni, hogy baj esetén merre menjünk. Hogy segít-e? Majd kiderül.

 

 

" Tajvan önrendelkező - Alapítsuk meg az önálló államot"

Nem vitatkoznék ezzel. Sajnos mások vitatkoznak.

 

  

 

"Korrupció ellenes ügynökség, Igazságügyi minisztérium." 

Problémák mindenhol vannak. Megoldások is.

 

  

 

Ha meg becsületes munkával v a radar alatt átcsúszva sok pénz kerül hozzánk, van hol elkölteni. 

Nagyon sok helyen. Mondjuk itt épp nem költ senki és én sem rohantam be a fotó után. De ha itt van, költés is bizonyára van. 

 

Köznevelés

 

 

Egy talált hely estefelé. Egy iskola. Nem tudom, h kötelező-e a mindennapi testnevelés, de amit ki tudtam venni: műanyag futópálya, középen sok kosár pálya , távolugró gödör. Mindez jó állapotban. Akár lehetne is kötelező.

 

 

A jobb szélen, piros pólóban a tanár bécsi (kommunikációból egyértelmű volt). A vihogást és vidámságot nem értettem egy darabig ...

 

 

... aztán letisztult a pálya a bal oldali piros objektum előtt. Vajon ezt Magyarországon miként kell értelmeznie a tanár bácsinak. 

Marketing (Ki is volt az első igen sikeres marketinges?)

 

 

Kései, nyugodt repülés volt az AirAsia A320-as gépével. Leszállás után a kiszálláskor a mosolygós stewardessek  két ilyen dobozt (jobbra, fent) nyomtak kedvesen a kezemben. Úgy tűnt, hogy a dobozok velünk repültek, de ez nem biztos. Elég fura volt. Eltettem. Később kibontottam és a fenti dolgok kerültek elő egy dobozból: bal oldali szórólap, a doboz alatti tabletták :-O és a kis füzet jobbra alul. 

Épp ideje volt megtudni, hogy mi van a tablettákban.

 

 

Na ez épp nem fért be a kis füzet oldalaira, mert ott fentről üzentek :-O

 

Nehezen veszem be ezt az egészet (a tablettákat pedig egyáltalán nem).

 

 

No és mit látsz, amíg a csomagokra vársz Tajpejben? Hát leginkább ezt a reklámot :-O 

Lehet, settenkedő ügynökök a marketingen keresztül mérgezik testünk-lelkünk?

* Balra kanyarodni szándékozó motorosok jobbra húzódjanak és a kereszt irányú forgalommal induljanak a kívánt irányba.