2019. november 3., vasárnap

Luang Prabang


13 év alatt sokat változott a város. A poros utak aszfaltot kaptak, az utak mentén számos helyen szép járdák. Az épületek felújítva, szinte mindegyik a szállás-étterem-masszázs-üzlet négyes valamelyikét foglalja magában. Az egykor sűrű sarló-kalapácsos piros zászlók igencsak megritkultak, mint ahogy a kék (kisdobos) és vörös (úttörő) nyakkendőkből is kevesebb "rohangál" az iskolai udvarokon.

Az egész belváros jó értelemben nyüzsög. Még elviselhető a turisták száma. Lehet, hogy még csak előszezon van itt is. A látnivalók is megújultan várják az érdeklődőket. 

A régi királyi palota most Nemzeti Múzeum gyanánt szolgál. Vele szemben egy magaslatról szép kilátás nyílik a városra. A 33 templomból a legérdekesebbeket látogattuk meg (és ami még az utunkba esett). 

A folyó parton sok kis étterem, ahol vacsorára mindig találni valami csábítót. 

A természet kedvelőinek három vízesés és a környékük erdejei teremtenek program lehetőséget. A folyón lehet hajókázni (erre nekünk már nem volt szükségünk). A környéken van még nemzeti park, elefánt rezervátum, barlang.

Három-négy napra biztos program. Mi ezekből válogattunk a magunk két teljes napjára egy csokorral. 


A szállásunk (Wisdom Hotel, jó ár-érték arány)


A folyópart is csak egy rövid séta innen


A Mekong a partról


Egy újabb slow boat (most csak a partról nézve)


A volt Palota, ma Nemzeti Múzeum (az utolsó királyok életvitele szerint berendezve)


Szerzetes, esernyő (ami itt napernyő) és mobil


Panoráma a Phousi hegy tetejéről (ez a városban van a palotával szemben)


Híd a Khan folyó felett (itt folyik bele a Mekongba)


Sztúpa a kis hegy tetején


Wat Mai udvarán


A fő szentélyben


És annak bejárati díszítése


Wat Mahathat


Bambusz híd a Khan folyó felett (fél évre építik, utána, az esős szezonra el kell bontani, mivel nem bírná a víztömeget)


A külföldiek itt fizetnek hídpénzt (ebből finanszírozzák az évenkénti újraépítést)


Haw Pha Bang (a palota területén, kívülről)


Haw Pha Bang (a palota udvaráról)


Utcarészlet (Sisavangvong út - amolyan fő utca)


Utcarészlet (Sisavangvong út - amolyan fő utca)


Utcarészlet (Sisavangvong út - amolyan fő utca)


Iskola udvara (már nincs mindenkin vörös nyakkendő és egyenruha)


Wat Xiengthong 1


Wat Xiengthong 2


Wat Xiengthong 3


Wat Xiengthong 4



Novíciusok délutáni pihenőn

A Kuang Si vízesés 30 km a várostól. A tuk-tuk (vagy vmi ilyesmi) vitt ki minket némi alkudozás után. Van itt egy medve rezervátum (próbálják a medvéket menteni).


A vízesés maga sok szintes, körbe lehet menni (egyik oldalon fel, a másikon le - vagy fordítva :-o ). Három helyen fürödni is lehet, de ezt mi kihagytuk a körbejárás kedvéért. A fotók magukért beszélnek:







A repülő előtti reggel még kimentünk a hajnali (napfelkelte) élelemgyűjtő szerzetesi körutat megnézni. A buddhista hagyomány szerint a szerzetesek mezítláb hajnalban élelemért körbejárják a környéket. Ehhez van egy adománygyűjtő edényük, melybe a környékbeli hívek rizst és esetleg egy kis feltétet tesznek.

Az élet szinte mindenhol meghaladta ezt az egy edény - kis rizs és valami koncepciót. Az adományok kiterjednek csomagolt vagy szállítható ételekre. Erről már írtam korábban is.

Azonban itt, Luang Prabangban, feltehetően az intenzív turizmus egészen eltorzította és személytelenné tette ezt az egész folyamatot:

Először is vannak a főtt rizs (ragadós rizs) árusok, akik előre kikészítik a leendő "híveknek", akik persze turisták, a kis piros műanyagszékeket és maguk a ragadós rizzsel teli edényeikkel az út túloldalán állítják fel árusító asztalaikat. Volt ilyesmi 13 éve is. De sokkal spontánabb módon. Ez a mai "műsor" már kicsit túl van tolva.


Az utca lezárva, az élelmesebb éttermek, kávézók a várakozó turistákat szolgálják ki valamivel.


Kínai turisták érkezése


Még nem kelt fel a nap


Lassan világosodik ... újabb szerzetes csoport érkezik. A 8 éves forma kis "szerzetes" nem bírta a terhet vagy vmi mást: kiállt a sorból és az addigi gyűjtött ragadós rizst a - szintén gondosan kikészített - kukába vágta. Aztán vissza a sorba és ment tovább. Biztos megvolt ennek az oka - és nem hiszem, hogy Ő bármi rosszat tett.  De az egész jelenlegi folyamat értelmén érdemes elgondolkodni.


Egy ritka, helyi hívő gyermekeivel (nem turista, saját adománnyal, saját szőnyegen - mindenki fotózza is őket)

Reggelihez készülődő szerzetesek a körút után az egyik közeli Watban:


Terítés


Chanting (szent szöveg kántálása)


Ebben a watban (Wat Nong Sikhounmuang) voltunk megnézni, hogy mi történik a körút után. A hívek (idézőjel nélkül, helyi emberek) ide hozták az igazi adományaikat (számos különböző ételt), amit fentebb reggelire ki is raktak maguknak a címzettek.


Az árusok közben összepakoltak. Holnap reggel majd jönnek újra. Show must go on.

Luang Prabang nagyon kellemes célpont egy pár napos kirándulásra akár Thaiföldről, akár Kambodzsából indulva. Ajánlom bátran, akár egy hosszabb útra is, mely Laosz további részeit is érinti (Vientiane, a mai főváros és számos nemzeti park vár még érdeklődőket).


Nincsenek megjegyzések: